Kapcsolódások és továbbgondolások: Petőfilátó
Petőfi Sándort mindenki ismeri, vagy olvassa. Petőfi a magyar zseni képe és a magyar romantika képe. Ki-ki olvassa Petőfit is, és ha tudja, aktualizálja, mert nagyon is lehet. Petőfi még akkor is jelen van, amikor nincs jelen – többek között ezek is elhangoztak az erdélyi Látó szépirodalmi folyóirat januári, tematikus lapszámának bemutatóján.
PetőfiLátó 200 címmel jelent meg a Látó folyóirat 2023-as évi első lapszáma, amellyel Petőfi születésének 200-ik évfordulója előtt tiszteleg a szerkesztőség, és amelyet a marosvásárhelyi Studium Hub kávézójában mutattak be január 21-én. A tematikus lapszámban kortárs magyar írók és költők gondolták tovább, kerültek játékba Petőfi költői hagyományával. Az esemény házigazdája, Kovács András Ferenc költő, szerkesztő André Ferenccel, Láng Zsolttal, Markó Bélával, Nagy Attilával, Nagy Zalánnal és Vida Gáborral beszélgetett arról, hogyan viszonyulnak ők Petőfihez, az est során pedig a folyóiratban megjelent, Petőfihez kapcsolódó írásaikat is felolvasták.
„Igyekeztünk olyan számot készíteni, ami egy kicsit rendhagyó, ami egy kicsit antológiaszerű. Nagyon sok kézirat érkezett, prózában írottak – tanulmány, esszé –, és harminchárom költő versei, a harmincnegyedik Babits Mihály a Talált vers rovatban a Petőfi koszorúi című versével, amit száz évvel ezelőtt írt. Annak örülök, hogy egy nagyon jóízű, friss antológia alakulhatott ki, és ebben az egész szerkesztőség, mindenki a segítségemre volt. Ez egy nagyon költészeti lapszám lett” – fogalmazott a lapbemutató kezdetén Kovács András Ferenc. Mint mondta, a következő hónapokban is közölnek majd Petőfihez kapcsolódó hosszabb tanulmányokat. Kiemelte, a lapszám összeállításakor nagy segítségére volt André Ferenc, aki a fiatal költőket szólította meg, hogy egy-egy verssel viszonyuljanak Petőfi költészetéhez.
„Közösen ötleteltünk, hogy kik azok, akiket érdemes volna felkérni, kik azok, akiknek van a gondolkodásban, a jelenlétükben közük Petőfihez. Hogy hasonló témák, hasonló világlátások érdeklik, amelyek nyilván kétszáz évre rá másképp vetik fel ugyanazokat a kérdéseket, de mégis valahogy hasonlóan. Úgyhogy így próbáltuk keresni azokat a fiatalokat, akiket akár a forradalmi szellem, akár a szerelmi gondolatok, akár a közélet vagy az identitás, a helykeresés kérdései érdekelnek” – magyarázta André Ferenc. Ha a lapszám antológia részét nézzük, kitűnik belőle, hogy mennyire kötődnek Petőfihez a szerzők vagy a paródiákon keresztül, vagy passzusokon, átírásokon, vagy csak a mottókon keresztül. Ez egy kötődve nem kötődés Petőfihez. Nagyon nehéz megszólítani ezt a kétszáz éves fiatalembert – fűzte hozzá Kovács András Ferenc.
Petőfi a magyar zseni képe és a magyar romantika képe
– hangsúlyozta.
A szándék a fontos, hogy úgy viszonyuljunk Petőfihez, Aranyhoz vagy Kazinczyhoz, Csokonaihoz, hogy ne csak a nyelv távolságát keressük, hanem azt is, hogy mennyi helyen voltak nagyon közel hozzánk, és mennyi helyen figyeltek hasonló dolgokat meg a világban – mutatott rá André Ferenc, majd felolvasta a lapban megjelent Lóháton a szülészetre című versét.
Nagy Zalán, a legfiatalabb költőgeneráció képviselőjeként arról beszélt, hogyan viszonyul az ő generációja, hogy látja ő és mit érez Petőfi kapcsán. Mint mondta, kicsit idegenkednek, és viszontagságos ez a kapcsolat. „Abban a szerencsés helyzetben vannak a költők, a szépírók, az irodalomtörténészekkel, esszéistákkal szemben, hogy ha előtte van egy költői hagyomány, egy életmű, az nem kíván meg egy olyan következetes olvasatot, mint egy tanulmányírónak. Nem igényli, hogy nagyon-nagyon mélyre menően, minden összefüggést számba véve ismerje azt a verset, amit olvas az életmű és a költői hagyomány kontextusában. Bevallom, hogy én sem állok nagyon mélyen Petőfinek az életművével, de mégis találtam olyasmi dolgokat, amivel játékba tudtam lépni, és amiből ki tudtam indulni. Biztos, hogy fontos, hogy mélyre menően is ismerjük az adott művet, ha már akarunk írni róla, de szerintem az is termékeny tud lenni, ha nincs meg ez az erős kapcsolat. Én így ragadtam ki négy sort és erre reagáltam a versszövegben. És ami engem érdekelt ebben a szövegben, az az volt, hogy kicsit megpróbáljak kikezdeni Petőfi romantikájával, és minél tárgyiasabb és objektív nyelvvel nekimenni, hogy lássuk, milyen kapcsolat is van az ő nyelve és az én nyelvem között, és az ő személye és az én személyem között” – emelte ki, majd a közönség is meghallgathatta a Töredék egy bestiáriumból című verset.
Többször írt Petőfiről, és biztos, hogy sok Petőfit olvasott. Petőfinek az a titka, hogy inkább olvasni kell – vezette fel Nagy Attila felolvasását Kovács András Ferenc. „Amikor felkértél, mondtam neked, hogy újat nem fogok tudni mondani Petőfiről, viszont nagyon is ismerem – úgy érzem. Megismételtem a Shakespeare-élményemet, Petőfi szerelmes verseiből vettem a sorokat, találjon a rím, ritmus, és összeállítottam egy verset, és abból a versből, ami megjelent, egyetlen sor az enyém” – magyarázta a Szerelmi kollázs. Petőfi 200 című verse kapcsán Nagy Attila. A felolvasás előtt még hozzátette: ki-ki olvassa Petőfit is, és ha tudja, aktualizálja, mert nagyon is lehet. Kovács András Ferenc elmondta, az, hogy mennyire dolgozható be az az élmény, ami Petőfihez köti az embert, és mennyire emelhető be a mába, végigkövethető a lapszámban, ugyanakkor végighullámzik a barguzini motívum – több versben és prózai írásban is megjelenik. Például Vida Gábor Látod ebből is mi lett? – Édes Néném levele Petőfi Sándorhoz című írásában is, amelyet a szerző fel is olvasott.
Láng Zsolt Petőfi és a című írása kapcsán a házigazda rámutatott, a szerzőben Petőfi nagyon sok emléket és emlékmozaikot szólított meg. Ezekből hallhatott a közönség néhányat. Petőfi még akkor is jelen van, amikor nincs jelen. A szabadság-szerelem az, ami eszünkbe jut egy fiatalemberről, és egy fantasztikusan erős költőnek és erős egyéniségnek érzi ezt a kétszáz éves fiatalembert – osztotta meg gondolatait Kovács András Ferenc, majd Markó Bélának adta át a szót, aki – mint kiderült – legalább húsz alkalommal tartott beszédet július utolsó vasárnapján Fehéregyházán, Petőfi sírjánál. „Érdekes lenne magamnak megnéznem, hogy évről évre mit mondtam, addig, amíg fontosnak tartották, hogy beszédet mondjak Fehéregyházán, mint politikus. Költőként egyetlen egyszer invitáltak Fehéregyházára, 1989 előtt, valamikor a nyolcvanas években, amikor ezért kapott az ember egy fekete pontot, hogy elment oda és beszédet tartott. De igen, Petőfihez ez is hozzátartozik, hogy politikusok mondanak beszédet a születése vagy pedig halálára emlékezve. Én igazán tanúsíthatom” – fogalmazott Markó Béla.
