Kemeny Istvan  plakat ok copy

Kemény István az E-MIL estek következő meghívottja

Kemeny Istvan  plakat ok copy

Június harmincadikán, kedden este újabb E-MIL est lesz a kolozsvári Bulgakovban: az Álljunk meg egy szóra című beszélgetősorozat vendége ezúttal Kemény István lesz. Házigazda: László Noémi.

Kemény István 1961-ben született Budapesten. József Attila-díjas író, költő, számos kritikusa nemzedéke legjelentékenyebb költői között tartja számon. Parti Nagy Lajos szerint „költészetén immár több nemzedék nőtt fel, a sajátja is bizonyos fokig és az utána jövők is. Alapember, nem nagyon kerülhető meg, noha nem mondhatnám, hogy bárkinek útjában állna.”

Első prózakötetét, Az ellenség művészete című kisregényt 1989-ben adták ki. Az Élet és Irodalomban 1992-től 1996-ig közzétett tárcáiból készült összeállítás 1997-ben jelent meg. Első nagyregénye Kedves Ismeretlen címmel 2009-ben látott napvilágot.

A 2006. februári Holmiban nagy visszhangot kiváltott esszét publikált a Domokos Mátyás által szerkesztett Ady-szemelvénygyűjtemény kapcsán. Írt drámát, rádiójegyzetet, fülszövegeket, ponyvaregényt (álnéven), dialógusokat a Barátok közt című sorozat számára, és több fordítása is megjelent.

hir_5410

Átadták a Communitas Alapítvány Alkotói Ösztöndíjait

hir_5410

Köszöntő beszédében Markó Béla, az Ösztöndíjbizottság elnöke kifejtette, az elbíráló testületben ez évben is vita volt arról, hogy melyek azok a szempontok, kritériumok, amelyek alapján elbírálják a beérkezett pályázatokat, és amelyek révén valamiféleképpen meghatározható az, amit ma erdélyiségnek tekintünk. Mint mondta, ma már sok szempont, mint például az állampolgárság vagy az állandó lakhely viszonylagos, és kérdésként merül fel az is, hogy miért fontos az erdélyiség, amikor egységes magyar kultúráról beszélünk. Úgy vélte, minden dilemma ellenére kell erdélyiségről beszélni, ez ugyanis nem elválasztó, hanem gazdagító tényező: meggyőződése szerint van olyan erdélyiség – elég csak Kós Károlyra vagy Bánffy Miklósra gondolni –, amely hozzáad az egységes magyar kultúrához. „Nekünk ezzel az erdélyiséggel, az ezt képviselő alkotókkal szemben van felelősségünk” – hangsúlyozta az ösztöndíjbizottság elnöke. Mint mondta, a közéletben vita van az értelmiség felelősségéről is, pontosabban, hogy van-e felelőssége a művészeknek, köztük a fiatal alkotóknak is a társadalommal szemben. Meglátása szerint minden értelmiséginek felelőssége van mindazzal szemben, ami a körülötte lévő társadalomban történik, ám ezt a felelősséget az alkotók csak akkor gyakorolhatják, ha maga a társadalom is felelősséget visel velük szemben. „Hogyan lehet művészektől, alkotóktól, értelmiségiektől felelősséget elvárni, ha kiszolgáltatjuk őket a politikának, ha kiszolgáltatjuk őket olyan támogatási rendszereknek, amelyek politikafüggőek, kormányfüggőek, és attól függően kap valaki támogatást vagy ösztöndíjat, hogy éppen közel áll vagy nem egy létező politikai hatalomhoz. Nos, a Communitas Alapítvány és az RMDSZ próbálta úgy intézni ezeknek az ösztöndíjaknak a sorsát, hogy ezt a felelősséget is belevigye ezekbe az ösztöndíjakba. Nekünk úgy van felelősségünk ezekkel az alkotókkal szemben, hogy függetlenként, szabad emberekként, szabad alkotókként vannak leginkább a hasznunkra, a társadalom hasznára. Alárendelt művészekre, kiszolgáltatott alkotó emberekre nincsen szükségünk” – hangsúlyozta Markó Béla.

