Így ünnepli az Erdélyi Magyar Írók Ligája a Magyar Széppróza Napját

A Magyar Írószövetség kezdeményezésére három éve február 18-án, Jókai Mór születésnapján ünnepeljük a Magyar Széppróza Napját. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) idén is társszervezője a Magyar Széppróza Napja online eseménysorozatának.

Az írószdszervezet tájékoztatása szerint február 18. és 20. között, minden nap délután hat órától hat prózaíró mutatkozik be az erdélyi írószervezet világhálós eseményein, amelyek az E-MIL Facebook– és YouTube-oldalán tekinthetők meg élő közvetítés formájában. Az E-MIL műsorai ugyanezen napokon kerülnek adásba az Erdélyi Magyar Televízióban délután fél tíztől kezdődően.

Február 18-án Haklik Norbert és Szántai János prózaírókkal beszélget Mărcuțiu-Rácz Dóra költő, író, a kolozsvári Helikon szerkesztője. Február 19-én Borcsa Imola prózaíró és Serestély Zalán író, költő lépnek fel Sánta Miriám költő, szerkesztő moderálásában. Zárásképp február 20-án Márton Evelint és Vincze Ferencet kérdezi Codău Annamária kritikus, a marosvásárhelyi Látó szerkesztője.

maszol.ro
77730_126584944068911_2839723_o

Megjelent a februári Látó

Megjött a nyomdából a februári Látó, változatos szépirodalmi alkotások és fordítások mellett többek között egy Palocsay Zsigmondról szóló interjúval és egy Mészöly Miklósra és Pilinszky Jánosra fókuszáló esszével. A 2021. februári Látó tartalma:
VERS, PRÓZA
▪ Boda Edit: Felvétel a séta végéről; Napfogyatkozás; Útleírás; Táj; Időcet; Csak hat percre a születéstől; Fekszem, gólyaorr illatában; Interferencia; Séta szülőhelyem körül; Tuareg; Dalfesztáv; Visszatérés; Egy túlélő átkel az úttesten; Kép a visszapillantóban; Mintha sebhelyem ottfeledtem volna (versek)
▪ Sztaskó Richárd: Hazafelé (novella)
▪ Borsodi L. László: A vízen járás elmaradt; Mert én voltam…; Hűvös napokon; Hagyaték; Jó lenne tudni… (versek)
▪ Farkas Arnold Levente: maszkban; egyszer egy – egyre megy (versek)
▪ Szondy-Adorján György: Létező testek; Az újrakezdés mozdulatlan; Semmiből fakadó vágy (versek)
▪ Horváth Péter: Bongo la (elbeszélés, 2. rész)
▪ Cseh Katalin: Álomcsapda; Fokozatok; Anyahajó; Isten-magány (versek)
▪ Anastasia Gavrilovici: Obsessive Confessive Disorder; Isztambul (versek, Demény Péter fordítása)
▪ Alina Nelega: mintha mi sem történt volna (regényrészlet, András Orsolya fordítása)
▪ Juhász Róbert: Családi album; Terhelő; Lassan szivárgó (versek)
▪ Tomaji Attila: Egy különös éjszaka; Segesvári séta (versek)
▪ „Tudni a legtöbb” – Láng Zsolt beszélgetése Palocsay Zsigmondról Palocsay Katával
MÉSZÖLY – PILINSZKY – 100
▪ Zoltán Gábor: Huszonegyesek
KLIKKREC
▪ Codău Annamária – Demény Péter: A lelki fekete lyukat nem lehet törölni (Terék Anna: Háttal a napnak)
▪ Láng Zsolt – Tamás Dénes: Túl korrekt (Szöllősi Mátyás: Illegál)
TALÁLT VERS
▪ Palocsay Zsigmond: Jónás zsémbelése
NÉVJEGY
▪ Horváth Péter
A lapszám teljes tartalma a www.szofa.eu alkalmazásban olvasható, illetve hamarosan a www.lato.ro honlapunkra is felkerül. A nyomtatott folyóirat általában az alábbi könyvesboltokban kapható:
Gutenberg könyvesboltok (Marosvásárhely, Csíkszereda, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy), Antikvárius (Marosvásárhely), Gaudeamus könyvesbolt (Kolozsvár), Cărturești Cluj (Kolozsvár), Írók boltja (Budapest).
IMG_0059-1

Vida Gábor regénye az évtized könyve

A Merítés-díj zsűrije összeállította a 2010-es évek legmeghatározóbb kortárs magyar prózaköteteinek listáját, a zsűritagok szavazata alapján pedig Vida Gábor Egy dadogás története című regénye lett az évtized legjobbja. Közönségdíjban Dragomán György Máglya című regénye részesült, ugyanakkor az erdélyi finalisták között feltűnt Bartis AttilaBodor Ádám és Tompa Andrea neve is. A dadogás története 2018-ban is nagy sikert aratott a Merítés-díj mezőnyében, ugyanis nemcsak a zsűriszavazatok alapján, hanem az oldal olvasóközönsége szerint is az volt az év legjobb prózakötete.

