1957. március 15-én születtem Erdőszentgyörgyön. 1962-től kezdődően, egy rövid, két esztendei székelyudvarhelyi „kalandot” leszámítva, Marosvásárhelyen élek.
1976-ban érettségiztem a helyi Al. Papiu Ilarian Elméleti Líceumban. Ezzel hivatalos, azaz intézményes keretekben végzett tanulmányaimat befejezettnek mondhatom, az adott társadalmi-politikai körülmények között nem tartottam fontosnak azok folytatását. Már Vári Attila is megfogalmazta, hogy „önérzetes ember nem tűri, hogy fölösleges dolgokkal tömjék a fejét”. Én meg akkoriban módfelett önérzetes valék…
Az 1989-es „gengszterváltás” cezurát jelentett az én életemben is: lassan-lassan megtaláltam igazi hivatásomat, az újságírást. Egy három évig tartó nyomdai kitérő után, 1997-ben az Erdélyi Napló, majd a Polgári Élet, végül a marosvásárhelyi Központ című hetilapok munkatársa lehettem, 2016 ás 2023 között párhuzamosan a Pesti Srácok blogírója.
Irodalmi bemutatkozásom viszonylag korán, 1977-ben történt, az Igaz Szó februári számában két versem jelent meg. Irodalmi keresztapámként Székely Jánost tisztelhetem, az ő javaslatára vettem fel a Szentgyörgyi nevet, miután a Király László érthető okokból már foglalt volt. A rendszerváltás előtti időszakban közöltem még az Utunk című hetilapban, valamint a Korunk c. folyóirat 1989-es utolsó, de már a politikai változások után megjelent, összevont 11-12. számában is.
Az 1989-es (fél)fordulat utáni években – kezdetben szórványosan, majd rendszeresebben – jelen voltam a Látó, a Kelet-Nyugat, majd az utóbbi tíz esztendő során a Székelyföld, Várad, ErdélyiToll c. folyóiratokbam, valamint a magyarországi Hitel, Napút, Agria, Ezredvég, Vár Ucca Műhely, Partium, Búvópatak, Magyar Múzsa c. lapokban.
Megjelent köteteim: Kételyek között, Kreatív Kiadó, 2016 (versek); A montevideói lány,Bookmann Kiadó, 2021 (tárcák), A reménnyel is, Ab Art Kiadó, 2023 (versek), A Bús Tehén besúgója, Ab Art Kiadó, 2024 (kisprózák).