A Communitas Alapítvány idei ösztöndíjasai:

 Film és televízió: Bartincki Tamara, Besenyei Katalin, Borsos Tünde Krisztina, László Barna, Pálfi Kinga, Varró-Bodoczi Zoltán

Irodalom: Adorjáni Panna, Bálint Tamás, Horváth Előd Benjámin, Márkus András, Muszka Sándor, Serestély Zalán, Szabó R. Ádám, Székely Örs, Visky Zsolt

Vizuális művészetek: Barabás Szabolcs, Căbuz Andrea, Fazakas Noémi, Ferencz Zoltán, Gagyi Botond, Gáspár Szilárd Miklós, Hotykai Evelin, Madaras Péter, Tivadar Andrea

Színházművészet: Barabás Réka, Bende Sándor, Czikó Juliánna, Fekete Lovas Zsolt Sándor, Marosán Csaba-László, Ruszuly Ervin, Sándor Annamária, Szűcs Ervin, Váróterem Projekt

Zene: Ábrám Endre-Veress Gáspár, Gergely Zoltán, Munkácsi Dóra Krisztina, Potyó Béla István, Pozsár Róbert, Sándor Csaba, Tasi Nóra, Toró Árpád, Török-Gyurkó Áron. rmdsz.ro

 

Mély, játékos, tanulságos

x

A székely­ud­var­he­lyi G. Caféban ezúttal a szom­ba­ti este is az iro­da­lomé volt, ápri­lis 25-én ugyan­is a Kos­suth-díjas Kovács András Fe­renc­cel foly­ta­tott emléke­ze­tes beszélgetést a Her­der-díjas prof. Fried István iro­da­lomtörténész, Tanár Úr.

Nem ha­gyományos iro­dal­mi estként zaj­lott a Murányi Sándor Olivér szer­vez­te-mo­derálta esemény, sok­kal kötet­le­nebb, csa­pongóbb, mégis érde­ke­sebb, ke­re­kebb volt így, mint aho­gyan meg­szok­hat­tuk, és ezt a játékosságot, másfaj­ta eredményt igye­ke­zett elője­lez­ni már a meghívó címe is: a Passziózni-Pes­soázni szójátékból követ­ke­zett az irói álne­vek, he­te­ronímák témája, amely nagyrészt a beszélgetés ívét is adta (a cím a por­tugál Pes­soa nevéből szárma­zik, aki számta­lan személyiséget, al­te­regót kreált magának, többen közülük külön éle­tet is éltek, például Ri­car­do Reis, akit a No­bel-díjas Sa­ra­ma­go regényébe is áte­melt – szintén kap­csolódó meg­jegyzés volt, hogy nem is le­het megállapítani: KAF a ma­gyar Pes­soa, vagy Pes­soa a por­tugál KAF).
A fősze­replő ezúttal is zse­niális volt, újfent be­bi­zonyítot­ta, hogy miért tart­juk/​tartják so­kan az egyik leg­na­gyobb élő ma­gyar költőnek, Fried Tanár Úr – ha­sonló je­lentőségű iro­da­lomtörténészként – szintén meg­je­gyez­te, hogy biz­to­san he­lye van a top három­ban és ab­ban is biz­tos, hogy nem a har­ma­dik he­lyen. KAF ugyan sza­bad­ko­zott, hogy majd száz év múlva derül ki, kiből lesz költő, de esetében biz­to­san nem kell annyit várni.
Sajnála­to­san a késői meg­hir­detés mi­att nem volt teltház, vi­szont ez a családi­a­sabb légkör jobb ala­pot is adott a sza­vak­nak, a közönség job­ban fi­gyelt, az előadók szi­porkáztak. KAF ezúttal Lázáry René Sándor és Jack Cole bőrébe bújt, de ho­zott ver­set de­dikáltan a beszélgetőtárs­nak is, természe­te­sen Sze­gedről. A fel­ol­vasások bi­zonyították, hogy a költő akár színésznek is el­me­he­tett vol­na, nem csupán papíron, előadásmódjában is, sőt, érzésem sze­rint még több fe­ol­va­sott ver­set is megbírt vol­na az est, de az idő saj­nos ha­mar repült, a vendégek­nek pe­dig utaz­ni­uk kel­lett.
Szóba került, hogy talán a nagy iro­dal­mi ko­rok (Petőfi-Arany-Vörösmar­ty vagy a Nyu­ga­to­sok) közötti idősza­kok­ra vo­nat­kozóan mint­ha hiányérze­te támad­na a költőknek és utólag, egy ko­ra­be­li al­te­regó nevében pótol­ni próbálják az ak­kor meg nem szüle­tett ver­se­ket, me­lye­ket aztán több-ke­ve­sebb si­ker­rel próbálnak ere­de­ti­nek be­mu­tat­ni, míg ki nem derül a valódi szerző neve, vagy egy­szerűen játékosságból mondják el ilyen formában a mon­dandóju­kat. A másik nagy témakör a ma­gyar nyelv szépsége, a többféle ver­selésre való al­kal­massága, erős ki­fe­jező ere­je, ze­ne­isége, amely tu­laj­donképpen elvégzi a mun­ka ne­hezét a költő he­lyett, bár azért utóbbi­nak is ma­rad dol­ga bőven, ahogy a Kovács Andár Fe­renc által so­rolt jövőbeni ter­ve­iből is ki­derült.
A mély, játékos, ta­nulságos, rop­pan­tul érdek­feszítő beszélgetést nem is igazán le­het el­mesélni, ezt csak átélni le­he­tett vagy csak le­ma­rad­ni róla. Bálint Tamás, eirodalom.ro