A Merítés-díjat a moly.hu könyvfórum és közösségi oldal osztja ki 2015-től kezdődően, jelenleg négy önálló kategóriában díjazzák a megjelent műveket: fikciós széppróza, gyermekirodalom, ifjúsági irodalom és líra. A széppróza szekció korábbi díjazottjai Vida Gábor mellett Závada PálDarvasi LászlóKrasznahorkai László és Garaczi László voltak, líra kategóriában Babiczky TiborVarró DánielPeer Krisztián és Szeles Judit részesültek a zsűri elismerésében. helikon.ro

farkas-arpad-foto-dimeny-h-arpad-1

Farkas Árpád halálára

Életének 77. évében súlyos betegség után elhunyt Farkas Árpád költő. 1944-ben született a Hargita megyei Siménfalván, középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, majd a Babeș-Bolyai Egyetemen magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. 1963-tól jelentek meg versei különböző folyóiratokban és napilapokban. Az egyetem elvégzése után 1968-ig a háromszéki Vajnafalván tanított, 1968-tól Sepsiszentgyörgyön élt, 1971-ig újságíró volt a Megyei Tükörnél, 1971–1989 között a marosvásárhelyi Igaz Szó irodalmi folyóirat munkatársaként dolgozott. 1990-től az Igaz Szó utódának, a Látónak volt  sepsiszentgyörgyi szerkesztője. 1993-tól 2010-ig a Háromszék című napilap főszerkesztője. 

1967-ben szerepel a Vitorla-ének című, fiatalokat bemutató antológiában. 1968-ban a Forrás-sorozatban megjelenik első kötete, a Másnapos ének. További kötetei: Jegenyekör (versek, 1971), Bővízű patakok mentén (riportkönyv Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel, 1972), Alagutak a hóban (versek, 1979), Asszonyidő (publicisztikai írások, 1983), A befalazott szószék (versek, 1985), A szivárgásban (versek; 1991), Bolhalakodalom (gyermekversek,1998), Erdélyi asszonyok (versek, 2000), Határátkelés (válogatott versek, 2004), Ecce poeta! Farkas Árpáddal beszélget Benkei Ildikó (riportkönyv, 2005), Válogatott versek (Székely könyvtár, 2012), Ostorzúgásban ének (egybegyűjtött versek, 2019). Műfordításai: Ion Bănuță: A Sátán könnye. (Versek; ford. Csiki László, Farkas Árpád; Kriterion, Bukarest, 1983, Ion Vinea: Árnyékok malma. (Válogatott versek; ford. Farkas Árpád, Király László, utószó Mircea Vaida; Kriterion, Bukarest, 1976), Ana Blandiana: Valaki engem álmodik, 1985, Adrian Popescu: Világ porán át, 1990, Marin Sorescu: Papírorkán, 1987.

Farkas Árpád 1985-ben megkapta a Román Írószövetség díját, 1993-ban a József Attila-díjat, 2002-ben a Balassi Emlékkardot. 2016-ban a Magyarország Babérkoszorúja-díjjal tüntették ki, 2018-ban Kossuth-díjat kapott, 2019-ben Sepsiszentgyörgy önkormányzata Pro Urbe-díjban részesítette.

Meghatározó költője volt nemzedékének, költészetét és publicisztikáját a transzilván szellemiség és erős közösségi elkötelezettség jellemezte. Közéleti lírájával és publicisztikájával is a két világháború közötti erdélyi költők, írók legjobb örökségét vitte tovább, és ugyanakkor egyik legeredetibb költőnkként tartottuk számon. A hagyományos transzilván táj képvilágát felhasználva modern, látomásos költészetet művelt. Jelentős életművet hagyott ránk, amelynek központi üzenete az értelmiségi felelősségvállalás egy kisebbségi sorsra kényszerített közösség megmaradásáért.

Emlékét, életművét megőrizzük. Nyugodjék békében!

 

A Romániai Írószövetség

Marosvásárhelyi Fiókja

 

Marosvásárhely,

  1. február 8.

 

fe_800_500_marko_bela

Markó Béla: A sok hazáról való beszéd hazahiányt jelent

A magyarországi Városmajor 48. Irodalmi Társaság Alapítvány online író-olvasó találkozójának vendége Markó Béla, költő volt, aki hosszú idő után tért vissza az íróasztalához, előtte húsz évig politikával foglalkozott. A költőt Károlyi Csaba kritikus, az ÉS főszerkesztő-helyettese kérdezte legutóbbi, Egy mondat a szabadságról című verseskötetéről. Tekintsék meg a beszélgetést!

 

Markó Béla volt a legutóbbi vendége a Városmajor 48. Irodalmi Társaság Alapítvány sorozatának, amelyből már Károlyi Csaba Rakovszky Zsuzsával és Bazsányi Sándorral folytatott beszélgetését a Literán is meghallgathatták.

