2023. december 30-án hajnalban Marosvásárhelyen 64 éves korában elhunyt Kovács András Ferenc. A huszadik század egyik nagy magyar költőjét veszítettük el halálával. Kiemelkedő formaművészete közéleti tisztánlátással párosult, és ily módon utolérhetetlenül eredeti életművet hozott létre.
Lírája sok mindenről szól természetesen, szerelemről, halálról, lázadásról, szépségről, mint egyébként mindenütt a világon a költészet, de ha egyetlen szóval kellene meghatároznunk, azt mondanánk: elsősorban az identitásról. Felkínálja nekünk, hogy tisztázzuk, honnan jöttünk, merre megyünk, miben különbözünk másoktól, és miben hasonlítunk egymásra. Azt bizonyítják ezek a versek, hogy egy emberben tulajdonképpen több ember lakozik, ha képesek vagyunk az empátiára, a másik ember megértésére. Kovács András Ferenc ugyanakkor Dsida Jenő vagy Weöres Sándor méltó társa az időtlen Parnasszuson, utolérhetetlen könnyedséggel kezelte a nyelvet, és teremtett új meg új költőket abban az egyben, aki ő maga. Kitalált olyan műveket és életrajzokat, mint az amerikai Jack Cole, az orosz Alekszej Pavlovics Asztrov, a magyar Lázáry René Sándor, netán a római Calvus,vagy pedig a szó szoros értelmében kiegészítette halott költők munkásságát, például a Kavafiszét. Letagadhatatlanul KAF-versek ezek mind, de identitás-kereső játékával tulajdonképpen itteni életünk leglényegére figyelmeztetett. Arra ugyanis, hogy azzal csak mi leszünk gazdagabbak, ha megértjük a másikat, és ha képesek vagyunk empátiával viszonyulni hozzá. KAF tudott írni amerikaiasan, oroszosan vagy görögösen, miközben mindenki mással összetéveszthetetlen volt akkor is, amikor maszkot visel. Ebben a sokat szenvedett, de ma is sokféle kulturális értéket teremtő, többnyelvű Erdélyben Kovács András Ferenc versei azt bizonyítják, hogy a megértés által nem leszünk kevesebbek, hanem többek, és nem gyengül a saját identitásunk, hanem éppenséggel erősödik. Nem véletlen, hogy ez a nagyon egyéni és nagyon a magyar nyelv és költészet hagyományaiból táplálkozó költő indulatos iróniával beszélt mindahányszor a verseiben is a nacionalista bezárkózásról és a provinciális igénytelenségről.
Kovács András Ferenc nemcsak költőként, hanem a Látó szerkesztőjeként, majd főszerkesztőjeként is jelentőset alkotott. Erdély mai közéletének meghatározó szereplője volt, akinek véleményére sokan figyeltek. Emberként, barátként is fájdalmasan hiányozni fog sokunknak.
Nyugodj békében, drága barátunk!
MARKÓ BÉLA
