Új tagok felvétele

Új tagok felvételét hagyta jóvá 2018. december 7-i ülésén a Romániai Írószövetség Vezető Tanácsa.

Az Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának tagjává vált Bálint Tamás költő.

Az EMIL adventi kötetbemutatóiról

Papp At­ti­la Zsolt Az at­lan­ti­szi vil­la­mos, il­let­ve Fe­ke­te Vin­ce Szárny­vo­nal című kötetét mu­tatták be csütörtök este a ko­lozsvári Bul­ga­kov kávézóban az Erdélyi Ma­gyar Írók Ligája (E-MIL) évadzáró ren­dezvény­so­ro­zatának első eseményén.

A költő, akit vonz a titok, homály, idegenség

Papp At­ti­la Zsolt ne­gye­dik kötetéről, ame­lyet korábban a Ma­rosvásárhe­lyi Nem­zetközi Könyvvásáron mu­tat­tak be no­vem­ber­ben, Márton Eve­lin író kérdez­te a szerzőt, la­punk volt mun­katársát. A címben sze­replő at­lan­ti­szi vil­la­mosról el­hang­zott, a vízen jár. „Miért kezd egy köte­tet a Va­la­ki ismét megérke­zett című vers­sel, ami­ben búcsúzko­dik?” – tet­te fel a kérdést Márton Eve­lin. A válasz úgy hang­zott, a szerző a korábbi köte­tektől búcsúzko­dik, az Erdélyi Híradó Kiadó és Or­phe­usz Kiadó gon­dozásában meg­je­lent Az at­lan­ti­szi vil­la­mos szer­ves egységet al­kot az előző könyvével, a Vízi­mo­zi cíművel, amely­nek motívum– és téma­világa mint­egy me­gelőleg­e­zi az új köte­tet.
Úgy sej­tem, ez­zel a két könyv­vel le­fed­tem egy olyan témakört, ami en­gem érde­kelt, eb­ben a formában nem fo­gok eh­hez visszatérni. És ami nem szi­gorúan a ver­sek­kel függ össze, las­san 40 éves va­gyok, »az em­berélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe ju­tot­tam«, ilyen­kor pe­dig az em­ber számot vet az­zal, ami ed­dig történt, és másfaj­ta élet­kor­szak­ba lép” – mond­ta Papp At­ti­la Zsolt. Mint el­hang­zott, az új kötet­ben is fel­lel­hetőek vissza­utalások korábbi köte­te­i­re, a „vi­zes világ” moz­gat­ja a költőt. „A vízhez az a képzet kap­csolódik, hogy itt olyan dol­gok bújnak meg, amik nem láthatóak, ilyen At­lan­tisz is, ami elsüllyedt. Olyan dol­gokról van szó, amik­hez csak mélybúvárkodással le­het hozzáférni. Egyébként túl ke­ve­set tartózko­dom ten­gervíz közelében, ezért inkább írok róla” – mond­ta a költő. A ver­sek­ben több, a szerzőtársak, barátok ver­se­i­re történő utalás is fel­lel­hető, a Va­la­ki ismét megérke­zett címűben pe­dig Epi­ku­rosz fi­lozófiájára való utalás sze­re­pel. „Annál em­ber­nek valóbb létfi­lozófiát, mint amit Epi­ku­rosz