Látogatói rekord a budapesti könyvfesztiválon

Könyvfesztivál - 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Történetének leglátogatottabb rendezvénye lett az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, mondta az MTI-nek Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója vasárnap. Zentai pontos számot még nem tudott mondani, de vasárnap délután annyit már tudott, hogy idén több ezerrel voltak többen, mint a régi, 61 ezres rekordot tartó rendezvényen.

 

Az igazgató szerint a siker egyik oka az lehet, hogy a magyar könyvszakma szereplői mostanra tanulták meg, hogyan tudják a lehető legjobban kihasználni a rendezvény adta lehetőségeket. „A siker döntően annak függvénye, hogy mennyire sikerül megszólítani az egyébként csodálatos magyar könyvszerető közönséget. Idén mindez kiemelkedően jól ment” – tette hozzá.

Zentai Péter László arról is beszélt, hogy a fesztivál tapasztalatai szerint a Millenáris park egyre kevésbé működik jól a rendezvény helyszíneként, mert állapota folyamatosan romlik. „Úgy látom, hogy jelenleg a Millenárisnál nincsen alkalmasabb helyszín a könyvfesztivál megrendezésére Budapesten. A nagy könyvvásárok általában megsínylik a helyszínváltozást, mi nem akarunk ebbe a helyzetbe kerülni. Számunkra a legjobb az lenne, ha a Millenáris megtudna újulni” – mondta. Maszol.ro

40986512f9144515d5360eda27937dfb_M

Cseke Péter 70 éves

40986512f9144515d5360eda27937dfb_M

A re­csenyédi születésű író, szo­ciográfus, iro­da­lomtörténész, egye­te­mi tanár január 30-án betöltötte a 70. életévét. A születése napján, il­let­ve az ah­hoz közeli na­pok­ban azon­ban nem tudták az ott­ho­ni­ak köszönte­ni, mert éppen Bu­da­pes­ten tartózko­dott, a Petőfi Iro­dal­mi Múze­um­ban vett részt azon az ünnepségen, ame­lyet an­nak az an­tológiának a meg­je­lenése al­kalmából szer­vez­tek, amellyel az idén 70. életévüket betöltő ma­gyar al­kotókat, köztük írókat és költőket kívánták meg­tisz­tel­ni. Az unitárius egyházközség ápri­lis 7-re tu­dott egyez­tet­ni Cseke Péter­rel egy he­lyi ünnepség időzítésére vo­nat­kozóan.