A Látó legújabb lapszámával kapcsolatban kiemelte, rengeteg izgalmas szöveg van benne. Ami tanulságos számára, hogy tíz-húsz évvel ezelőtt ő is úgy érezte egy adott pillanatban, hogy Petőfi halott. „Igen, emberként halott rég, bár halála után sokáig próbálták azt bizonyítani, hogy nem halt meg. A barguzini történet is arról szól, hogy hátha élve találjuk ott Petőfit. Ez nem sikerült, de ezt a vágyat, ezt a kívánságot meg kell érteni és nem kell elítélni. Ebből a Látó-számból is az derül ki, hogy nem halott. Petőfi hívja, szólítja az értelmezőket, és érdekes módon nagyon sok fontos költő, író tartotta szükségesnek, hogy beszéljen Petőfiről, hogy reagáljon. Ebből a számból az is lemérhető, hogy elmúlt az a pillanat is, amikor az irónia volt a legfontosabb megközelítési mód eleinkkel, klasszikusainkkal kapcsolatosan. A parafrázis itt is jelen van, de ezek sokkal bonyolultabb szövegek, itt a pátosz keveredik iróniával, vagy máshonnan való megközelítéssel, és ez nagyon jó.” Hozzátette, Petőfi az a költő, akinek még a rossz versei is zseniálisak, akinek még a rossz képei is nagyon jók. Egy bizonyos nagyságon túl a következetlenség is következetes. Ezért kell nekünk Petőfiről még sokat beszélni az elkövetkezőkben – zárta gondolatait Markó Béla, majd felolvasta a Hattyúhús című versét.
A Studium Hub Magyar Kultúra Hete programsorozatába illeszkedő rendezvényt a Petőfi Kulturális Ügynökség – Magyar Kultúráért Alapítvány támogatta.
Forrás: petofi.hu
Kiosztották a Látó nívódíjait
Marosvásárhelyen a Bernády Házban osztotta ki immáron harmincegyedik alkalommal a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztősége a lapban publikált szerzők közül válogatva évzáró nívódíjait december 15-én. Az ünnepségen az elmúlt évben megjelent legjobb alkotásokat díjazták. A jelenlévőket Vida Gábor, a lap főszerkesztője köszöntötte.
Az első díjat Ármeán Ottília kapta, laudációt mondott Szabó Róbert Csaba, majd a szerző részletet olvasótt fel az alkotásából. A második, kritikáért járó díjat Borsodi L. Lászlónak ítélték, laudációt mondott Codău Annamária, ezután a szerző saját verseiből olvasott fel.
A legjobb versnek járó díjat Fischer Botond vehette át, és ahogyan Demény Péter a laudációban is fogalmazott, a verseiben a lendület és a fájdalom érzékelhető, bár ez utóbbi többnyire fedetten és közvetetten. Ezt követően a költő verseiből olvasott fel.
A legjobb prózáért járó díjat Szabó K. Attila vihette haza, laudációt mondott Vida Gábor, majd a szerző olvasott fel részletet a nyertes alkotásból.
A Jackovics-díj idei nyertese Szántó T. Gábor volt, akit dráma kategóriában díjaztak, őt Láng Zsolt laudálta.
A díjkiosztó után a szervezők meglepetéssel készültek a jelenlévőknek, a Látó szerkesztőségéből Kovács András Ferenc, Láng Zsolt és Szabó Róbert Csaba adott elő egy rövid részletet a díjnyertes drámából.
Irodalmi interferenciák: szimpóziumot tartottak a román és a magyar irodalom kölcsönhatásáról
Ötödik alkalommal tartották meg szombaton, november 19-én, a Marosvásárhelyi Rádió Stúdió-termében a Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókja által szervezett Román–magyar irodalmi interferenciák elnevezésű szimpóziumot.
A Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának tagjai folytattak párbeszédet a román és a magyar irodalom kölcsönhatásáról, a román–magyar műfordítás kérdéseiről, az együttműködés további lehetőségeiről. A rendezvényen az Írószövetség bukaresti vezetőségéből jelen volt Răzvan Voncu, Gabriel Chifu, Horia Gârbea és Cristian Pătrășconiu.
A konferenciát Markó Béla nyitotta meg, majd Eugeniu Nistor, a Marosvásárhelyi Fiók román tagozatának vezetője köszöntötte a jelenlévőket. Utána következett a Marosvásárhelyi Fiók és az írószövetség bukaresti vezetősége által kezdeményezett fordítói progam keretén belül megjelentetett könyvek bemutatása. Răzvan Voncu, Horia Gârbea Bumeráng című verseskötetéről beszélt. A kötet a Kalligram és a Bookart kiadók közreműkődésével jelent meg. Demény Péter fordította.
Utána Fekete Vince Orașul cizmarilor (Vargaváros) című verseskötetét Hanna Bota mutatta be. A kötetet Kocsis Francisko fordította.
Gabriel Chifunak, a Végpont és újra című regényét Răzvan Voncu mutatta be, majd a szerző is beszélt könyvéről, amelyet Koszta Gabriella fordított. Végül Markó Béla is méltatta mindhárom könyvet.
A könyvbemutató után következett Balázs Imre József előadása: a Kétnyelvűség a romániai magyar irodalomban, majd Iulian Boldea A romániai magyar irodalom recepciója a román irodalomkritikában címmel tartott előadást.
A rendezvény második felében sor került az Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókja által létrehozott fordítói különdíj átadására. A Communitas Alapítvány által támogatott díjat V-ik alkalommal osztják ki, az idén is ketten vehették át ezt az elismerést, Gábos Ildikó, temesvári költő, műfordító aki magyarról románra és Lővétei Lázár László, költő, műfordító, szerkesztő, aki románról magyarra ültetett át fontos műveket. A laudációkat Kocsis Francisko és Demény Péter tartotta.
Mint minden évben az idén is az esemény felovasással zárult, Hanna Bota, Flavia Adam, Sandu Popa, Szakács István Péter, Kocsis Francisko, Sorin Neavoe, Ioan Găbudean, Constantin Nicușan és Gheorghe Vințan olvastak fel verset vagy prózát.
Molnár Vilmosnak adták át az év szerzője díjat a Marosvásárhelyi Könyvvásáron
Molnár Vilmosé a 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Év Szerzője díja. A csíkszeredai író a 2021-ben megjelent Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei – Rendhagyó legendáriumáért kapta az idén első alkalommal átadott elismerést. A díjat a Marosvásárhelyi Nemzetközi könyvvásár keretén belül adták át november 11-én, pénteken a Nemzeti Színház nagyszínpadán.
„Ha azt gondoltuk, hogy Erdélyben vagy az erdélyi magyar irodalomban nem történnek csodák, és a csodák mégis megtörténnek: ő az év szerzője. Kevesen értenek úgy a csodához, ahhoz, hogy miért is fontos nekünk a csoda, mint éppen Ő. (…) Megéri bízni az év szerzőjében, és megéri figyelmesen olvasni minden sorát. Akinek fontos a saját jövője, igyekezzen jóban lenni vele. Igen komoly kapcsolati hálóval rendelkezik, nem csak az ördöggel találkozott már, ami, magunk között szólva, velünk is előfordult egyszer-kétszer, de a Fennvalóval is. Ha tehát valaki nem hisz a csodákban, mert nagyonis gyakorlatias, céltudatos, törekvő: forduljon hozzá! Olvassa a műveit, az év szerzője műveit. Ha nem hisz a csodában, de végigolvassa, például a legutóbbi: Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei című kötetét, megtudhatja miként kell közeledni a világhoz, hogy az mégis csodás legyen” – fogalmazott Molnár Vilmos méltatásában Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője.
A Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész által készített kisplasztika mellett a szerző a Communitas Alapítvány jóvoltából 1000 eurós pénzjutalomban részesült. A könyvvásár szervezői a romániai magyar szépirodalmi lapok főszerkesztőit kérték fel, hogy nevesítsék azt az erdélyi magyar szerzőt, akinek a művét a díj elnyerésére a legalkalmasabbnak találják.