dol­go­zott ki, ke­ve­set találni. Ki­egyensúly­o­zott, nyu­godt élet re­cept­je ez, ami­kor az em­ber nem fél a haláltól és az élettől se, ahol nagy sze­re­pe van a barátságok­nak, em­be­ri kötődések­nek is” – fo­gal­ma­zott Papp At­ti­la Zsolt. Arról is szó esett, hogy a szerző foly­ton azt ke­resgéli, hogy „táskája me­lyik re­keszében van a lel­ke”, hogy négy cik­lusból áll a könyv, a felépítés ki­a­lakításában so­kat segített Gál At­ti­la, a kötet szer­kesztője. Ro­man­ti­kus költőnek tart­ja-e magát, hi­szen klasszi­kus ver­selő, ver­se­i­ben sok a klasszi­kus elem – tet­te fel a kérdést Márton Eve­lin. „Van eb­ben némi póz is. Olyan szem­pontból valóban ro­man­tikának te­kint­hető, hogy közel áll hozzám az, ami fölszámol­ta a fel­világo­sodás korából eredő elképzelést, hogy az em­ber pusztán ra­ci­onális lény len­ne. A ro­man­tikára jel­lemző homály, ti­tok, ide­genség vonz en­gem, mind­az, ami mi­att az em­ber több mint pusztán észlény” – mond­ta Papp At­ti­la Zsolt. Hozzátet­te, hogy ha a ro­man­tikát egy­faj­ta gon­dol­kodásmódnak, a világhoz való hozzáállásnak te­kintjük, ak­kor természe­te­sen bárki le­het ro­man­ti­kus költő. Szó esett arról is, hogy az em­berélet útjának felénél fölül kell vizsgálni a vi­szonyt bi­zo­nyos dol­gok­hoz, körülbelül eb­ben az élet­kor­ban az em­ber a leg­fon­to­sabb dol­go­kon már túl van, ezek már nem is­me­ret­le­nek számára. Van egy­faj­ta kon­ti­nu­itás a négy kötet között, az első útke­resést je­len­tet­te, a máso­dik köte­temtől kezd­ve pe­dig job­ban sze­lektálok. Egyébként a szerzők közül so­kunk­nak az a baja, hogy nem sze­lektálunk elég szi­gorúan, nem va­gyunk elég kímélet­le­nek önma­gunk­hoz. Egy­re szi­gorúbb va­gyok saját ma­gam­hoz” – mond­ta a költő. Az is el­hang­zott, miként szület­nek meg a ver­sek, Papp At­ti­la Zsolt ki­fej­tet­te, fej­ben gyak­ran ha­ma­rabb elkészül a vers so­rokból, képekből álló váza, mint­hogy leírná papírra. „A felkérések pe­dig arra jók, hogy ébren tartsák az em­ber­ben a versírói ösztönt, ola­jozzák a mo­tort” – mond­ta a költő. Papp At­ti­la Zsolt, költő szer­kesztő 1979-ben szüle­tett Lu­go­son, a ko­lozsvári He­li­kon iro­dal­mi folyóirat szer­kesztője, 2009-től a Film­tett – Erdélyi Fil­mes Portál szer­kesztője, A Főtér.ro in­ter­ne­tes hírportál főmun­katársa, tag­ja a Erdélyi Ma­gyar Írók Ligájának (E-MIL) és a Fi­a­tal Írók Szövetségének (FISZ).