A gyüle­ke­ze­ti te­rem­ben egy­ko­ri is­ko­latársak, ro­ko­nok, barátok, is­merősök je­len­tek meg, s ott vol­tak néhányan a szom­szédos te­lepülése­ken szolgáló pe­dagógu­sok és unitárius lelkészek közül is. Nem volt túl népes a közönség, ám közülük mind­annyi­an évti­ze­dek óta fi­gye­lik, érdeklődéssel köve­tik a honi ma­gyar sajtó, a ko­lozsvári Bab­es-Bo­lyai Tu­dományegye­tem (BBTE) és az iro­da­lom ber­ke­i­ben ala­kuló pályaívet. “Olyan íróval, je­les értel­miségi­vel van dol­gunk– mon­dot­ta Geréd Gábor tanár úr, a ren­dezvény mo­derátora, az író beszélgetőtársa –, aki­nek nyers­anya­ga az a valóság, ame­lyet mi élünk meg itt, a két Ho­moród-mentén, il­let­ve a Székelyföld más vidékein.
A beszélgetés ke­retét a pálya állomásai szolgáltatták. Cseke költőként in­dult. Első pub­likációi lírai jel­legűek. A közeli, jó is­merős, a későbbi barát, Ho­moródalmás szülötte, Szabó Gyu­la azt ja­va­sol­ta, hogy ma­rad­jon a versírásnál, Kányádi pe­dig a prózát ajánlot­ta. A fi­a­tal­em­ber­ben meg­volt az af­fi­nitás a prózai műfa­jok iránt is, bár első an­tológiás sze­replése (Vi­tor­la-ének, 1967)még a líra jegyében történt. A BBTE Bölcsésztu­dományi Karának friss végzettjét (1968) azon­ban Bu­ka­rest­be, a Fal­vak Dol­gozó Népe című he­ti­lap szer­kesztőségébe he­lyezték. Ez a mun­ka, amit egy mezőgaz­dasággal, a vidékiek életével fog­lal­kozó idősza­ki ki­advány szer­kesztőjétől elvártak, feltéte­lez­te, hogy kellő rálátással kell bírnia arra a társa­dal­mi réteg­re, amelyből maga is szárma­zott. A népi iro­da­lom, a klasszi­kus fa­lu­mun­ka vi­ze­in evez­ve, meg­találta ek­kor azt a műfajt, amely aztán hosszú időn  hu­szonkét éven át –meg­határoz­ta pályája ala­kulását. Víznyu­gattól vízke­le­tig című Forrás-kötete(1976) már a szo­ciográfiai ri­port jegyében fo­gant, de nem előzménytől men­te­sen, hi­szen a két ugyan­csak je­les fa­lujáró íróval  Ma­ro­si Barnával és Beke Györggyel közösen  is írt köny­vet (Em­ber­ar­cok, 1976).
Geréd Gábor­nak nem kel­lett különöseb­ben fag­gat­nia az ünne­pel­tet, hi­szen a kiváló beszédkészséggel és nagy előadói gya­kor­lat­tal ren­del­kező író látszólag kötet­lenül beszélve, min­dig vissza­ka­nya­ro­dott a lényeg­hez, ab­ban a me­der­ben ma­radt, ami valóságo­san is az övé. Mint­egy hu­szonkét esz­ten­de­ig élt két színhely  Bu­ka­rest és Ko­lozsvár közt ingázva  úgy, hogy közben értő és látó szem­mel fi­gyel­te a társa­dal­mi je­lensége­ket, s bejárta Erdély és a Székelyföld vidékeit. Bár a látszóla­gos nyitást követően  amely 1968 és 1974 között mu­tat­ko­zott a szo­ci­a­lis­ta rend­szer Romániájában  újabb meg­szorítások követ­kez­tek, amely­nek utolsó négy évében egyáltalán nem pub­likálha­tott saját névvel, min­dig meg­találta a han­got.
Ami a je­lent il­le­ti, Cseke el­mond­ta: Egy­re többet fog­lal­ko­zik a szülőföldjével is. Az iro­da­lomtörténeti ku­tatáso­kat, a népi írók műveit elemző ta­nulmányköte­tek mel­lett lesz még olyan könyve, ame­lyet a két Ho­moród vidéke ih­let. Hogy ez a ter­ve si­kerüljön, s ide­ha­za szállja meg, s kény­szerítse írásra a he­lyi Múzsa, a fa­lustársak el­határozták, hogy fel­ajánla­nak számára egy házhe­lyet Re­csenyéden, ahová közös erővel és aka­rat­tal akár még egy hajlék is épülhet, hogy le­gyen hely, ahol igazán ott­hon érez­he­ti majd magát, s amely az emlékét is őriz­he­ti az utánunk elkövet­kezők körében, s a jövendő időkben.
Ez a vállalás ko­moly­nak ígérke­zik, többen meg­erősítették a hírt a nyilvános beszélgetés során, s ha a közösségi szel­lem kalákában len­ne képes építkez­ni, tetőt ácsol­na és zöld-ágas reménnyel és áldomással ko­ronázná a végül helyére kerülő utolsó kupás-cse­re­pet, ak­kor jóleső érzés fészkelné be magát lelkünkbe, hi­szen ezáltal láthatnánk, hogy meg­ma­radt va­la­mi a ha­gyományos székely falu igaz em­berségéből és egy­ko­ri erejéből. eirodalom.ro