Költő, esszéista és politikus, mutatja be a beszélgetés elején Károlyi Markó Bélát, bár, igazítja ki Markó, a politikust már múlt időben kell érteni. A kis erdélyi faluban, Marosszentkirályon élő költő ezúttal marosvásárhelyi lakásából jelentkezett be, a beszélgetés pedig legutóbb megjelent, az Egy mondat a szabadságról című verseskötetéről folyt.

Károlyi Csaba, aki először is az erdélyi járványhelyzetről faggatózik, amelyről kiderül, a mostani számok tükrében enyhébb, mint a magyarországi, Markó tavalyi verseskötetét veszi kezébe, mely – mint mondja – a költő eddigi legnagyobb visszhangot kiváltott kötete, és amely alátámasztja a konszenzusos tapasztalatot, hogy Markó költészete mintha kissé megemelkedett volna az utóbbi években. A könyv közéleti üzenetét tekintve, reagál Markó, lehet, hogy valóban ennek a kötetnek van a legnagyobb súlya mostanában. Hosszú idő után tért vissza az íróasztalához, előtte húsz évig politikával foglalkozott, amikor újra a költészet került élete középpontjába, még gyötörte a kétely, hogy politikusként szólal-e meg vagy nem, egy idő után érte csak a felismerés, hogy a vers bármilyen tapasztalatból születhet. Mint meséli, rengeteg képmutatás van ezzel kapcsolatban az irodalomban. Ismert és népszerű elgondolás, hogy a született tehetség akkor is ír, ha nem olvassák, mert az írás belső késztetés, nem számít a visszhang. Ez nem igaz Markó szerint, mert mindig ott van a képzeletbeli olvasó a szemünk előtt. Inkább annak a veszélyét látja, hogy ha sikere van egy műnek, az alkotó megpróbálja azt megismételni. Nagyon oda kell figyelni, hogy az ember ne ismételje önmagát, és nem formai értelemben.

A kérdező azonnal megragadja ezt a szálat, Markó Béla fontos műfaja a szonett és a haiku, mondja Károlyi, de az új kötetben inkább szabadverseket olvashatunk, amelyek rafinált élőbeszédszerű hangon szólalnak meg. Markó válaszából kiderül, hisz a formában, hisz abban, hogy a forma hordozza az üzenetet, de meg is határozza azt. Az utóbbi időkben a szonettet félretette, mert felismerte a rutinveszélyt, egy idő után túl könnyen ment, túl jól, rutin lett, üresjáratokkal. A szabadvers viszont igazi kihívást jelentett számára. Szabadvers ugyan nincsen, magyarázza, amit annak nevezünk, nem szabad. Ahogy füllel ki kell mérni egy szonettet, a szabadvers is úgy születik, hogy megírás után még igazít a sorok hosszúságán, a sortöréseken, és bár nincs kötött ritmusa (időmérték), kell, hogy legyen zenéje egy szabadversnek is, be kell mérni anélkül, hogy lenne mércéje. Ezt a rejtett formát nehéz elemezni, az az izgalmas számára benne, hogy közel kell állnia a köznyelvhez, hogy látszólag megengedhesse magának azt a lazaságot, amit az élőbeszédben, de mindezt úgy, hogy a szabadvers sosem élőbeszéd.

Károlyi Csabát az a rejtély érdekli nagyon még a beszélgetésnek e szakaszán, hogy hogyan lehet érvényesen visszajönni a költészetbe a politikából. Markó elegáns választ ad. Mi a kultúra fősodrában tartjuk számon a közéletileg elkötelezett költőket, mondja, ilyen Petőfi, Arany, Ady Endre, nem szeretjük ugyanakkor, ha az alkotó közéleti státust vagy politikai szerepet vállal, a franciával ellentétben a magyar kultúrában ebbe szokás belebukni. Nehéz volt visszatérnie, meséli, mert ő is abban nőtt fel, hogy a közélethez hozzá lehet és kell szólnia költőként, de ne keverje össze Petőfit Deák Ferenccel. Első indulatból próbálta tagadni politikusi múltját, nem beszélt róla, ráadásnak a közönség bizalmatlansága is azt üzente számára, hogy húsz év után egy költő ne akarjon az életéről, az érzéseiről beszélni. Sokat segített azonban neki a visszatérésben a szonett tiszta és világos, évszázadokon át kikalapált formája, amíg rá nem jött, hogy nem kell megtagadnia magát. Nem arról van szó, hogy a lírai én azonos lenne az író személyével, de vállalni kell az életét. Nem morális döntés volt ez, hanem úgy gondolta, azáltal tud érdekeset mondani, hogy olyasmiről beszél, amit mások nem láttak, és onnan, ahonnan mások nem látták a világot.