„A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár kiemelt célja, hogy programjain és kommunikációs csatornáin keresztül ráirányítsa az olvasói figyelmet az erdélyi szerzőkre. Ebbe illeszkedik legújabb kezdeményezésünk is, 2022-től kezdődően, minden évben elismerjük és a lehetőségeinkhez mérten jutalmazzuk az év szerzőjét, akit az irodalomi lapok főszerkesztői nevesítenek” – fogalmazott Szepessy Előd, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ elnöke, a könyves szemle társszervezője, a 28. könyvvásár első napján tartott ünnepségen. Molnár Vilmos József Attila- és Márai-díjas csíkszeredai író legújabb prózakötete, amint a könyv fülszövegében olvasható „a nyelvtudós életének, utazásának fehér foltjait próbálja kitölteni a mese eszközeivel”. A Corvina Kiadó gondozásában megjelent kötet nem „tudományos Csoma-könyv”, hanem vegytiszta irodalom, Molnár Vilmos legendák lazán összefüggő sorában mondja el azt, amiről keveset vagy semmit sem tudunk.
A szerző a legendáriumot alkotó tizennyolc történetben igyekszik követni Csoma Sándor keleti útvonalát, de azon kívül minden más – saját bevallása szerint – a fantáziájának a szüleménye. Azonban „a fikció nem a valóságtól való öncélú elrugaszkodás, hanem a lényeg megragadásának módja a fantázia játékos, néha humort sem nélkülöző igénybevételével”.
Szavakat találni arra, amire nincsenek szavaink: Halálgyakorlatok a Marosvásárhelyi Könyvvásáron
Fekete Vince, a Magvető kiadó gondozásában megjelent Halálgyakorlatok című legújabb verseskötetét is bemutatták a 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron november 12-én, szombaton. A kötetben a költő azt próbálja ábrázolni, amit szinte lehetetlen, a halált, amelyre nincsenek szavaink.
Már 2019 nyarának végén elkezdte írni a verseket ehhez a kötethez Fekete Vince, de a koronavírus-járvány, illetve az előző kötetének kiadása megakasztotta – saját bevallása szerint nem találta a nyelvet, a szavakat, amivel folytathatná a halál gondolatának kibontását. Aztán megszületett az első mondat: „Vajon hová tűnt anyám emlékezete?” – és ez szinte generálta a szövegeket, és egymást követően négy-öt vers is megszületett, melyek meg is határozták a kötet alaphangját. Maga a cím, a Halálgyakorlatok is gyorsan megszületett, melyen később sem is akart változtatni a szerző.
Fekete Vince a halált nagyon gyakorlati kérdésként kezeli a kötetében – miközben a halálra általában elméleti problémaként gondolunk –, szerette volna kicsit „megszelídíteni” a halált, hogy ne valami hirtelen lecsapó, félelmetes eseményként gondoljunk rá, „egy olyan valamire, ami elkerülhetetlen mindannyiunk számára”, hanem „folyamatában lássunk rá, és kerüljön közelebb hozzánk”. És emellett már másodlagos az, hogy kikről szól, kik a modellek, melyek a személyes értintettségek a versekben, bár néha elkerülhetetlen, hogy ezek is feltűnjenek. A helyszínek a korábbi köteteihez képest sokkal inkább metaforikusabb, elvontabb formában jelennek meg. A Szent Anna-tó, a szerző számára egyébként nagyon fontos spirituális hely, csupán csak felsejlik a versekben.
Fekete Vince köteteire jellemző mostanában a keretes szerkezet, melyre ebben a kiadványban is törekedett, bár bevallása szerint ez most nehezen jött össze. Dőlt verssel kezdődik és azzal fejeződik be, de míg az első a halálról szól, addig az utolsó azt üzeni, hogy van remény. Azt a párhuzamot akarta érzékeltetni a szerző, hogy mennyire hasonló az út az élethez és a halálhoz. „Akik visszatérnek a halálból, azt mesélik, egy alagút vezet oda, míg egy gyerek születése is egy alagúton, a szülőcsatornán keresztül vezet az életbe” – fogalmaz Fekete Vince.
Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztőjének arra kérdésre, hogy mi a költő dolga egy-egy verssel, illetve kötettel, azt válaszolta, ő a Halálgyakorlatokkal azt szerette volna, hogy „feltámassza” a holtakat, hogy ezek a veresek azok helyett beszéljenek, akik már nem tudnak, akiknek már nincsenek szavaink.
A szavak, a nyelv használata is másmilyen, mint amit Fekete Vincétől megszoktunk, más szerepet kap a nyelv. A megfontoltság, a redukció helyett itt ismétlések, kiegészítések sokaságával találkozunk, olyan, mintha nem lehetne pontot tenni a mondat végére. „Az állandó pontosítások, ismétlések épp azt szolgálják – vallja a költő – , hogy körbejárjuk a halál gondolatát, érzését. És ez nehéz feladat, mert a halálra keressük a szavakat” – fogalmaz Fekete Vince.
A Halálgyakorlat egyébként kapcsolódik az előző verseskötetekhez is, van egy titkos átjárás a Vargaváros és a Szárnyvonal kötetekhez. A Szárnyvonalból a magánéleti, lírai vonalat viszi tovább, míg a Vargavárosból kiemel egy szálat és azt folytatja. A kötet szerkesztője, Szegő János – kissé provokatív – kérdésére válaszolva Fekete Vince elmondta, nagyon foglalkoztatja őt a halál témája, ezt jelzi, hogy utolsó öt kötetében is visszatérő kérdés. Hogy ez marad-e így a továbbiakban, majd kiderül, ami biztos, hogy a Budapesten élő kézdivásárhelyi költő nem fog budapesti verset írni, ám sokkal inkább foglalkoztatja most is az ő „Bermuda-ötszöge”, vagyis Kézdivásárhely–Katrosa–Szent Anna-tó–Kászonok–Bálványos, mert ez az a hely számára, ahol bele tud olvadni a tájba, akárcsak a versbe.
Bemutatták Szabó Róbert Csaba Újratöltés című regényét
A Gutenberg Kiadónál megjelent Újratöltés című ifjúsági regényéről Márton Evelin, a könyv szerkesztője beszélgetett a szerzővel és az illusztrátorral, Orosz Annabellával pénteken, november 11-én a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretén belül a dedikálósarokban.
A könyv szerint, amikor Filinek, a gamervilág koronázatlan királyának megsemmisül a gondosan felépített világa, ki kell lépnie a való életbe. Videójátékokban tanult reflexei azonban mit sem érnek a Természet erőivel szemben. Vagy mégis? Vajon megkapja-e Fili a második esélyt, újraindíthatja-e a játékot, aminek végén igazi jutalom vár rá?
Az alkotást a beszélgetés után dedikálta is a helyszínen a szerző.
Publicisztika és vers egymásba hajlása: Zsarnokra várva a Marosvásárhelyi Könyvvásáron
Publicisztika és vers egymásba hajlásáról beszélgetett szombaton, november 12-én, a 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretében Markó Béla író, költő és Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó vezetője.
A beszélgetést Markó Béla, a Honvágy című, a Bárka című folyóiratban megjelent versének a felolvasásával kezdte, amely az orosz-ukrán háború miatt az Odesszából a marosvásárhelyi állatkertbe szállított oroszlánok „hírlapi” történetét „szedi versbe”. „Minden szóban van egy másik szó. / Abban is, hogy háború. / Minden történetben / van egy másik történet” – áll a versben, amely nem a klasszikus értelemben vett pátoszt tárja fel, hanem a „mindennapi rögvalóságot”.
„Jó értelemben vett léhaság”-ként fogalmazza meg viccesen Mészáros Sándor a mindennapokból építkező költői munkát. Markó Béla saját bevallása szerint ódzkodott attól, hogy a közéletet is belevigye a költészetbe, miután belevágott a „főhivatású irodalmi szerepbe”.