754616_2

Kovács András Ferenc és Fried István Udvarhelyen

754616_2

Passziózni, pes­soázni: Kovács András Fe­renc szójátéka az esemény­nek, ame­lyen a Kos­suth-díjas költőFried  István  Her­der-díjas  iro­da­lomtörténésszel  beszélget  ápri­lis  25-én,szom­ba­ton 20 órától a székely­ud­var­he­lyi G. Caféban.

Kovács András Fe­renc, közked­velt  költői  jel­nevén  KAF  a  világiro­dal­mi  rangú  kortárs  ma­gyar  líraképvi­selője. Költészetét a ha­gyomány és történe­tiség mo­dern meg­je­lenítőjeként,az  európai költésze­ti  örökség  és  az  újító  szel­lem találkozásának  egyedülállóválto­za­taként értékeli a kri­ti­ka. Gyak­ran más személyiségek álar­ca mögé bújvaszólal meg – ezek le­het­nek haj­dan-létezők vagy kitaláltak; néhány al­te­regót őmaga te­rem­tett meg magának. Il­lik rá azon­ban a po­e­ta doc­tus ka­tegória is, de épp így ne­vez­hetjük nyelvbűvésznek, szen­vedélyes fi­lológus­na­kis. Ver­sei szer­teágazó kultúrtörténeti és művésze­ti utalásrend­szerük mi­att oly­kor­felkészült,  be­ava­tott  be­fo­gadót feltéte­lez­nek.  De alap­vető érzel­mi és  szel­le­miüze­netüket  min­den  ol­vasó  em­ber  be  tud­ja  fo­gad­ni,  aki  oly­kor  en­ge­di  magátbe­le­vesz­ni  a  végle­te­kig  ki­fi­no­mult  képrend­szer­be,  máskor  meg hagy­ja,  hogy­magával  ra­gad­ja  őt  a  sodró  erejű  lírai beszéd.  Házi­gaz­da: Murány Sándor-Olivér. eirodalom.ro

emke-logo-kremalap

130 éves az EMKE

emke-logo-kremalap

2015. ápri­lis 11-én, szom­ba­ton sor került az Erdélyi Ma­gyar Közművelődési Egyesület – EMKE idei közgyűlésére és díjki­osztó ünnepségére,  Ko­lozsváron, a Pro­testáns Teológiai Intézet dísztermében. A ren­dezvény a „130 éves az EMKE” jel­ige jegyében került meg­ren­dezésre. Ápri­lis 10-én a Györkös Mányi Al­bert Emlékházban meg­nyi­tották a 130 éves az EMKE c. kiállítást, majd sor került a Kárpát-me­den­cei Közművelődési Ke­rek­asz­tal tag­ja­i­nak a tanácskozására.
A szom­ba­ti közgyűlés ke­retében előadást tar­tott Dávid Gyu­la és Huszár László, majd átadták Az EMKE-díja­kat és díszok­le­ve­le­ket