Van ennek visszája is, fordítja meg a kérdést Károlyi Csaba, amikor húsz éven át politikával foglalkozott, hová tüntette azt az embert, aki átúszta a Szent Anna-tavat. A politikai szerep akkor, 1989 után, 1990-ben sajátos vállalás volt, feleli Markó, nem hiányozhatott neki a vers, mert nem engedhette meg magának. Tíz év ki is maradt a költői életéből, aztán rájött, hogy a politika felőröl, kiszikkaszt, a költészet viszont nem elvesz tőle, hanem hozzáad valamit az életéhez.

Három verset olvas fel aztán Markó Béla az új kötetből, az egyikhez kapcsolódik Károlyi Csaba következő kérdése a romániai forradalomról: mi történt azóta, hogyan él ma az emlékezetében, és mit lehet azzal kezdeni, hogy – kimondhatjuk – elveszett. Sok nemzedéktárs számára volt hatalmas választóvonal 1989 decembere Romániában, kezdi a válaszát Markó. 1989: egy újrakezdett életet, egy egészen máshol és más módon folytatott életet jelent. Számára külön nagy kihívás volt, és örül, hogy a részese lehetett még úgy is, hogy sok hordalékot hagyott maga után, és máig vitatják, hogy forradalom volt-e, népfelkelés vagy államcsíny. A rendszerváltás nem volt olyan teljes, mint ahogy remélték, de ha a forradalom nem tör ki, akkor ez az óriási változás nem következik be. Harmincnyolc éves volt akkor egy diktatúrában, a napi töprengésekkel teli lassú várakozás jellemezte az életét, a forradalom után azonban másfajta élet következett, felgyorsult, pörgős évek, pillanatok alatt teltek el évtizedek.

Fontos kérdésre tér ki eztán Károlyi: az itt és az ott különbségének jelzése Markónál visszatérő elem, írás közben figyelembe veszi ugyanis, hogy egy romániai és a magyarországi magyar olvasó másképp ért, másképp olvas. Könnyen megtörténhet, válaszol erre Markó, hogy az erdélyi írók, írástudók beszédmódját ez a kettősség (is) határozza meg. Nem hiszi, hogy Magyarországon egy író föltenné magának írás közben a kérdést, hogy amit ír, azt vajon Erdélyben, Felvidéken értik-e, és hogyan értik. Ő, ha publicisztikát vagy esszét ír, kénytelen arra is odafigyelni, hol fogja közölni, mert elképzelhető, hogy olyan mondatokat is be kell iktatnia, amelyek az erdélyi olvasók számára nem fontosak, a magyarországiaknak viszont szükségesek. Vers esetében is van ilyen, ha közéleti témát dolgoz fel vele. Magyarázzák az életüket maguknak és a magyarországiaknak is, mert hoznak-visznek egy olyan hátteret, amit Magyarországról nem lehet látni, olyan, mint a Hold túlsó fele. Minket Magyarországról úgy látnak nagyon sokszor, mint a Hold innenső felét, mondja, de a Holdnak van egy túlsó oldala is, ami azt jelenti, hogy ez erdélyiek kapcsolatban állnak egy másik kultúrával, másik nyelvvel egy másik világban, ez a hold másik fele.

A vége felé közeledve a beszélgetésnek Markó Béla még felolvas, például abból a Trianoni igekötők című esszéjéből, amelyből a Literán is lehetett olvasni, plusz egy, az Élet és Irodalomban tavaly megjelent verset: A haza milyen címűt. Erről diskurálnak még a felolvasás után, Károlyi azt firtatja ugyanis, mit gondol Markó a hazával kapcsolatos mai köz- és irodalmi beszédről. Már a XIX. században is, mondja Markó Béla, a sok hazáról való beszéd hazahiányt jelentett. Nem mások ezek a művek, mint hazakeresések. Trianon után különösen gyötrő ez a keresés, amikor a Magyarország határain kívülre rekedteknek meg kellett fogalmazniuk magukban, hogy hol van a haza számukra. Egyszerű lenne a válasz, hogy Magyarország, az egykori ország a haza, de nem ott élnek, az új országot pedig nem tudják jó szívvel hazájuknak nevezni, miközben hazátlanoknak sem mondhatják magukat. Neki Erdély a hazája, nem egy ország, hanem Erdély. Meg lehet találni úgy is a hazát, hogy földrajzilag nem rajzolható, nem határolható körül. Ma pedig az lenne a feladat, hogy az egységes Európában megkeressük és újrafogalmazzuk a haza fogalmát.