„Talán túl korán kezdtem el verset írni, gyerekként, kamaszként, amikor még engedtem annak az előítéletnek, hogy a szépíró a maradandóságra figyeljen, ne az aktualitásra. Akkoriban azt is gondoltunk, hogy a napi valóságra való figyelés, a publicisztika elrontja az író stílusát” – magyarázza Markó Béla.
„Pedig a költő (is) hozott anyagból dolgozik, abból ami körülöttünk van. Le kell számolni azzal a tévképzettel, hogy vannak a költői témák, a pátosz és vannak a mindennapok. Minden versbe való és semmi sem, ha nem tudjuk maradandóan megfogalmazni” – hangsúlyozza Markó Béla, aki szerint az értelmiségi magatartással együtt jár az, hogy „hozzászólunk ahhoz, ami körülöttünk van”. Nyilván, azt is el kell ismernünk, hogy egy diktatórikus rendszerben tisztességes publicisztikát művelni nem nagyon lehetett, míg verset, prózát, drámát, hellyel-közzel ugyan, de igen – de ez egy másik történet.
Markó Béla egy évtizede visszavonult az aktív politikától, de továbbra is figyelemmel kíséri a romániai, magyarországi és európai közéletet, ám nem a napi politikai konklúziókat, hanem az általánosabb érvényű tanulságokat kívánja megfogalmazni, illetve az elmúlt évtized elvi-eszmei tapasztalataira tér vissza. „Memoárt kellene írni az elmúlt harmincvalahány esztendőről, ehhez képest a vers pótcselekvésnek is tekinthető. A publicisztikák egy-egy memoár struktúráját mutatják, amelyekben visszanyúlok régi tapasztalatokhoz, történetekhez, mert saját életünk, közös életünk megértése különösen fontos, miután a lelkes demokráciaépítés után megjelentek a törésvonalak, és a közélet igencsak gyorsan felejt” – fogalmazott a beszélgetésen Markó Béla, aki a Zsarnokra várva előszavában így fogalmaz: „Márpedig ezért harcoltunk: a demokráciáért. S nem azért, hogy a régi rend sötét figurái most újból előbújjanak rejtekhelyükről, és összeveszejtsenek minket, hogy aztán sátáni vigyorral megint a nyakunkba üljenek.”
A Zsarnokra várva című kötetében a 2017 és 2021 közötti időszak közéleti és irodalmi tárgyú írásait gyűjti egybe. Bizonyos értelemben egy jelentős olvasói és kritikai visszhangot keltő sorozatot folytat ezzel a szerző, hiszen az ugyancsak a Kalligramnál megjelent Rekviem egy macskáért (2015) és Erdélyi pikareszk (2017) után hasonló aktualitás-igénnyel, de fokozottabb összegező szándékkal reagál az általa lényegesnek tartott jelenségekre, eseményekre vagy művekre.
Markó Béla A pitypangok királya című kötetét mutatták be a Marosvásárhelyi Könyvvásáron
Gyerekektől volt hangos a marosvásárhelyi Nemzeti Színház kisterme csütörtök délelőtt, ahol Markó Béla A pitypangok királya című gyermekverskötetét mutatták be. Markó Béla szerzővel, Kiss Bora illusztrátorral és Király Istvánnal, a Mentor Könyvek Kiadó vezetőjével Daray Erzsébet beszélgetett.
Az eseményt Daray Erzsébet nyitotta meg, majd miután bemutatta mindhárom meghívottat, pár szóban ismertette és méltatta a kötetet. Véleménye szerint a verseket egy értő figyelem jellemzi, továbbá az életbölcsesség és a világ természetes rendjébe vetett hit keresése.
Ezt követően Markó Béla szerző a címről nyilatkozott, véleménye szerint nehéz olyan címet adni, amely felhívja az emberek figyelmét, ezért mindig egy kérdést egy titkot kell tartalmaznia, ami elindít valamit az olvasóban. Király István hozzátette, hogy emellett a kiadónak arra is oda kell figyelnie, hogy piacos, eladható legyen. A szerző hozzátette: A címadó versben a pitypangok királya a nap az égen. A pitypangok kicsik, törékenyek, de tudják, hogy van egy királyuk fent az égen. Majd ezek után a szerző felolvasta a címadó verset.
Kiss Bora elmondása szerint összesen 67 rajz van a könyvben, amelyekből a borító készült el legutoljára, majd az alkotási folyamatról beszélt a jelenlévőknek.
A szerző ugyanakkor megjegyezte, hogy nehezebbnek találja a gyermekversek írását, hiszen elmondása szerint a gyerekek élesebb szemű kritikusok, és számukra rossz irodalmat vagy verset írni bűn. Ezután felolvasta a kötetből a Milyen állat kell nekünk, A pinty és a többiek és a Sízők című verseket.
Bemutatták Káli István Ki gyújtott a katlan alá? című novelláskötetét Marosvásárhelyen
Szép számban jelentek meg érdeklődők a marosvásárhelyi Studium Hub előadótermében november 4-én, pénteken, ahol Káli István Ki gyújtott a katlan alá című novelláskötetét mutatták be. A kötet a Mentor Könyvek Kiadó által jöhetett létre, a borítót pedig ifj. Király István tervezte.
A szerzővel Markó Béla beszélgetett, csakúgy, mint előző, Klastrom utca kettő című írásának bemutatásakor, amelyet a Romániai Írószövetség díjazott is.
Az eseményt Markó Béla nyitotta meg és ahogy ő is fogalmazott, Káli István egy szentesített név a mi irodalmunkban, emellett kiemelte, hogy Marosvásárhelynek igenis vannak olyan írói, akik nagyon tudnak történetet írni.
A történet helyszíne az egyik marosvásárhelyi téglagyár, és a novellák a téglagyár mindennapjait mesélik el, a szerző azonban nyitva hagyja az olvasó számára ezeket a történeteket.
Marosvásárhely egy sajátos város, amely mostanában kezdi elveszíteni egyéniségét, a szerzőnk pedig ezt a sajátosságot, egyéniséget próbálja meg visszahozni nekünk, ahogy ezt Markó Béla mondta. Továbbá így fogalmazott, Káli István egy mesélő, egyszerűen tud történetet mondani, az érdeklődést fent tudja tartani mindvégig, ennél fontosabb dolog pedig, posztmodern ide vagy oda, számunkra a prózában nincsen.
Ezt követően Káli István részleteket olvasott fel műveiből.
Önvallomás nem csak versben
A versélmény mellett Császár Katalin és Máthé Izabella fuvolaművészeknek köszönhetően zeneiben is részesültek mindazok, akik a közönségriasztó időjárás ellenére október 25-én, kedd este felkeresték a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termét, hogy részt vegyenek a kézdivásárhelyi születésű, de jelenleg Budapesten élő és tevékenykedő Fekete Vince szerzői estjén. Ugyanakkor betekinthettek a költő, író műfordító emlékeibe, gazdag érzelem- és gondolatvilágába is.
Fekete Vincét, az alkotót és az embert az általa felolvasott versek mellett néhány, Szonda Szabolcs könyvtárigazgató által párba állított fogalom mentén kifejtett véleménye, elhangzott önvallomása jóvoltából ismerhette meg behatóbban a hallgatóság.
Az otthon–itthon szópár kapcsán az alkotó Budapesten élő kézdivásárhelyi székelyként határozta meg magát és válaszát a Szonda Szabolcsnak ajánlott, Amikor és amikor című verse részleteinek a felolvasásával egészítette ki. Ebből idézzük az elhangzott harmadik szakaszt.: „Két világ között jövünk- / megyünk az elképesztő / honvágyban, / két világ között / vágyunk vissza innen / oda, vagy valahova, még / ha beleőrülünk, akkor is, / hogy valamiképpen / eltompítsuk, hogy / lecsavarjunk a hangerőből, / elnémítsuk ezeket a felénk / kapkodó / képeket, hangokat, / amelyek már csak / képzeletünkben léteznek.”
A baráti hangulatú találkozón többek között még megtudhattuk, hogy az első „versikéjét” hatodik gimnazistaként írta, a két világháború között Magyarországon kiadott kalendáriumok egyikében megjelent költemény elolvasásának a hatására.