Beleolvadni a tájba, akárcsak a versbe

Fe­ke­te Vin­ce Szárny­vo­nal című, a Mag­vető Kiadónál nap­világot látott kötetének be­mu­tatóján a kézdivásárhe­lyi szerzőt Horváth Ben­ji és André Fe­renc kérdez­te, a ver­sekből Bogdán Zsolt színművész ol­va­sott fel. Mint el­hang­zott, erőtel­jes vo­nu­la­ta a kötet­nek a leíró jel­leg, és úgy tűnik, mint­ha megint di­vat­ba jött vol­na a leíró költemény, az a szub­jektív re­to­ri­ka, ho­gyan miként le­het a tájat újra meg újra leírni. „A tájleírás so­ha­sem nem pusztán tájleírás, ha­nem min­dig va­la­mi más is. Személyesség nélkül nin­csen sem­mi ezek­ben a ver­sek­ben. A tájjal való vi­szony pe­dig nem erkölcsi vi­szony, mint aho­gyan korábban a költészet­ben a szülőföld sze­re­te­teként, európaiságként meg­je­lent. Az én vi­szo­nyom a tájjal, természet­tel érzel­mi vi­szony. Ben­ne élek a tájban, a tájjal szim­biózis­ban” – mond­ta a szerző. Hozzátet­te, egy­faj­ta háromszéki „Ber­mu­da ötszög” határoz­za meg őt: Kézdivásárhely, Kat­ro­sa, a Szent-Anna tó, a Kászo­nok, a Bálványos, ami csupán jó néhány négy­zet­ki­lométe­res terület, de ez az a hely, ahol bele tud ol­vad­ni a tájba, akárcsak a vers­be. Ez személyes vidék, ami­nek a ma­gas­latáról, kilátójáról éppúgy belátható a lét tel­jessége, mint a világ bárme­lyik pontjáról. Amennyi­re anyag­szerű, annyi­ra sej­tel­mes is ez a táj, sej­tel­messég, me­ta­fi­zi­kai távlat, a szakrális, a rituális is fölsej­lik ezek­ben a ver­sek­ben” – mond­ta a szerző. A táj fon­tos része a kötet­nek, de fo­lya­ma­to­san cserélődik is, hi­szen utazás történik a ver­sek­ben. „Ez a táj nem je­lent meg­nyugvást, a végesség és végte­lenség közt nincs meg­nyugvás, a tájban való fel­oldódás azt je­len­ti, hogy a mu­landónak egy le­hetősége múlha­tat­lanná váljon, és az ez a fel­oldódás a tájban” – fo­gal­ma­zott Fe­ke­te Vin­ce. Arra kérdésre, hogy mi az, ami az ott­ho­nosságot je­len­ti számára, a szerző úgy vála­szolt, hogy maga az ott­ho­nosság ke­resése. „Eb­ben a költészet­ben min­den úttá válik” – így ha­ran­gozták be a köte­tet Bu­da­pes­ten. A Szárny­vo­nal mottója: „Az ég kéksége, a fű zöldje, a hó fehérsége, a szél zenéje kint az ága­kon, min­den ugyan­az. A vér zúgása úgy­szintén. A lélek er­de­je, me­ze­je, kék ege pe­dig – tu­dod – belátha­tat­lan”. Fe­ke­te Vin­ce ki­fej­tet­te, a kötet felépítése is tükrözi azt a faj­ta belső tájat és létszemléle­tet, hogy min­den kezdődik elölről. Szó esett arról is, hogy miként szüle­tik a kötet, ho­gyan ala­kul­nak ki az emel­kedő, eresz­kedő ívei, szer­ke­ze­te, ho­gyan áll­nak össze a ver­sek apróbb szeg­men­sei. Az ismétlődés, újra­ren­deződés fon­tos: min­den újabb kötet­hez nyel­vet, rit­must, dal­la­mot, kom­pozíciót kell találni, min­den kezdődik elölről, egy új kötet újra­ren­de­zi a korábbi köte­tek rendjét. Akárcsak az esz­tendők, az életünk esetében, itt is így működik” – fo­gal­ma­zott a szerző. Azt is el­mond­ta, az a jó kötet, ami­ben sok ti­tok van, és amit nehéz meg­fej­te­ni. „Nyo­mok­ban Ber­zse­nyit, Radnótit, Kányádit, Szabó Lőrin­cet is tar­tal­maz­nak a kötet ver­sei, ki­raj­zolódik egy költésze­ti vo­nal. Ber­zse­nyit, Cso­ko­na­it, a nyu­ga­to­so­kat is na­gyon sze­re­tem, a ha­gyomány leg­ne­me­sebb képvi­selőinek ha­gyományára próbálok a Szárny­vo­nal­ban ráépíteni”– mond­ta el kérdésre vála­szol­va. (Kiss Ju­dit, www.kronika.ro)

Csipike, a boldog óriás, Szétszórt némaság

Pénte­ken Sántha At­ti­la Fo­dor úr, a bol­dog óriás című Fo­dor Sándorról írt mo­nográfiája volt terítéken, a szerzővel Balázs Imre József beszélge­tett, Bor­so­di L. Lászlót Szétszórt némaság című könyve kapcsán Zsidó Fe­renc fag­ga­ta.

A LÁTÓ nívódíjai 2018-ban

2018-ban huszonhetedik alkalommal osztja ki a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztősége a lapban publikált szerzők közül válogatva évzáró nívódíjait. Huszonhat év alatt több, mint 50 alkotó vehette át a vers, próza, esszé és debüt kategóriában az elismerést.

2018-ban Codău Annamária, Márton László, Ozsváth Zsuzsa és Závada Péter veheti át a díjjal járó pénzjutalmat. Díjátadó 2018. december 15-ikén, szombaton, 17 órától a marosvásárhelyi G. Caféban. Házigazda: Kovács András Ferenc. Támogatók: Bethlen Gábor Alap, NKA, Communitas Alapítvány.