litera.hu

hargita_kiado_white

A Székelyföld januári számának tartalmából

XXV. évfolyam 2021. január
Szépirodalom
Borsodi L. László: Versek
Nyerges Gábor Ádám: Ankét
Papp-Für János: Versek
Florin Irimia: A szerencsés (Fordította Szonda Szabolcs)
Borcsa Imola: Káposztaszezon
Kiss Noémi: A Bálna és a Srác
Király Farkas: Ködre vár/Együtt
Bartha György: Versek
Nagy Attila: Versek
Erdei L. Tamás: Mínusz húsz
Simó Márton: Kötőrúd és Rubik-kocka
Keszthelyi György: Versek
Czilli Aranka: Versek
Bíró József: 2020. november 5.
Literata Hungarica
Magyary Ágnes: Kötelező Madrid
Ködoszlás
Miskolczy Ambrus: A székely és a román Hunyadi versenyeztetése
Aranyág
Mirk László: Adatok a fenyédi Talált család 172 éves történetéhez
Nobile Officium
Az osztályellenség nem kerülhette el a sorsát (Oláh-Gál Elvira beszélgetése a csíktusnádi Betegh Margittal és Stefániával)
Műteremtés
Kányádi Iréne: Grafikai biennálé Székelyföldön
Szemle
Füzi Péter: Generációs regény generáció nélkül (Nyerges Gábor Ádám: Mire ez a nap véget ér)
Száraz Miklós György: Gerzson vallomása (Simó Márton: Gerzson szép délutánja)
77730_126584944068911_2839723_o

Láng Zsolt: Látó ajánló, 2021. január

Vajon mi az izgalmasabb: kérdésekre választ találni, vagy a válaszokhoz a megfelelő kérdéseket odailleszteni? Miközben tisztafejként végigolvastam a számot, hol ez, hol az tűnt annak.

Mi a szerelem (az égi)?
„Ahogy erdőmélyben a sérült állat / csörtet, s próbál megmenekülni, futok / feléd, te vagy rejtekem, az üresség / sortüze közben” (Babiczky Tibor: Szapphó-paradigma. 25).

Mi a szerelem (a földi)?
„vágj le magadról mielőtt felsírok / könnyem megtölti a hézagokat / szánk megtelik sós vízzel / fejünkre homokot szórnak / amint kimászom innen / úgyis megvakít a napfény” (Biró Sára: Félbe)

Mi a művészet (geometrikusan)?
„Kívülről nézd, / hogyan tépik szét — / széttépve magad.” (Mészöly Miklós: Ars poetica)

Mi a művészet (teologikusan)?
„bár egy kőmondatot rebegni szélbe, / néhány gondolatjelt, lázragos pontot, / hogy mégis megérte, megérte, érte…” (Eszteró István: A Halál völgyében)

Mi a művészet (kataklizmatikusan)?
„A végső időkben nem számolnak. / Harangoznak…” (Halmosi Sándor: A 10. vers)

Van-e túlvilág (folklorisztikusan)?
„A kriptából zaj hallatszott. Józsi látta, ahogy megfiatalodott anyósa könnyedén eltolja a márványból készített sírfedőt, anyaszült meztelenül kimászik a sírból, felpattan a huszár mögé, és gyöngéden átöleli.” (Miklóssi Szabó István: Huszárvágás)

Van-e túlvilág (pszichoanalitikusan)?
„akik ma halottak / visszatérnek a szerelembe” (Debreczeny György: Kollázs Thomas Bernhard verseiből. Jöjj el ó jöjj el)

Mi a boldogság?
„egyik kézzel ad másikkal élvez / akkor ad gázt ha más satufékez” (Ozsváth Zsuzsa: Óévi kedélyes)

Miért vagyunk a világon?
„Nem a boldogságra születtünk, és nem / is a fájdalomra, de egymásért csak, / s arra, mi majd megszületik belőlünk, / kezdet a végben.” (Babiczky Tibor: Szapphó-paradigma. 25)

Van-e remény?
„Megszüntetni a hideg, távoli némaságot benned / csak úgy lehet, mint láthatatlan tárgyat az erdőn, / mint fekélyt a lovon…” (Sánta Miriám: Contra Silentio)

Milyenek a magyarok?
„A ragály kitöréséig a lakosság java nemigen törődött embertársai politikai nézeteivel, sőt, sokuknak efféle nézetei, netán meggyőződése nem is volt.” (Horváth Péter: Bongo la)

Milyenek a spanyolok?
„…túl élénk fantáziával rendelkeznek, ezért fordulhat elő, hogy madridi házak és épületek tömkelegében szellemek kószálnak vagy éppen sóhajtoznak…” (Magyary Ágnes: Madrid sötét titkai. IV. fejezet)

Mi marad a gyerekkorból?
„A ganédomb nem volt büdös, csak amikor utánpótlás / érkezett…” (Pál Sándor Attila: Körtefa)

Ment-e a világ előre (historikusan)?
„Ahogy régen a gróf is ki-kinézett az aratókhoz, és vállon veregetett egy-két izzadt kaszást vagy marokszedőt, ahogy a vicispán is tréfálkozott a nagy őszi vadászatokon a hajtókkal, ahogy a gyáros is adott hébe-korba egy-egy szivart a proliknak, úgy a népi-szocialista-kádárista hatalom is szereti érőben és újsághíradásokban is bizonyítani, milyen megbonthatatlanul jó a vezetők és a vezetettek viszonya.” (Csabai László: Kihívás)

