Fekete Vince

Született 1965. ápr. 7-én, Kézdivásárhelyen.

Tanulmányai: 1-es számú Ipari Líceum, Kézdivásárhely, 1979–1983; Babeș–Bolyai Tudományegyetem, magyar–orosz szak, Kolozsvár, 1989–94; JATE BTK., Szeged, 1996–1999.

Életút: 1993–2003 között a Helikon; 1996-tól megszűnéséig az Előretolt Helyőrség; 1999-től a Székelyföld szerkesztője, 2004-től főszerkesztő-helyettese.

Díjak: a Romániai Írók Szövetségének Debüt-díja (1996); Sziveri János-díj (1996); a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványának ARTISJUS díja (2003); az Erdélyi Magyar Írók Ligája nagydíja (2005); Pro Literatura-díj (2005); József Attila-díj (2010); Bárka-díj (2012); Látó-versdíj (2014); Erdély Kortárs Magyar Kultúrájáért-díj (2016); A Romániai Írók Szövetségének díja a Vak visszhang című verseskönyvért (2016); Év Könyve-díj (MMA, Budapest) a Vak visszhang című verseskönyvért (2016).

Kötetek:

VERSESKÖNYVEK: Parázskönyv (Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1995); Ütköző (Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 1996); A Jóisten a hintaszékből (válogatott és új versek, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2002) ; Lesz maga juszt isa (paródiák, szatírák, állatmesék, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2004); Védett vidék (Erdélyi Híradó–Ráció Kiadó, Kolozsvár–Budapest, 2010); Vak visszhang (válogatott és új versek, Sétatér Kiadó, Kolozsvár, 2015); Szélhárfa 99+1 haiku (Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2016), A világ újra (Verskeresztmetszet 1995–2015; Pont Kiadó, Budapest, 2017); Szárnyvonal (Magvető, Budapest, 2018); Vargaváros (Magvető, Budapest, 2019), Halálgyakorlatok (Magvető, Budapest, 2022).

GYERMEKVERSEK: Piros autó lábnyomai a hóban (Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2008; Orpheus Kiadó, Budapest, 2017), Csigabánat (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2008), Ahonnan a nagy-nagy kékség (Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2016).

PRÓZA: Udvartér (tárcanovellák, H-PRESS Kiadó, Háromszék, Sepsiszentgyörgy, 2008) és (bővített újrakiadás, Sétatér Kiadó, Kolozsvár, 2014).

Jelenleg Budapesten és Kézdiszentkereszten él.