A Látó-nívódíjat először 1992-ben osztották ki, az előző Látó-évfolyam legjobbnak ítélt szerzőit tüntetve ki az elismeréssel. Az 1991-2016. közötti időszak díjazottjai: Aczél Géza, André Ferenc, Áfra János, Balázs Imre József, Bálint Tamás, Benedek Szabolcs, Bodor Ádám, Bogdán László, Boros Kinga, Burus János Botond, Demény Péter, Dimény Lóránt, Domokos Géza, Egyed Emese, Farkas Wellmann Éva, Ferenczes István, Fekete J. József, Fekete Vince, Gagyi József, Gulyás Miklós, György Alida, Hajdú Farkas-Zoltán, Hatházi András, Horváth Előd Benjámin, Jakabffy Tamás, Jánk Károly, Jánosházy György, Karácsonyi Zsolt, Kányádi András, Kelemen Hunor, Kenéz Ferenc, Kincses Réka, Kinde Annamária, Király Kinga Júlia, Király László, Kisgyörgy Réka, László Noémi, a Láthatatlan Kollégium hallgatói, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Lövétei Lázár László, Márton László, Máté Angi, Mihály Emőke, Mihálycsa Erika, Molnár Vilmos, Mózes Attila, Murvai Béla, Nagy Attila, Parti Nagy Lajos, Papp Sándor Zsigmond, Romhányi Török Gábor, Salat Levente, Sebestyén Mihály, Selyem Zsuzsa, Simonfy József, Szakács István Péter, Székely Csaba, Szepesi Attila, Székely Örs, Szilágyi Júlia, Szöllősi Mátyás, Tamás Dénes, Térey János, Tibori Szabó Zoltán, Tóth Mária, Vallasek Júlia, Varga Illés, Varga László Edgár, Váradi Nagy Pál, Vári Csaba, Veress Dániel, Vermesser Levente, Visky András, Visky Zsolt, Zalán Tibor, Zoltán Gábor.

Megjegyzendő, hogy a díj történetének első évében (1991) a romániai magyar szellemi élet műhelyei, a média jelentős intézményei és személyiségei iránti megbecsülésként Látó-díjban részesült a Balogh Edgár vezette Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkaközössége, a marosvásárhelyi Rádió kulturális szerkesztősége, Jászberényi Emese személyében és Makkai János, a Népújság főszerkesztője rangos publicisztikai tevékenységének elismeréseképpen.
A rendezvény és a díj támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Bethlen Gábor Alap, Communitas Alapítvány, Aranka György Alapítvány.

Román-magyar irodalmi interferenciák – Irodalmi szimpózium Marosvásárhelyen

thumbnail

A marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörterme adott otthont vasárnap a Romániai Írók Szövetsége Marosvásárhelyi Fiókja és a „Societatea Scriitorilor Mureşeni – Ardealul Könyvkiadó” által szervezett „Román-magyar irodalmi interferenciák” elnevezésű szimpózium első kiadására. A Marosvásárhelyi Írói Egyesület megalakulásának 50. évfordulója alkalmából szervezett eseményen a Marosvásárhelyi Fiók román és magyar tagjai értekeztek a román és a magyar irodalom kölcsönhatásáról, a román-magyar műfordítás kérdéseiről, a párbeszéd, az együttműködés további lehetőségeiről.

Az ünnepi  rendezvényen részt vett és beszédet mondott Nicolae Manolescu, a Romániai Írók Szövetségének elnöke, valamint Markó Béla, a Romániai Írók Szövetsége Marosvásárhelyi  Fiókjának elnöke is.

A szimpózium  keretében Kocsis Francisko és Demény Péter műfordítók a román-magyar műfordítás problémáiról tartottak előadást, de bemutatásra került az ez alkalomból kiadott „LÍRAI INTERFERENCIÁK” című kötet is, amelyben román és magyar költők versei, illetve  ezek fordításai kaptak helyet. A szimpózium keretében „50 év irodalom Marosvásárhelyen” címmel jubileumi könyvkiállítás nyílt, Eugeniu Nistor és Fekete Vince  moderálásával román és magyar nyelvű irodalmi felolvasást is tartottak.

Az esemény keretében első alkalommal adták át a Marosvásárhelyi Fiók különdíjait a román-magyar irodalmi kapcsolatok ápolásáért és román, illetve magyar irodalmi művek fordításáért. A különdíjakat ezúttal Kocsis Francisko költő, prózaíró az utóbbi időben megjelent műfordítás-köteteiért és Ferenczes István költő, prózaíró az “Arghezi/Ergézi” című könyvéért vehette át.

A különdíjakat a Communitas Alapítvány támogatta.

Markó Béla könyvbemutatója a Könyvvásáron

Markó Béla „Bocsáss meg, Ginsberg” című verseskötetét mutatják be november 17-én szombaton 16 órakor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában tartandó Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A Kalligram Kiadó és a Kós Károly Akadémia Alapítvány által szervezett rendezvényen a szerzővel Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó vezetője beszélget.