Ment-e a világ előre (hisztérikusan)?
„Egyáltalán / valaki megmondaná, / mi ez az ismételgetés?!” (Bozsik Péter: Anyai telefon. Ott, ahol)

Mit tudunk?
„«Úszik a földben egy ember» – mondja egyik szép versében Balla Zsófia. «Mész a csontban, derékig» – írja Halmosi Sándor…” (Demény Péter: Költői zónák)

Mit tudhatunk?
„A Kaleidoszkópban[Bozsik Péter] ezt írja: «A fogalmak hideg / vasak, melyeket / csak messziről / szemlélni jó»” (Benkő Gitta: A vannak nincsen lessze)

Mit látunk?
„A varjúkirály világa pasivilág, hagyományosan kiosztott szerepekkel.” (Amik Annamária – György Andrea: Fátum és fejsze)

Mit láthatunk?
„…Mészöly intuitívan érzi, hogy ő maga íróként nem tud Közép-Európa történelmi felbomlásával egy hagyományos, koherens és kompakt, nagy regényformát szembeállítani…” (Adriana Babeți: Szócikk a Volt egyszer egy Közép-Európáról. Fordította Codău Annamária)

Mit mondhatunk?
„Valakinek egyszer akkor is oda kell adnod magad / ha nem akarod” (Biró Sára: Húsvét-szigetek)

Latoblog.blog.hu

Díjakat adtak át a magyar kultúra napján Nagyváradon

210122_kormanyos_burus_brendus_fnl

A már hagyományos Magyar Kultúráért-díjak, -életműdíj és -emlékplakettek mellett idén a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) elismeréseit is a nagyváradi Szigligeti Színházban megtartott gálaesten adták át Nagyváradon.

Az első díjátadásra szűkebb körben került sor a Bihar megyei RMDSZ székházában, ahol Burus-Siklódi Botond, a pedagógusszövetség elnöke és a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője adta át Kormányos László történelemtanárnak, a Nagyvárad krónikája szerzőjének az Apáczai-díjat.

Mint azt Burus-Siklódi Botond elmondta, az elismerést kétévente adják át, három kategóriában, ez a humán, a reál illetve pszichopedagógiai területen, s idén a Tudományos Tanács szinte teljes összhangban döntött Kormányos László díjazásáról. Szabó Ödön képviselő, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke köszönetet mondott Brendus Rékának és Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkárnak a könyv elkészültéhez nyújtott támogatásért.

Kormányos László, akinek tízéves munkája fekszik a könyvben, az elismerés átvételekor azt hangsúlyozta, hogy ez csapatmunka is volt, és Németh László grafikus valamint Szűcs László szerkesztő mellett köszönetet mondott mindazoknak, akiknek részük volt a könyv megjelenésében. A díjátadón az említettek mellett jele volt még Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes, az RMPSZ Bihar megyei elnöke, Rend Erzsébet, a pedagógusszervezet megyei alelnöke és Kecse Gabriella tanfelügyelő is.

Magyar Kultúráért-díjak

A díjátadás a nagyváradi Szigligeti Színházban folytatódott, ahol a Himnusz közös eléneklése után azt est moderátori szerepét ellátó Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat művészeti vezetője köszöntötte az egybegyűlteket.

Brendus Réka főosztályvezető Tamási Áron, Sütő András és Arany János szavait is idézte beszédében „Otthonunkban benne van mindaz, amit örökül kaptunk, amit magunk teremtünk, illetve az, amit az utánunk jövő nemzedék tesz hozzá (…) Otthonunk hát mindez, anyanyelvünk, ragaszkodásunk, örökségünk, az is, amit kaptunk, és az is, amit hátrahagyunk, és mindez benne van abban e bölcsőben, abban az ezer esztendőben, amely mindezt eggyé kovácsolta és ennek védelmét nekünk bármi áron parancsul szabta.” – mondta Brendus Réka, aki hozzátette: ha Kölcsey Ferenc 198 éves Himnuszából egyetlen sort kellene kiemelni, akkor az a „ Nyújtsd feléje védő kart” lenne.

Ebben a fohászban most benne van az is, bízunk abban, hogy az az időszak, mikor az iskoláinkból hiányoznak a gyermekek, a templomokból a hívek, a színházakból a közönség, az csak egy év volt, az ezer évnek csak egy pillanata. „A védő kar pedig mindi volt velünk a nehezebb időkben, hitet, mosolyt, békességet hozott otthonaikba” – mondta Brendus Réka, aki végül gratulált a díjazottaknak, majd Biró Rozália parlamenti képviselővel együtt adta a díjakat, a méltatásokt Szabó Ödön olvasta fel.

Emlékplakettet a Szalacsi Örökzöld Asszonykórus, Hasas Réka és Horváth Kristóf vloggerek (mivel ők hajójukkal épp Gibraltár környékén járnak, a díjat az édesapa, Hasas János vette át) valamint Hosszú Anna bihari néptáncoktató. A Magyar Kultúráért-díjban idén a Szigligeti Színház Lilliput Társulata, a monospetri Bábota Néptánccsoport valamint Ghitea Angéla bihardiószegi kántor részesült.