Vinceolvas_foto_TOMAKI_web

Versünnep születésnapokkal, lájkokkal és vitával

Vinceolvas_foto_TOMAKI_web

Szombaton ünnepelte avilág magyarsága a költészet napját, 1964 óta ugyanis április 11-ét, József Attila születésnapját tartják a magyar versek, költők és költészetet kedvelők közös ünnepének. A jeles napot jónéhány éve már Erdélyben is kiemelten kezelik kulturális intézmények és fórumok, idén például a legtöbb magyar színház különleges, költészethez kapcsolódó programmal várta közönségét. Kolozsváron valóságos programözön árasztotta el az ortodox nagyszombat miatt lecsendesedett város magyar lakóit, és sajnos a legtöbb azonos időpontban zajlott, így mindenki kénytelen volt kiválasztani egyet az egyébként nagyon nívós programok kínálatából. Jómagam a Bulgakovban zajló Álljunk meg egy szóra! irodalmi beszélgetősorozat ünnepi kiadását választottam, amelyen László Noémi, a sorozat háziasszonya ezúttal az 50. születésnapját ünneplő Fekete Vincével beszélgetett.  Előtte azonban nem mulasztottam el, hogy a Posztolj verset az utcára! mozgalomhoz csatlakozva én is kinyomtassak egy verset és „posztoljam” (vagyis kiragasszam) egy közterületen: A gittegylet.com kezdeményezését idén Kolozsváron a KMDSZ közvetítette, és a húsvéti vakáció ellenére sokan voltak rá vevők.

Bár sajnáltam, hogy lemaradok Laczkó Vass Róbert és Szép András Maszek balladáiról, meg Bertóti Johanna zenés-verses előadásáról, jó volt „megállni egy szóra” Fekete Vincével és László Noémivel.

Az április 7-én ötvenedik évét betöltött Fekete Vince a rendszerváltás utáni erdélyi magyar irodalmat meghatározó „transzközép” generáció tagja, egyike annak a hat költőnek (Sántha Attila, László Noémi, Orbán János Dénes, Kelemen Hunor, Benő Attila mellett), akik 1995-ben elsőkötetes fiatal szerzőkként egy „nagy dobással” alaposan felkavarták az irodalmi állóvizet. A két transzközépes felidézte a Bretter-körök hőskorát is, amikor még a zoknikból készült falloszok és megjátszott verekedések is hozzátartoztak az irodalmi eszmecseréhez.

A beszélgetésen elkerülhetetlen volt, hogy szót ejtsenek a szintén szombaton lezárult Versversenyről is. Mint arról itt írtunk, a Román Közszolgálati Televízió kolozsvári magyar szerkesztősége idén is versenyt hirdetett, amelynek során 11 költő 11 színész által előadott versére kellett szavazni. A bökkenő csak az, hogy a szavazás a facebookon zajlott, a verseny tehát eleve eldőlt azok javára, akiknek több ismerősük, kedvelőjük van a közösségi oldalon. Az erről szóló vitát még élesebbé tette a Bulgakovban, hogy az egyik versenyző éppen Fekete Vince költeménye volt, amelyet a születésnapi rendezvényen „élőben” is előadott Albert Csilla színésznő.   Fekete Vince csak annyit fűzött hozzá a lájkverseny-vitához, hogy a szerkesztők helyében ő maga biztos beválogatta volna Markó Béla, Kovács András Ferenc és Visky András legalább egy-egy, tavaly született, „nagyon erős” versét. A Versverseny eredményeit itt lehet megtalálni.

A költő mesélt franciatanáráról, („aki nem is volt tanárom, mert én oroszos voltam, mégis rengeteget tanultam tőle”), mesélt irodalmi barátságokról és irodalmi ellenségeskedésekről, Kézdivásárhely udvartereiről és arról, hogy a vers „szent ahhoz, hogy politikai vélemény kifejezésére használjuk” – a próza viszont már nem az. „A tárcanovellákat úri passzióból írtam” – jegyezte meg a költő, majd felolvasta Lóra, magyar! című írását, amelynek valós történet, valós újsághír és az a háromszéki közélet az alapja, amelyet a szerző nap mind nap megtapasztal.

Ötvenedik születésnapjára pedig költő- és szerkesztőtársa, Karácsonyi Zsolt köszöntötte, ezekkel a szavakkal: „Nem siet, nem lassít. Tudja, mit tud, tudjuk mi is róla: például azt, hogy nem sieti el a dolgokat. Már első kötetének anyagát is több mint fél évtizednyi versmező terméséből válogatta, ugyanez a helyzet a legutóbbi verseskötettel, a Védett vidékkel is (…) A kezdet kezdetétől jellemzi alkotásait dísz és dísztelenség, játékosság és komoly dolgok, humor és irónia együttes és egymásmelletti jelentkezése, hogy egy élő klasszikust idézzek. (…) Költőnk tán megállította volt az időt: egyszer csak, valahol, két szó között, egy soráthajlás kanyarában, csak úgy félrelökte, s azóta nincs.”