Forrás: Bedő Zoltán, hirmondo.ro
Gyergyószárhegyi Írótalálkozó: fókuszban az irodalmi antológiák
Tizenharmadik alkalommal tartották meg a Gyergyószárhegyi Írótalálkozót október 14–16. között. A kétévente szervezett rendezvény témájaként ezúttal az elmúlt száz év nemzedéki antológiáit választották.
„Arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne egy kicsit körbejárni az elmúlt száz év erdélyi nemzedéki antológiáit, hogy mi fontos, mi nem fontos, mi felejthető, mi maradandó, egyáltalán, hogy miért van igény antológiákra. Úgy érzem, hogy tartalmas nap volt, és elmondhatjuk valóban, hogy antológiák népe vagyunk, de nem csak Erdélyben, hanem Magyarországon is.”
Mindig az egyéni teljesítmények a fontosak, de volt egyfajta konszenzus itt a végén arra vonatkozóan, hogy nem csak a legtehetségesebbek érdemlik meg a publicitást, akár egy antológiában való szereplést, hanem a kevésbé fontos szerzők is, hiszen ők is hozzátesznek nagyon fontos részeket az összképhez, olyasmiket is, ami esetleg egy nagyobb költő életművéből kimaradt” – fogalmazott Lövétei Lázár László költő, a találkozó főszervezője.
Mint kifejtette, abban is egyetértettek a jelenlevők, hogy legalább három kiemelten fontos antológia jelent meg az elmúlt száz évben: „az 1923-as Tizenegyek, amely tényleg egy radikális váltást jelentett a korábban Erdélyben íródott irodalomhoz képest. Nagyon fontos az 1967-es Vitorlaének, sok szerzője klasszikussá vált. Illetve a legutóbbi és a legfiatalabbak A címtelen föld című antológiája, amelyről úgy gondolom, hogy meg lehet előlegezni neki, hogy szintén irodalomtörténeti mérföldkő. Hogy hányan lesznek nagy írók, nagy költők a szereplők közül, azt egyelőre nem lehet tudni, de egy tényleg fontos antológiáról van szó.”
A Hargita Kiadóhivatal, Hargita Megye Tanácsa és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ által szervezett írótalálkozón Csiki László-díjban részesült Horváth Benji, a Helikon szerkesztője az Emlékmű a jövőnek című, a Jelenkor kiadónál idén megjelent kötetéért, György Alida pedig Debüt-díjat vehetett át a 2021-ben az Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége kiadásában megjelent Hármasszabály című novelláskötetéért.
Az estet felolvasásokkal zárták.
Forrás: Péter Beáta, szekelyhon.ro
Elfogadni a kihívásokat: Borcsa János könyvbemutatója a SepsiBook-on
Örvendetes módon több háromszéki szerző és kötete is bemutatkozhatott az idén első alkalommal megszervezett, SepsiBook névre keresztelt sepsiszentgyörgyi könyvvásáron és kortárs irodalmi fesztiválon. Közéjük tartozott lapunk munkatársa, Borcsa János kézdivásárhelyi irodalomkritikus, irodalomtörténész, közíró, tanár, az irodalomtudományok doktora is, akivel Zsidó Ferenc író, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője beszélgetett, a Kriterion Könyvkiadónál Világot benépesítő művek címmel 2021-ben megjelent könyvéről.
A két jeles személyiség baráti hangnemben zajlott társalgása során többek között megtudhattuk, hogy az élő erdélyi irodalomkritikusok közül Borcsa János a legrégebbi ezen a pályán. Már nagyon fiatalon, közvetlenül a bölcsészkar elvégzése (1976) után eljegyezte magát ezzel az irodalmi tevékenységgel. Első kritikai írásokat tartalmazó kötete 1984-ben jelent meg Megtartó formák címmel, amely a szakma részéről itthon, Magyarországon és nyugati magyar irodalmi körökben egyaránt kedvező fogadtatásban részesült. Ennek eredményeként 1986-ban elnyerte a Romániai Írók Szövetsége debütdíját.
Az érintett 1980-at tekinti ez irányú munkássága kiindulási pontjának. Ekkor jelent meg a Páskándi Géza verseit értelmező írása, az Igaz Szó szerkesztősége által összeállított, fiatal romániai magyar írókat, költőket, vizuális művészeket bemutató Ötödik évszak antológiában.
Akár hogyan is vesszük a pályán eltöltött időszak Borcsa János esetében bőven meghaladta a negyven esztendőt, ami erős és folyamatos indíték, indíttatás nélkül nem lett volna lehetséges. Ezt esetében a kihívások elfogadása és azoknak való megfelelés igyekezete jelentette. Véleménye szerint ugyanis egy-egy irodalmi mű próbára teszi az olvasót, az értelmező számára pedig kihívást jelent. Annál is inkább, ha ezt egy kistérség falujának a katedrájáról teszi.
Az erdélyi, illetve az összmagyar irodalomkritikát úgy értékelte, hogy az 1980-as évekbeli és a mostani igény, követelmény között semmi nem változott, de mondhatni az elmúlt 191 évben sem. Bajza József 1831-ben, a Kritikai Lapok kiadvány indításakor tett megjegyzése napjainkban is érvényes maradt: „az irodalomkritikának rendszeres, tudományosan megalapozott, elvszerű tevékenységnek kell lennie”. Ennek az elvárásnak viszont a külső feltételek és a személyes tényezők hatása miatt nem mindig sikerül teljes mértékben megfelelni, de egy vérbeli kritikus a felkínált lehetőséget egyeztetni tudja a belső indítatással.
Ami a Kritikai szemle 2016–2020 között alcímet viselő könyvet illeti, már a benne található elemzések címei is sokat mondóak, ezért a teljesség igénye nélkül felsorolunk néhányat belőlük. A hiteles szavú Fodor Sándor, Olvassuk Bajor Andort!, Megjegyzések Magyari Lajos költői és közírói életművéhez, Ferenczes István a hajszálgyökerekről, Erdélyről mondja, amit mondani tud, A jelen súlya, Hívó otthoni táj (…).
Nagy erénye, hogy nem hétköznapi, azonban ízes és érthető nyelvezeten teszi közkinccsé mindazt, ami a szerzőkről és az életművükről Borcsában megfogalmazódot
Forrás: Bedő Zoltán, hirmondo.ro
Tanulmányok a hetvenöt éves Sebestyén-Spielmann Mihály tiszteletére
Civis, scriptor, historicus
Július 15-én, pénteken este a marosvásárhelyi Studium Hub konferenciatermében bensőséges hangulatú ünnepi könyvbemutatón köszöntötték barátai, kollégái, tisztelői a 75. születésnapját nemrég töltött művelődéstörténész, író, könyvtáros, közéleti személyiség Sebestyén-Spielmann Mihályt. A Studium-Prospero Alapítvány, a Borsos Tamás Egyesület és az EME Marosvásárhelyi Fiókegyesülete szervezte rendezvényen ismertették a Civis, scriptor, historicus című születésnapi tanulmánykötetet.
Köszöntőt mondott dr. Vass Levente, a Studium-Prospero Alapítvány ügyvezető elnöke és Bányai Réka, a Teleki–Bolyai Könyvtár könyvtárosa, a kötet társszerkesztője. Az ünnepeltet méltatta Pál-Antal Sándor történész, akadémikus. A kiadványt bemutatta Simon Zsolt történész, a kötet társszerkesztője. Az est moderátora Nagy Zsolt, a Studium Kiadó felelős szerkesztője volt.
Az esemény méltatására még visszatérünk, ma Virág György közíró, a Maros Megyei Tanács egykori elnökének az ünnepeltet köszöntő sorait közöljük.
Forrás: nepujsag.ro
Markó Béla: KÖNYVEK ÉS OROSZLÁNOK
Az alábbiakban a Kolozsvári 11. könyvhét megnyitóján elhangzott köszöntő beszédét olvashatják:
Tisztelt olvasók, írók, könyvkiadók, könyvkereskedők! Kedves kolozsváriak!