A 90 éve elhunyt Tóth Árpádra emlékeztek szülővárosában, Aradon

A magyar líra legelégikusabb poétájának tartják az aradi születésű Tóth Árpádot. Az utókor „méla, halk szavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet hátrahagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából Debrecenbe, ahol végül is rabul ejtette az irodalom. Kortársai közül is sokan úgy hitték, hogy a hajdúsági város szülötte volt, Aradon azonban próbálják a köztudatban tartani, hogy itt látta meg a napvilágot. Halálának 90. évfordulóján a költőre emlékeztek a Tóth Árpád Irodalmi Kör és a helyi szellemi örökség ápolását, népszerűsítését felvállaló Pro Move Arad Egyesület közös szervezésében, az Arad Megyei Könyvtárban.

A rendezvényen felolvasásokkal működtek közre az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola diákjai, akiket Erdős Márta magyartanár készített fel. A kör tagjai közül Tóth Árpád-verseket szavaltak: Regéczy Szabina Perle körelnök, Czernák Ferenc, Nagy Gizella, Kolumbán Zsolt és Hevesi József. Dr. Brauch Magda nyelvész, nyugalmazott magyartanár Tóth Árpád impresszionizmusáról tartott előadást, kiemelve, hogy egyrészt tüdőbaja és szegényes egzisztenciája miatt volt oly mélabús Tóth Árpád költészete, másrészt korának irányzatát követte, „az irodalmi stílusforradalom része volt a dekadencia és a haláltéma”. Tóth Árpád fiatalon, 42 évesen hunyt el 1928. november 7-én, miután gyerekkorában szerzett tüdőbaja elhatalmasodott rajta. Az irodalmi est és a Pro Move Arad Egyesület itt bemutatott, Tóth Árpád munkásságáról, magánéletéről és debreceni emlékhelyeiről szóló dokumentumfilm a Communitas Alapítvány támogatásával valósult meg.  maszol.ro

Könyvbemutató – SÜTŐ ISTVÁN: VÁLOGATOTT VERSEK

A Székelyföld folyóirat, a Kós Károly Akadémia és a Látó folyóirat közös szervezésében, november 14-én, szerdán 17 órától a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió termének előcsarnokában (Köteles Sámuel u. 6 sz.) mutatják be SÜTŐ ISTVÁN: VÁLOGATOTT VERSEK című kötetét. A Székely Könyvtár sorozatban megjelent könyvről a rendezvényen Fekete Vince, Horváth Benji, Kovács András Ferenc, Lövétei Lázár László és Markó Béla beszélget.

Velük találkozhatunk a marosvásárhelyi könyvvásáron

konyvasar_

Kemény István, Oravecz Imre és Tolnai Ottó is részt vesz a 24. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár irodalmi programjaiban, a színházban pedig Katona László, Mucsi Zoltán és Scherer Péter lép színpadra, Koltai Róbert pedig ősbemutatóval készül. A főbb programpontokat ismertették szerdán a szervezők. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában megszervezett vásár mottója idén: „Több, mint könyv”, derült ki a sajtótájékoztatón, amelyen Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke, Szepessy Előd, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ elnöke, Makkai Kinga, a vásár gyermek- és ifjúsági programjainak szervezője, illetve Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója is jelen volt.

A november 15. és 18. között megszervezett rendezvényen színház és irodalom még szorosabb kapcsolatba lép: a 100 lejnél nagyobb értékben vásárlókat két színházjeggyel jutalmazzák. A szemle első napjának kiemelt eseménye, a Centrál Színház Katona László, Mucsi Zoltán, Scherer Péter szereplésével színre vitt Nézőművészeti főiskola című előadása, melyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermének színpadterében 17 és 20 órától tekinthetnek meg az érdeklődők. November 16-án 19 órától Versajándék Vásárhelynek címmel Erdős Virág, Fekete Vince, Kemény István, Lövétei Lázár László, Markó Béla, Oravecz Imre, Tolnai Ottó áll színpadra Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója és Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője vezetésével. Közreműködnek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészei. 