Az életműdíjat ez évben Gavallér Lajos micskei nyugalmazott lelkipásztor kapta, aki egyebek mellett több helytörténeti munka szerzője is.

Diákokat is díjaztak

A Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága által létrehívott Miénk a város! játék nyertesei Csodasarkot szereztek iskolájuknak, ez jelentős értékű játékokat és gyerekkönyveket tartalmaz. A Bihar megyei nyerteseknek, a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola, a község szülöttjének nevét viselő Szalárdi János Általános Iskola, a  Nagyváradi 16-os Általános Iskola, a  Margittai Horváth János Elméleti Líceum, a Bihardiószegi 1-es számú Általános Iskola tanulói és az Érmihályfalvi Zelk Zoltán Általános Iskola diákjainak Brendus Réka adta át a díjakat.

Az RMPSZ díjátadása is folytatódott, elsőként Burus-Siklódi Botondtól és Kéry Hajnaltól vehetett át oklevelet Sánta Salomé Ibolya, a Hegyközpályi 1-es Számú Elemi Iskola pedagógusa Az óvodás és kisiskolás korú gyermek rajzainak jellemzői című tanulmányáért.

Azoka  középiskolás diákok, akik kiemelkedő eredményeket értek el tantárgyversenyeken, kulturális és sportrendezvények díjazottjai, valamint példás magatartású tanulók, az RMPSZ Mákvirág díját vehették át pénteken este. Bihar megyében Bodnár Mónika-Brigitta, a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum kilencedikes, Kun Édua Boróka, az Ady tizedikes tanulója vette át, a harmadik adys díjazott, Divin Judit, díját édesanyja, Divin Anna vehette át, a diáklány ugyanis jelenleg sítájfutó versenyen vesz rész, a negyedik Mákvirág-díjat Bódi Mátyás-László, a Nagyváradi Művészeti Líceum tizenkettedikes tanulója kapta.

Az RMPSZ díjátadásét a Bolyai Farkas-díj átadásával zárták. A Tehetséggondozó Tanácsa által létrehozott Bolyai Farkas-díj célja a matematika terén kiemelkedő eredményeket elért középiskolás diákok jutalmazása. A 11. osztályosok díját Árva Norbert Ákos, az Ady Endre Elméleti Líceum diákja nyerte el, felkészítő tanára Báthory Éva szintén díjat kapott.

A Himnusz Klub nyerteseit is díjazták

A Nagyváradi RMDSZ három éve indította a Himnusz Klub elnevezésű online versenyét nagyváradi általános iskolák és középiskolák számára. A nagyváradi  RMDSZ Facebook-oldalára érkezett szavazatok (itt a pályamunkák is láthatók) és a szakmai zsűri döntése alapján a díjakat Kecse Gabriella, a Bihar megyei magyartanárok tanfelügyelője és Demeter Katalin, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus konzulja adta át.

Az általános iskolai kategóriában a Berettyóújfalui önkormányzat díját a Dimitrie Cantemir Iskola, Debrecen város és a nagyváradi RMDSZ közös díját a Művészeti Líceum általános iskolai csoportja kapta, az első helyezett, a nagyváradi RMDSZ díját elnyerő a Szacsvay Imre Általanos Iskola lett.

Középiskolai kategóriában a Berettyóújfalui önkormányzat díját a Művészeti Líceum, Debrecen város és a nagyváradi RMDSZ közös díját a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum kapta, a nagyváradi RMDSZ első díját pedig a Mihai Eminescu Főgimnazium csapata nyerte. maszol.ro

Kétnapos rendezvénysorozattal ünneplik a magyar kultúra napját Sepsiszentgyörgyön

A magyar kultúra napi ünnepi rendezvénysorozatot több helyszínen szervezik ezen a héten, csütörtökön és pénteken Sepsiszentgyörgyön.

Az események sorát Szalonna és Bandája nyitja, majd a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar zárja a színház nagytermében. Ezek mellett erkély-versekkel, filmvetítéssel és kávéházi beszélgetésekkel is készülnek a szervezők, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat és a Kónya Ádám Művelődési Ház.

A Magyar Örökség díjjal kitüntetett Pál István Szalonna és bandája előadását csütörtök este 8 órától hallgathatja meg a közönség a színház nagytermében, ahol megszólalnak a Kárpát-medence leggyönyörűbb muzsikái, Székelyföldtől egészen Kárpátaljáig és Felvidéktől egészen Délvidékig.

A magyar kultúra napja alkalmából pénteken 12 és 16 óra között Sepsiszentgyörgy különböző épületeinek erkélyeiről szavalnak verseket négy iskola diákjai, így az utcán sétálók a régi Bástya épületének erkélyéről, a megyei könyvtár épületének erkélyéről, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a vadászati múzeumnak otthont adó Bene-ház erkélyéről elhangzó verseket hallgathatják meg.