Egyre több a könyvünnep Erdélyben. Kezdetben volt a Marosvásárhelyi Könyvvásár, utána a Kolozsvári Könyvhét, és most már Nagyváradon, Csíkszeredában, az idéntől pedig Sepsiszentgyörgyön is van többnapos könyves rendezvény. Szinte a bőség zavara, egy pillanatig én is elgondolkoztam, hogy vajon nem sok-e ez, nem gyengítik-e egymást ezek a rendezvények. Pedig dehogy! Könyvből sohasem lehet elég, és ezek szerint könyvvásárból sem. Az utóbbi időben gyakran van olyan érzésem, hogy tűnőben van a hajdani önálló Erdély, mintha gondolkozni sem a saját fejükkel gondolkoznának, és mintha jövőjüket sem itt terveznék sokan. De aki könyvet vásárol, az vélhetőleg nem fogja holnap elkótyavetyélni azt a könyvet, nem fogja beadni egy antikváriumba, hanem abban bízik, hogy itthon teremthet magának élhető életet. Van-e szebb versengés, mint amikor az önkormányzatok kimondatlanul is abban vetélkednek, hogy kinek a könyvvására sikerül jobban? Erdély-szerte ünneplik a könyvet, és ez jó. Miközben körülöttünk annyi rossz történik, háború zajlik a szomszédunkban, és ki tudja, mikor ér véget.
Különös hírt olvastam a minap: „Huszonöt órás utazás után (…) érkezett meg a marosvásárhelyi állatkertbe az a kilenc oroszlán, amelyet az odesszai állatkertből menekítettek a háború elől Marosvásárhelyre. A vadállatok jelenleg a számukra stresszel járó átszállítás fáradalmait pihenik, de egy szűk hét múlva látogatni is lehet majd őket az ideiglenes otthonukban.” A híradásokból kiderült, hogy kilencből hét felnőtt, kettő pedig kölyökoroszlán, és azt is megtudhattuk, hogy csak néhány hónapig lesznek nálunk az oroszlánok, majd viszik tovább Amerikába. Ők ezt nem tudják persze, de elképzeltem, hogy akár később Amerikában, akár már itt Erdélyben folyamatosan honvágyuk lesz. Más szagok, más hangok, más beszéd. Micsoda élet ez is: honvágy az egyik ketrecben a másik ketrec után. Aztán azon is el kellene gondolkodnunk, hogy amikor már nemcsak a nők és gyermekek menekülnek, hanem az oroszlánok is, vajon ki mit visz magával. Az oroszlánok nyilván csak szagokat és hangokat. Viszont a nők és gyermekek a televíziós hírműsorok szerint természetesen ruhaneműt, játékot, egy-egy háziállatot, kutyát és macskát is. Amit pedig nem lehet látni, de reménykedem mégis, hogy itt-ott a hátizsákok mélyén hátha menekítenek néhány könyvet is. Bár manapság az okostelefonra sok minden letölthető, könyvek is nyilván. Nem is a forma számít, a kérdés az, eszébe jut-e valakinek, hogy a könyvek, akár papíron, akár online, éppúgy ki vannak szolgáltatva nekünk, mint a gyermekek, a kutyák és a macskák vagy az oroszlánok. Háborúban is, békében is. Jó lenne elképzelni, amint az állig felfegyverzett katonák, miközben éppen arra készülnek, hogy válogatás nélkül halomra lőjenek mindenkit, mert ez a parancs, betévednek egy romba dőlt könyvtárba, és mindenről megfeledkezve elkezdenek válogatni a szanaszét heverő könyvek között. Ülnek egy kövön, egy ablakmélyedésben vagy egy épen maradt asztal sarkán, és úgy belemerülnek Puskin vagy Tarasz Sevcsenko olvasásába, hogy egyszerre csak abbamarad a háború. Különös álom ugye? Molotov-koktél helyett könyvet dobni be a felülről nyitott tankba, és egyszerre csak elhallgat a motor, lelassul, majd megáll a lánctalp, csend lesz körös-körül, hiszen mindenki olvas. Megszületik a válasz Vörösmarty réges-régi kérdésére, hogy ment-e a könyvek által a világ elébb. Ment, igen, válaszolhatnánk akkor, elvégre az az ember, aki éppen olvas, nem háborúzik, nem rabol, nem öl.
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, sajnos, a könyvek nem fognak megmenteni minket. A gyermekek sem, az oroszlánok sem, bármennyire is erősnek tűnnek. A könyvek elmondják nekünk, hogy milyen a háború, milyen a béke, milyen a szeretet, milyen a gyűlölet, de nem fognak helyettünk választani. Nekünk kell eldönteni, hogy Pierre Bezuhovként vagy Fabrizio del Dongóként ide-oda sodródunk-e, vagy pedig próbálunk legalább beleszólni abba, ami körülöttünk történik. És hogy melyik könyvet próbáljuk elmenekíteni az enyészet elől. Szívem szerint azt mondanám, hogy mindegyiket. De erre nincs módunk külön-külön. Ám együtt talán mégis. Például úgy, hogy elolvasunk egy könyvet, és ezzel máris megmentettük. Vagy kettőt. Hármat. Százat. A könyvvásárnak nem a könyvírásról kellene szólnia, még csak nem is a könyvkiadásról, hanem a könyvolvasásról. Ugyanis ha van elég olvasó, és ha elegen vásárolnak könyvet, akkor lesz író is, könyvkiadó is. Ez ilyen egyszerű. Tudom, persze, hogy még nem tartunk ott, de erre kell törekednünk. Kiválasztani egy-egy könyvet, amelyet magunkkal vinnénk arra a bizonyos lakatlan szigetre, mert akkor ott sem leszünk egyedül. Vagy megvásárolni azt a könyvet, amelyet ha bedobnánk egy tank felnyitott csapóajtaján, hirtelen fülsiketítő csend lenne, és hamarosan közölnék a helyszíni tudósítók, hogy mégis ment a könyvek által a világ elébb. Réges-rég, vagyis valamikor gyerekkoromban, amikor az ócskavasgyűjtéstől a csemeteültetésig mindenféle kampány volt körülöttünk, és folyton lelkesednünk kellett valamiért, volt egy olyan mozgalom is, hogy „Szeresd a könyvet”. Aki kellő számú könyvet elolvasott a könyvtárból, kapott egy jelvényt, amelyet oda lehetett tűzni az ócskavasgyűjtésért, a csemeteültetésért és más jótéteményekért járó jelvények mellé. Természetesen nem csak a jelvény kedvéért olvastunk akkor sem. De ami a jelvényre volt írva, azóta is fontos felszólítás vagy inkább kívánság: szeresd a könyvet! Szeressétek a könyvet! És ha lehet, az oroszlánokat is!
Kiosztották a Romániai Írók Szövetségének 2021-es díjait
Kiosztották a Romániai Írók Szövetségének 2021-es díjait. A díjkiosztó gálára május 30-án a Tîrgu Jiu-i színházban került sor.
Az Írószövetség Kisebbségi Bizottságának (Markó Béla elnök, Octavia Nedelcu, Karácsonyi Zsolt, Ivan Kovaci, Dagmar Maria Anoca ) javaslatára a magyar nyelvű irodalomért a zsűri (Dan Cristea elnök, Gabriel Coșoveanu, Andrea Hedeș, Ioan Holban, Angelo Mitchievici, Vasile Spiridon, Răzvan Voncu ) a díjat KÁLI ISTVÁNNAK ítélte Klastrom utca kettő című regényéért (Prae Kiadó, Budapest – Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2021). A kisebbségi nyelvű első könyves írónak járó debütdíjat GYÖRGY ALIDA kapta Hármasszabály című prózakötetéért (Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2021).
A román prózadíjat KOCSIS FRANCISKO, az Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának tagja kapta az Atelierul de pipe și tutun című prózakötetéért (Editura Cartea Românească, Bukarest, 2021).
Negyven Pillanatkép: Egyetemi hallgatók kötetének bemutatója
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Kara május 27-én, pénteki napon 18 órakor kerített sort a Negyven pillanatkép II. című kötet bemutatójára. A kötet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak irodalmi esszéit tartalmazza Fűzfa Balázs irodalomtörténész szerkesztésében.
