Ferenczes István (Ferencz S. István)

Ferencz_S._Istv†n_(1945)

Csíkpálfalván született, 1945. január 1-jén. Édesapja – Imre építőmester, a csíksomlyói Kalot és más középületek építője. Édesanyja Gáll Angéla, háziasszony. Római katolikusnak keresztelték pap nagybátyjai.
Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, a középiskolát a bánáti Lugoson, mert kulák származása miatt nem vették fel a székelyföldi középiskolákba. Két évig helyettes tanárként a Gyimeskeben tanított. A főiskolát Kolozsváron végezte biológia szakon 1967-ben, utána egy évig szülőfalujában tanított.
Az 1968-as megyésítéskor a frissen alakult megyei napilap, a Hargita újságírójaként működött. Verseit és riportjait az Ifjúmunkás, Utunk, Igaz Szó, Korunk és a Megyei Tükör is közölte. A Hargita c. laptól 1975-ben politikai okokból eltávolították. 1975 és 1979 között szakirányító volt az Agronómusházban.
1979-ben került vissza a sajtóhoz, a Bukarestben kiadott hetilap, a Falvak Dolgozó Népe székelyföldi tudósítójaként. Itt dolgozott az 1989-es decemberi fordulatig. 1989 december 23-án egyik alapítója volt a csíki RMDSZ-nek. 1990-ben a Hargita megyei Művelődési felügyelőség főtanácsosának nevezte ki Andrai Plesu, akkori művelődési miniszter. 1992 és 1996 között szabadúszóként élt, 1996-tól a Hargita Megyei Tanácsnál elnöki tanácsadó lett.
1997-ben Csíkszeredában megalapította a Székelyföld c. kulturális folyóiratot, a Hargita Kiadóhivatalt, amelynek 2010-es nyugdíjazásáig főszerkesztője, illetve igazgatója volt.
Eddig több mint 20 könyve jelent meg, főleg verskötetek, s ugyancsak értékes kordokumentumokat tartalmazó publicisztikai és riportkötetek. A költő otthonról kapott erkölcsi-folklorisztikus-nyelvi örökségét próbálta összeegyeztetni a posztmodern világ közérzetével.

Verskötetek

Nyári vándorlások (Bukarest, Forrás 1972);
Utolsó kenyér (Bukarest, 1978);
Ki virággal megveretett (Bukarest, 1984);
Mikor Csíkban járt a török : gyermekversek (Bukarest, 1986);
Megőszülsz, mint a fenyvesek (Bukarest, 1987);
Indián a Hargitán :gyermekversek (Bukarest, 1989);
Hull a hó örök vadászmezőkre (Székelyudvarhely, 1992);
Félidő, félpokol (Marosvásárhely, 1995);
Pepita hangya : gyermekversek (1998);
Didergés (2000);
Sekler songs = [Székely dalok] (Csíszereda, 2000);
Bacchatio Transsylvanica (Szépírás Kiadó, 2002);
Mineralnaja pesznya = [Ásvány dal] (három poéma, Csikszereda, 2004);
Amor mistica = [Misztikus szerelem] (Pro-Print Könyvkiadó, 2011);

Pulicisztika- és riportkötetek
Gyásztól gyászig (publicisztika, Csíkszereda, 1994);
Székely apokalipszis (dokumentum, riport, Csíkszereda, 1994);
Ordasok tépte tájon (riportnovellák, Csíkszereda, 1997);

Díjak, elismerések
Látó-nívódíj (1993)
Szabó Zoltán-díj (1994)
Különdíj a Székely apokalipszis c. riportsorozatért (1995)
József Attila-díj (2001)
Balassi Bálint-emlékkard (2005)
Arany János-díj (2012)
A Magyarország Babérkoszorúja díj (2015)