Kulturális kávépercek elnevezésű program keretében szintén pénteken 17 és 19 óra között lehetőségük nyílik az érdeklődőknek, hogy a város különböző vendéglátóhelyein kötetlen beszélgetésbe elegyedjenek művészekkel.

A magyar kultúráról, a város kulturális életéről beszélgethetnek el Gáspár Csaba zenésszel, Daczó Enikő képzőművésszel, Gothárd Veronika kortárs táncossal, Korodi Janka színésszel, Pálffy Tibor színésszel, Szonda Szabolcs irodalmárral, Szőcs Botond zenésszel, illetve Tőkés Edit és Tőkés Csaba Zsolt néptáncosokkal. A programon való részvételhez a kultura.ro weboldalon lehet időpontot foglalni szerdán 15 óráig.

Pénteken 18 órától a Művész Moziban vetítik Vörös T. Balázs és Tőkés Csaba Zsolt Hármasfonat – Tánccal átszőtt életek című dokumentumfilmjét. A magyar kultúra napi rendezvénysorozatát pénteken este 8 órától a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar ünnepi koncertje zárja a színház nagytermében. Jegyeket elővételben a városi jegyirodában lehet vásárolni. maszol.ro

A magyar kultúra napján kezdődik a könyv éve Székelyudvarhelyen

20210118_udvarhely_konyvtar_Kultura_polghiv

Január 18-án a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban rendezett nyílt beszélgetéssel rajtolt el a székely anyavárosban a Magyar Kultúra Napja tiszteletére szervezett egész hetes programsorozat. A járványügyi helyzet miatt a  programok többsége az online térbe költözött, és hasonló okok miatt marad el idén az ünnepi eseménysorozat fénypontjának számító gálaest, így az Udvarhelyszék kultúrájáért díjak átadása is.

Székelyudvarhelyen a 2021-es esztendő a könyv éve lesz – ezt Pálfi Kinga, a székely anyaváros alpolgármestere jelentette be hétfő délután, a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban rendezett nyílt beszélgetésen. A magyar kultúra napja tiszteletére szervezett egészhetes programsorozat nyitóeseményén elhangzott, a tematikus év célja a könyv, az olvasás és valamennyi, a könyvhöz köthető tevékenység (az írás, könyvkiadás, könyvtári tevékenységek, könyvtár-pedagógia stb.) népszerűsítése ebben az időszakban.

A meghívottak, Pálfi Kinga alpolgármester, Dimén-Varga Tünde pszichológus, P. Buzogány Árpád író, szerkesztő, Asztalos Ágnes pszicho-pedagógus, és az esemény házigazdája, Gálovits Rózsa könyvtáros a könyv, az olvasás, az olvasási élmények fontosságáról beszélgettek.

A hétfő délutáni beszélgetéshez hasonlóan az egyhetes kulturális rendezvénysorozat többi programpontja is (néhány kivételtől eltekintve) az online térben lesz elérhető.

Kedden 18 órakor az Udvarhely Néptáncműhely a Tamási Áron Énekes madár című drámája nyomán készült Móka című táncjátékát láthatják a Művelődési Ház nagytermében, az előadásra az Udvarhely Néptáncműhely oldalán kell jelentkezni.

Szerdán, szintén 18 órától nyílik meg a „Töviseken át…” Fejezetek a székelyudvarhelyi Református Kollégium 350 éves történetéből című kiállítás a Haáz Rezső Múzeumban, az eseményt a múzeum Facebook-oldalán közvetítik.

Csütörtökön 18 órától A magyar szellemiség nagyjai címmel fotókiállítás nyílik a Művelődési Ház kiállítótermében, amelyet a Művelődési Ház Facebook-oldalán lehet majd élőben követni. 19 órától Haáz Rezső munkáiból nyílik festészeti kiállítás a Haáz Rezső múzeumban, amelyet az intézmény Facebook-oldalán közvetítenek.

A zárónapon, pénteken 18 órától kamarazenei hangverseny lesz a Székelyföldi Filharmónia művészeinek előadásában, a helyszín a városháza Szent István terme, az előadásra a Székelyföldi Filharmónia oldalán lehet jelentkezni. Végül 19 órától Székelyudvarhely városközpontjában tekinthető meg a Tomcsa Sándor Színház Kirakatszínház című előadása.

Idén elmarad az Udvarhelyszék kultúrájáért díjak átadása. Ezeket rendszerint a rendezvénysorozat fénypontjaként számon tartott gálaműsor alkalmával szokták átadni, de mivel a szervezők úgy látták, hogy a járványügyi helyzet miatt nincs lehetőség a díjazottakat méltó módon megünnepelni, és az esemény online térben való lebonyolítását rangon alulinak tartották, inkább lemondtak a megszervezéséről. maszol.ro

1 2 3 22