Harminc év, harminc vers

Az elmúlt har­minc év terméséből válo­gatták ki iro­da­lom­kri­ti­ku­sok a 30 leg­szebb kortárs ma­gyar ver­set a pécsi Je­len­kor folyóirat kez­deményézésére. A Je­len­kor 22 kri­ti­kust kért fel, hogy sza­vaz­za­nak, köztük Balázs Imre József ko­lozsvári iro­da­lom­kri­ti­kust, iro­da­lomtörténészt, költőt, a Ko­runk folyóirat főszer­kesztő-he­lyet­tesét. Balázs Imre József a Krónika meg­ke­resésére ki­fej­tet­te, az 1986 és 2016 közötti ma­gyar iro­da­lom termését rendkívül gaz­dag­nak tart­ja, így ő maga igye­ke­zett egy szerzőtől mindössze egy ver­set válo­gat­ni. A zsűri­ta­gok azon­ban egy költőtől több ver­set is meg­jelöltek, így a fel­so­rolásban több szerző is sze­re­pel több vers­sel, például Pet­ri György, Par­ti Nagy La­jos, Tan­do­ri Dezső, Borbély Szilárd vagy Tóth Krisz­ti­na.

A végle­ges listán két erdélyi költő egy-egy ver­se so­ra­ko­zik: Kányádi Sándor: Va­la­ki jár a fák hegyén és Kovács András Fe­renc: És Ch­ri­stop­ho­rus éne­kelt című költeménye. Balázs Imre József el­mond­ta, ő több erdélyi költő al­kotásait is ja­va­sol­ta, például Szőcs Géza, Lövétei Lázár László vagy László Noémi ver­se­it. „A válo­gatáskor tovább­gon­dol­tam a Bob Dy­lan iro­dal­mi No­bel-díja kapcsán fel­merült kérdéskört is, így dalszövegírók al­kotása­i­ra is ja­vas­la­tot tet­tem, itt Be­reményi Gézát említeném, Cseh Tamás da­la­i­nak szövegíróját és a Qu­imby együttes front­em­berét, dalszövegíróját, Kiss Ti­bort. A végeredmény, a 30-as lis­ta tu­laj­donképpen közös rész­hal­ma­za a kri­ti­ku­sok véleményének, amely természe­te­sen szub­jektív” – mond­ta az iro­da­lom­kri­ti­kus.

Kitért arra is, hogy a Ko­runk folyóirat 2001–2002-ben ha­sonló játékot indított, ak­kor a hu­sza­dik század leg­szebb ma­gyar ver­se­it ke­resték költők és kri­ti­ku­sok, a válo­gatás meg is je­lent A te­remtmények arca című an­tológiában, a lis­ta élén pe­dig Kosz­tolányi Haj­na­li részegség című ver­se végzett. A 40 ver­set és szub­jektív esszéket tar­tal­mazó kötet anya­ga 104 költő és iro­da­lom­kri­ti­kus sza­va­za­tai alapján állt össze. Balázs Imre József kitért arra is, a Je­len­kor által felkért zsűri korosztályok és régiók szem­pontjából is meg­osz­tott volt, a so­ro­zat követ­kező részében a leg­szebb ver­sesköte­tek, regények, stb. kiválasztására más-más kri­ti­ku­so­kat hívnak majd. „Az efféle ajánla­tok összeállítása elsősor­ban a kri­ti­ku­sok dol­ga. Ami a kri­ti­ku­sok kiválasztását il­le­ti, rep­re­zen­ta­ti­vitásra törek­szünk, el­is­mert kri­ti­ku­so­kat kérünk fel le­hetőleg úgy, hogy minél inkább pa­ritásos le­gyen az összetétel. Le­gye­nek köztük nők és férfi­ak, határon túliak és ma­gyar­országiak, bu­da­pes­ti­ek és vidékiek, »nagy öre­gek« és újon­cok” – fo­gal­maz­tak a Je­len­kor szer­kesztői.
Balázs Imre József úgy véle­ke­dett, az ef­faj­ta válo­gatás üze­netértékű le­het, és hasz­nos­nak bi­zo­nyul­hat a nagyközönség számára, hi­szen az ol­vasók a bőség za­varával küzde­nek, útmu­tatást várnak, a lis­ta pe­dig arra bátorítja őket, le­het barátkoz­ni a kortárs művek­kel. „Én ma­gam határo­zot­tan kortárs­iro­da­lom-párti va­gyok, úgy vélem, fon­tos ráirányítani a fi­a­tal ge­neráció fi­gyelmét arra, hogy az iro­dal­mi művek nem afféle »múze­u­mi da­ra­bok«. Természe­te­sen egyensúlyt kell te­rem­te­ni a klasszi­kus és je­len­ko­ri iro­da­lom között, nyilván előbbit is meg kell is­mer­nie a fi­a­tal ge­nerációnak, de azt hi­szem, elsősor­ban az a fon­tos, hogy po­zitív élménye szüles­sen a gye­rek­nek az ol­vasással kap­cso­lat­ban. És a kortárs – akár könnye­debb, szóra­koz­tatóbb – műve­ken ke­resztül ve­zet­het az ol­vasóvá ne­velés útja a klasszi­kus iro­da­lom, az iro­da­lom egésze felé” – mond­ta Balázs Imre József.

A válo­gatáso­kat kez­deményezők a be­so­rolásról úgy fo­gal­maz­nak, az iro­da­lom nem lóver­seny, a ka­no­ni­kus listák és rang­so­rok csak arra jók, hogy vi­tat­koz­za­nak velük, az évszámhoz kötött kor­szak­határok pe­dig min­dig megkérdője­lez­hetők. „Az­zal is tisztában va­gyunk, hogy az esztéti­kai érték nem dönt­hető el sza­vazással. En­nek el­lenére fon­tos­nak érezzük, hogy a Je­len­kor, amely min­den egyes számával válo­gat és tar­ta­lom­jegyzékével ha­von­ta értékja­vas­la­to­kat kínál, eb­ben a végle­te­kig le­egy­szerűsített formában is ori­entációs al­ter­natívát nyújt­son egy szak­ma­i­lag mégis­csak védhető ajánlat­tal. Írókat, költőket, szer­kesztőket, műfordítókat vagy éppen nem az iro­dal­mi élet­hez tar­tozó je­les művésze­ket és értel­miségi­e­ket is felkérhetnénk sza­vazásra. Továbbá csinálhatnánk tel­je­sen nyi­tott, in­ter­ne­tes közönségsza­vazást. Elvégre a kortárs iro­da­lom az ol­vasóké, nem a kri­ti­ku­soké. Mi mégis kri­ti­ku­so­kat kértünk fel, mert úgy gon­dol­juk, a kri­ti­kus az, akitől a leg­inkább elvárható, hogy szükség esetén esztéti­kai érvek­kel is alá tud­ja támasz­ta­ni értékítéle­te­it, és ő az, aki ha­gyományo­san fel­adatának te­kin­ti az iro­dal­mi szem­pon­tok­ra te­kintő, függet­len műbírála­tot”– írták a kez­deményezők. A 30 leg­szebb kortárs vers listája, a válo­gatás mikéntjéről és a so­ro­zatról részle­tek a Je­len­kor.net hon­la­pon találhatóak. (Kiss Ju­dit)

Kronika.ro