November 17-én, szombaton délelőtt 11 órától az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a legkisebbeket várják a nemzeti színház nagytermébe, ahol Bíró Eszter és zenekara Állati zenés ABC című produkciójával várja a 3 és 8 év közötti gyerekeket. Ugyancsak november 17-én kerül sor A mai magyar irodalom szépsége címmel a színház kistermében 17 órától Erdős Virág, Kemény István, Oravecz Imre, Tolnai Ottó beszélgetésére Csuhai István, az Élet és Irodalom folyóirat szerkesztőjének moderálásában. Este 19 órakor pedig a nagyterembe Koltai Róbert KR75 című előadóestjének ősbemutatójára ülhet be a nagyérdemű. Az idén 75 éves Jászai Mari-díjas színművész, filmrendező a kerek évfordulóra összeállított egyéni előadását a marosvásárhelyi közönség előtt mutatja be először. Rekordszámú fiatal jelentkezett az irodalmi vetélkedőre Az Olvasd el, és játssz velünk! vetélkedőre több mint 300 csapat, azaz közel 1000 gyerek jelentkezett. „Az, hogy évről évre egyre többen kapcsolódnak be játékunkba azt bizonyítja, hogy a mai fiatalok egy része szeret olvasni, szívesen olvas kortárs irodalmat, igényt tart az ilyen jellegű tevékenységekre, és mi örömmel vesszük tudomásul, hogy érdemes és szükséges mindezt tovább folytatni a következő években is” – értékelt Makkai Kinga, a vetélkedő és a gyerekprogramok szervezője. A négy kategóriában meghirdetett játék különlegessége, hogy a döntőket követően a versenyzők találkozhatnak az olvasásra kijelölt kötetek szerzőivel is, Bódi Attilával, Berg Judittal, Szabó Róbert Csabával és Zágoni Balázzsal.

XI. Szárhegyi Írótábor

A 2018. szep­tem­ber 21–23 között ren­de­zett 11. szárhe­gyi írótábor te­ma­tikája, hívósza­va: Száz esz­tendő ka­land? Hon­nan hová, erdélyi ma­gyar iro­da­lom(történet)? A tábor prog­ramjából:

Szeptember 21. (péntek), délután:
Megérkezés Gyergyószárhegy­re, a Gyergyószárhe­gyi Kul­turális és Művelődési Központ székhelyéhez (Both Fe­renc tér 550. szám)
18,00: Siklódy Fe­renc és Siklódy Fru­zsi­na képzőművésze­ti kiállítása (Művelődési Ház, Czi­ka Te­rem)
Szeptember 22. (szom­bat):
10,00: Kolcsár Béla, a Gyergyószárhe­gyi Kul­turális és Művelődési Központ igaz­gatójának köszöntője
10,05: Dan­guly Er­vin, Gyergyószárhegy polgármes­terének köszöntője
10,10: Har­gi­ta Me­gye Tanácsa képvi­selőjének köszöntője
IN ME­MO­RIAM
10,15: Balázs Imre József, Fe­ke­te Vin­ce, Karácso­nyi Zsolt, Markó Béla és Papp At­ti­la Zsolt emléke­zik Bréda Fe­renc­re, Egyed Péter­re, Jan­csik Pálra, Kántor La­jos­ra és Kányádi Sándor­ra
TERÍTÉKEN AZ ÚJ KÁNTOR–LÁNG
11,00: Markó Béla be­ve­zetője
11,10: Balázs Imre József előadása
11,30: Bogdán László előadása
11,50: Bor­csa János előadása
15,00: De­me­ter Zsu­zsa előadása
15,20: Egyed Eme­se előadása
15,40: Láng Or­so­lya előadása
16,00: Tamás Dénes előadása
16,20: Észrevéte­lek, hozzászólások, vita, összegzés
20,30: Zenés beszélgetés Bo­ros Zoltánnal
Szeptember 23. (vasárnap):
10,00: André Fe­renc, György Ali­da, Kali Ágnes, Horváth Ben­ji, Papp At­ti­la Zsolt, Sánta Miriám, Var­ga László Edgár, Var­ga Me­lin­da fel­ol­vasása
11,00: A Csi­ki László-díj átadása
12,30: Ebéd, elköszönés

Látó szépirodalmi folyóirat

36664447_1850199961707392_2472946833647730688_n

Világhálón a Látó júniusi száma! Benne László Noémi, Simon Márton, Láng Orsolya, Markó Béla, Demény Péter versei. Prózát közöl Lokodi Imre, Vincze Ferenc, Pintea László és Márton Evelin. Varga László Edgár kérdezi Márton Evelint. Kritikák Borsodi L. László, Doru Pop, Caius Dobrescu könyveiről. Keresztesi József tanulmánya Mészöly Miklós Pontos történetek útközben c. regényéről. Kallós Zoltán önéletrajzi esszéjét 1987-ben lejegyezte: Kőbányai János. Talált vers: Dsida Jenő. www.lato.ro

1 2 3 16