Bár a helyszín utolsó pillanatban félreértések miatt változott, így is szép számban megjelentek az érdeklődők, köztük Demény Péter és Markó Béla is.
Az egyetem könyvtárában tartott bemutatót zenés versfeldolgozás nyitotta meg, majd ezt követően a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Karának hallgatói olvastak fel saját, illetve egymás szerzeményeit.
A rendezvényt Fűzfa Balázs zárta a meghívottaknak szánt díszpéldányok kiosztásával.
A kötet elérhető a marosvásárhelyi Gemma Book Café-ban (Strada Bolyai 10.). A kötet kiadását a Studium Prospero Alapítvány tette lehetővé.
Fotók: Gáspár Attila
Bemutatták Fekete Vince Halálgyakorlatok című kötetét a Sebsibookon
Ezek a versek kísérletezések, amit abból végez az ember, amiből nincs gyakorlata – mondta Fekete Vince legújabb verseskötete, a Halálgyakorlatok kapcsán. Nem maga készül a halálra, tette hozzá, azok sem készültek, akik „modelljei” voltak – mert a verseknek igenis megvan a valós hátterük –, csupán megpróbálta újrateremteni azokat az embereket: kitalált világ a köteté, a kreativitás világáé, ezért erősebb, mint a valóság, mondta.
A SepsiBook szombat délutáni rendezvényén aztán Zsidó Ferenc, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője kérdéseire válaszolva feltárulkozott valamennyire Fekete Vince e sajátos világa: 2020 októberében született a kötet első verse (ami később két részre osztva nyitó és záró verssé vált a kötetben), azelőtt nagy változás volt a magánéletében, majd egy évig nem tudott verset írni, meg is ijedt ettől, aztán egyszer csak beindult, rátalált a nyelvezetre és a formára – és megalkotott „egyfajta egzisztencialista panoptikumot”, amelyben immár másodlagos, hogy kik a modelljei, „fontosabb, hogy összeáll egésszé”. Alanyai, e verses regény (Zsidó Ferenc) vagy több szegmensből összeálló kontinuum (Fekete Vince) figurái olyan emberek, akik a tudat leépülésével párhuzamosan a beszélőképességüket is elveszítették, a költő pedig megpróbált nyelvet adni nekik „abból a pozícióból, ahol vagyok”, ami – azért „a sorok között” ez is kiderült – nem a külső szemlélő, hanem a bensőséges kapcsolat állapota.
Forrás: 3szek.ro
Minden út az irodalomhoz vezet: Csíkszeredai Könyvvásár
Négy napon keresztül ismét a könyveké, az irodalomé volt a főszerep a csíkszeredai Erőss Zsolt Arénában: a 7. Csíkszeredai Könyvvásárt május 12–15. között tartották. A programot könyvbemutatók, irodalmi estek, kiállítások, koncertek, gyerekfoglalkozások, előadások színesítették.
Péntek délelőtt Rofusz Kinga illusztrátor László Noémi Feketeleves című kötetéhez készült munkáiból nyílik kiállítás, ezt követően pedig a kötetet is bemutatják. Ugyancsak várják a fiatal olvasókat is a Koinónia kiadónál megjelent Tomi Kontio A kutya, akit Macskának hívnak című könyvének bemutatójára.
Könyvbemutatók, beszélgetések A könyvvásár felnőtteknek szóló hivatalos megnyitóját csütörtök este tartották, a jelenlevőkkel Király László, Babérkoszorú- és Kossuth-díjas költő, író osztotta meg gondolatait. A megnyitót megelőzően már elkezdődött a könyvbemutatók sora: délután Bánki Zsolt Kicsi hűség című, a Napkút kiadónál megjelent könyvét, ezt követően Székedi Ferenc Az írógéptől az ICloud-ig című könyvét mutatták be, amely a Hargita Népe Kiadónál jelent meg. Majd az Iskola Alapítvány kiadásában napvilágot látott Mikó Zsuzsanna és Szabó Csaba Magyarnak maradni Erdélyben című könyvének bemutatója, a Mentor Könyvek Kiadónál megjelent Klastrom utca kettő című, Káli István generációs regényének, ezt követően pedig a Bookart Kiadó gondozásában megjelent Bartos Tibor Arany vasmacska című könyvének bemutatójára került sor.
A megnyitó után egy irodalmi est keretében a Hargita Kiadóhivatalnál, a Székely Könyvtár sorozat részeként Király László újból megjelent Kék farkasok című ikonikus regénye kapcsán beszélgetett a szerzővel Zsidó Ferenc szerkesztő és Lövétei Lázár László költő. A könyvvásár első napját Prieger Zsolt és Nagy Katica Pilinszky és én című zenés irodalmi előadása zárta. Péntek délelőtt innovatív oktatási megoldásokat mutatott be tanárok és diákok számára a Mozaik kiadó. Kettős könyvbemutatót tartott az Erdélyi Híradó Kiadó: Borsodi L. Lászlóval az Estére megöregszel és Dimény H. Árpáddal a Fák Daphnénak című kötetéről Zsidó Ferenc, a Székelyföld főszerkesztője beszélgetett. A Csíkszeredai Könyvvásáron az erdélyi Előretolt Helyőrség programjaként négy, az Előretolt Helyőrség Íróakadémiánál nemrég megjelent kötetet is bemutattak. Sántha Attila Ágtól ágig, Muszka Sándor Idegen állat, Bálint Tamás Szennyes és Kozma Attila Az első székely maroktávbeszélő használati utasításai című könyvéről Miklóssi Szabó István író beszélgetett a szerzőkkel. Közreműködik Márdirosz Ágnes színművész. Ezt követően Helikon-délután szerepelt a programban Demeter Zsuzsa főszerkesztő-helyettes, Márton Evelin, Mărcuțiu-Rácz Dóra, Papp Attila Zsolt, Horváth Benji szerkesztők részvételével és a hónap szerzőjével, Wirth Imrével. Magyary Ágnes a Bookart Kiadónál megjelent Madrid című könyvéről Márton Evelin beszélgetett a szerzővel. A bemutatók során a Gutenberg Kiadónál megjelent László Noémi, Kürti Andrea Darázsolás című könyvét is megismerhették az érdeklődők. A Magvető Kiadónál jelent meg Bodor Ádám Az értelmezés útvesztői című könyve, a szerző a Bookart meghívására érkezett a könyvvásárra, akivel a bemutatón Szabó Róbert Csaba beszélgetett. A pénteki napot Zilahi Csaba Erdélyi magyaRock 1970–2010 című, az Exit kiadónál megjelent kötetének bemutatója zárta, amelyen közreműködött Csutak István (Garabonciás) és a Role zenekar.
Szombaton Gálfalvi Györggyel a Szárnyas malomkövek című, a Bookart Kiadónál megjelent kötete kapcsán is beszélgettek. Ezt követően bemutatták Dezső László Medve című könyvét, a szerzővel Bereczki Szilvia újságíró és Bereczki Leonardo medveszakértő beszélgetett. A délután folyamán a Kalligram Kiadó irodalmi estjén Mészáros Sándorral, Markó Bélával és Havas Julival találkozhattak az olvasók.
Irodalmi Karaván Második alkalommal érkezett Erdélybe a Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programja, az Irodalmi Karaván, amely az egységes magyar nyelv és kultúra ügyét szolgálja a hagyományos és kortárs magyar irodalom bemutatásával.
Péter Beáta
Forrás: Liget.ro
Vajon Nagyi Sepsziszentgyörgyön – Szabó Róbert Csaba gyerekkönyvének bemutatója
Április 27-én, szerdán 12 órakor Szabó Róbert Csabával találkozhattak a diákok a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A közönségtalálkozón Farkas Kinga, a Cimbora folyóirat főszerkesztője faggatta az írót.
A Látó Szépirodalmi Folyóirat szerkesztőjének Vajon Nagyi című gyerekkönyveit mutatták be a gyerekeknek.