Maszol.ro

130 éves az EMKE

emke-logo-kremalap2015. ápri­lis 11-én, szom­ba­ton sor került az Erdélyi Ma­gyar Közművelődési Egyesület – EMKE idei közgyűlésére és díjki­osztó ünnepségére,  Ko­lozsváron, aPro­testáns Teológiai Intézet dísztermében. A ren­dezvény a „130 éves az EMKE” jel­ige jegyében került meg­ren­dezésre. Ápri­lis 10-én a Györkös Mányi Al­bert Emlékházban meg­nyi­tották a 130 éves az EMKE c. kiállítást, majd sor került a Kárpát-me­den­cei Közművelődési Ke­rek­asz­tal tag­ja­i­nak a tanácskozására. A szom­ba­ti közgyűlés ke­retében előadást tar­tott Dávid Gyu­la és Huszár László, majd átadták Az EMKE-díja­kat és díszok­le­ve­le­ket

A Magyar Költészet Napjára készülnek Kézdin

Április 11-én, szombaton a Magyar Költészet Napja alkalmából a kézdivásárhelyi Kosztándi Jenő Képtárban 20 órától tekinthetik meg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves színészhallgató osztályának Jámbor imák című előadását, valamint Jazz Bistróban koncertezik a Kovács Linda – Bögöthy Ádám Duó 21 órától és az Ego Sum zenekar 23 órától. A magyar költészet napját 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves színéJámbor imákszhallgató osztályának Jámbor imák című előadását (Radnóti Miklós versei és szépprózái) összeállította Dr. Gyéresi Júlia, osztályvezető tanár Dr. Tompa Klára.

Előadják: Bajkó Edina, Erőss Brigitta, Jáger Simon, Lukács Ivett Andrea, Markó Ildikó Hilda, Mesés Gáspár, Nagy Esti Norbert, Szilágyi Míra Laura és Zsenák Lilla.

Kovács Linda és Bögöthy Ádám ének-bőgő duója ebben a szokatlan és egyben izgalmas felállásban ad teret a modern mainstream jazz és a szabad improvizáció mezsgyéjén mozgó kamaramuzsikának. Zenéjük elsősorban Linda szerzeményeire és örökzöldekre épül, melyben a játékosság, a tradíciók iránti tisztelet vagy éppen a határok feszegetése adnak komplex zenei élményt.

Kovács Linda a fiatal magyar zenész generáció egyik kiemelkedő egyénisége, énekese. Pályája során számos zenekarban működött közre (Egy Kiss Erzsi Zene, Equinox, Szalóki Ági, Both Miklós, Rutkai Bori) és szerepelt lemezeiken. Gyakran vendégeskedik különféle formációkban kis zenekaroktól egészen a big bandekig (Budapest Jazz Orchestra, Modern Art Orchestra). Karizmatikus és magas fokú zenei kvalitásának köszönhetően a 2009-ben megjelent „Teach Me Silence” című debütáló lemeze elismerő kritikában részesült.

Bögöthy Ádám jelenleg egyike a legfoglalkoztatottabb magyar bőgősöknek. Zenei elhivatottságának egyik bizonyítéka, hogy nemcsak nagybőgőn, hanem gitáron is diplomát szerzett 2013-ban. Jelenlegi állandó formációi közül Karosi Júlia Quartetjét, valamint a Vörös Janka e-Seriest kell kiemelni, melyekben zeneszerzőként is jegyzi nevét.

A kézdivásárhelyi Ego Sum zenekar bemutatkozó koncertje 2011 nyarán volt, azóta több belföldi és külföldi színpadon is megfordultak. Műsoruk elsősorban saját dalokra épül, ám emellett felcsendülnek angol és magyar nyelvű feldolgozások is, a zenekar stílusára formálva. Zenéjük több műfaj stílusjegyeiből építkezik, a bluestól a funkyn át egészen a SKA és hip-hop ritmusokig. A csapat tagjai nem csak színpadon, hanem a mindennapokban ís jó barátok. 2014 januárjában mutatták be első saját albumukat a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban, Kabaré címmel. Maszol.ro

1 14 15 16 17