Az író így nyilatkozott a közösségi médián a Szentgyörgyi Napok keretén belül szervezett eseményről: “Mert gyerekkönyvszerzőnek lenni jó… Sepsiszentgyörgyön is!”.
Marosvásárhelyen köszöntötték a 80 éves Gálfalvi Györgyöt!
Tegnap, április 27-én, szerdán sor került az immáron 80 éves Gálfalvi Györgyöt köszöntő ünnepségre Marosvásárhelyen, pontosabban a Bernády-Házban.
A József Attila-díjas romániai magyar írót előbb Markó Béla, a Románinai Írók Szövetsége Marosvásárhelyi Fiókjának elnöke és Kovács András Ferenc, a Látó Szépirodalmi folyóirat szerkesztője, köszöntötték. Ezt követően átadásra került Kákonyi Csilla festőművész Gálfalvi Györgyről készült portréja is, amelyet ünnepélyesen Bálint Zsigmond adott át.
A rendezvényen ifj. Király István, a Mentor Könyvek Kiadójának igazgatója és Hajdú Áron a Bookart Kiadó alapítója is megszólalt és köszöntötte az ünnepeltet.
Gálfalvi György szavait beszélgetés követte, majd zárásként a Szárnyas malomköveink című új esszékötetéből olvasott fel.
Fotók: Gáspár Attila
MEGJELENT A HELIKON MÁSODIK MÁRCIUSI SZÁMA
Megjelent a Helikon második márciusi, 2022/6-os lapszáma, benne Győrfi Kata és Ayhan Gökhan versei. Mózes Attila születésének 70. évfordulójáról Papp Attila Zsolt emlékezik meg vezércikkében, tanulmányt Antal Balázs ír Mózes Attila nagyelbeszéléseiről. Továbbá Szenkovics Enikő interjúja olvasható Hans Bergel erdélyi szász íróval, költővel, aki 2022. február 26-án hunyt el. Az interjút a szerző A herceg három halála című prózájának kíséretében közöljük.
Verset közöl továbbá Lövétei Lázár László, prózát Bene Zoltán és Wirth Imre, esszét Demeter M. Attila. „Képzelt interjút” Borcsa János közöl Boér Gézával a költő születésének 70. évfordulója alkalmából. A Ráolvasásban Vida Gábor ír az Ezeregyéjszaka meséiről. A Pavilonban Tóháti Zsuzsa versei és Nagy Tímea prózája olvasható. Interjút Sánta Miriám közöl Ozsváth Zsuzsával, továbbá Sánta Miriám Nem csak fekete humor című esszéje olvasható Ozsváth Zsuzsa Előző részek című kötetéről.
A Kinematográfban Szántai János ír az MMA Magyar filmek 1896-2021 című kézikönyvéről, a Theátrumban Bartha Réka ír az ukrajnai operettszínészek helyzetéről. Kritikát Tankó Andrea közöl Háy János Mamikám című regényéről, fülszöveget Dimény Patrícia jegyez Szolcsányi Ákos Piros című kötetéről, Krusovszky Dénes Hemingway szalvétája című kötetéről Pataki-Péter Sándor ír.
Az Amplitúdóban Jakabffy Tamás rövid esszéje olvasható, az Artefaktumban Kányádi Iréne ír az EMŰK tematikus válogatásáról, amely IttMást – Romániai magyar képzőművészet 1975 és 1989 között címmel volt megtekinthető Sepsiszentgyörgyön, és amellyel jelenlegi lapszámunkat illusztráltuk.
A lapszám teljes tartalomjegyzéke az alábbi hivatkozáson érhető el: https://bit.ly/3Isawt6
MEGJELENT A MÁRCIUSI LÁTÓ
Megjött a nyomdából a 2022. márciusi Látó, az alábbi tartalommal:
VERS, PRÓZA
Mărcuțiu-Rácz Dóra: múzsáimnak, szeretettel (Vers)
Darvasi László: Tragédia a fürdőházban (Regényrészlet)
Ozsváth Zsuzsa: Gazember, belépő (Vers)
Zeck Julianna: Levél; Útitárs; Metamorfózis (Novellák)
Boda Edit: Visszamese; Vissza se nézz; Advent. Este; Mozgásgyakorlat (Versek)
Magyary Ágnes: Séta az időben (Regényrészlet)
Kézdi Imola: Egyedül; A vég; Manik űr; Csendes; Boldogít; Hiába minden (Versek)
Móritz Mátyás: Éjjeli táplálék; Csontzene az öreg és kiszáradt, Szent Imre téri szökőkút mellett; A mögöttes tartalmat illetően (Novellák)
Borsodi L. László: Szívverés; Lábnyom; Olyan messze (Versek)
Bánfai Zsolt: Áttűnések; Körtánc; Dagerrotípia; Tükörélmény (Versek)
Németh Gábor Dávid: Száradás; Édes rontás; Szellemcsaládfa (Versek)
Szabó R. Ádám: Sakk; Rozsé és a messiás (Novellák)
Nagy Zalán: Szélcsend után; Madártávlatból (Versek)
Garaczi László: Weszteg (Regényrészlet)
Géczi János: Tanulságok (Vers)
DOKUMENTUM
Szabó Róbert Csaba: „Tegnap vadászni voltam, tisztább és keményebb vagyok, mint rendesen” (Válogatás Székely János 1964-es szerkesztői leveleiből)
SÉTATÉR
Novák Éva: Félelem és más jelenlétek
KLIKKREC
Amik Annamária – György Andrea: Kétarcú Caracas (Karina Sainz Borgo: Megy le a nap Caracasban)
Láng Zsolt – Tamás Dénes: Kiélezett kérdések (Bartók Imre: Lovak a folyóban)
DELEATUR
Vida Gábor: Ó, Jack!
TALÁLT VERS
Jékely Zoltán: Gyermek a hóban
NÉVJEGY
Mărcuțiu-Rácz Dóra
A lapszám teljes tartalma a oldalán olvasható (https://www.szofa.eu/olvasoterem/lato), utólag a www.lato.ro honlapunkra is felkerül. A nyomtatott folyóirat általában az alábbi könyvesboltokban kapható:
Gutenberg könyvesboltok (Marosvásárhely, Csíkszereda, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy), Gemma Book Café, Antikvárius (Marosvásárhely), Gaudeamus könyvesbolt, Idea könyvtér, Cărturești Cluj (Kolozsvár), Írók boltja (Budapest).
MEGJELENT A HELIKON ELSŐ DECEMBERI, 2021/23-AS LAPSZÁMA
Megjelent a Helikon első decemberi, 2021/23-as lapszáma, benne Karácsonyi Zsolt vezércikke, Túros Eszter interjúja Márton Árpád festőművésszel. Verset közöl Keszthelyi György, Tamás Dénes, prózát Mester Györgyi, Lakatos-Fleisz Katalin, tanulmányt Cseke Péter és Kabdebó Lóránt. Traci Brimhall verseit Márton Ágnes fordításában közöljük.A Pavilon 420-ban Biró Sára és Szabay Boglárka versei, valamint Balázs Hanna Imola rövidprózája olvasható, Andrei Dósa Ierbar című regényéből Horváth Benji fordításában közlünk rövid részletet. A Stelláriumban Codău Annamária ír Lucia Berlin Este a paradicsomban című kötetéről. A Kinematográfban Ferenczi Szilárd ír a Természetes fény című filmről, a Theátrumban a Helikon által kiírt A maszk mögötti áhítat című színházkritika pályázat harmadik helyezettje, Nagy László Zsolt írása olvasható. Kritikát Borsodi L. László közöl Király Zoltán Lassú című kötetéről, fülszöveget Tankó Andrea jegyez Kézdi Imola Miniallűrök című kötetéről, Kormányos Ákos Töredezettségmentesítés című kötetéről Mărcuțiu-Rácz Dóra ír. Az Amplitúdóban Jakabffy Tamás rövid esszéje olvasható, az Artefaktumban Székedi Ferenc ír a Márton Árpád 80. születésnapját köszöntő jubileumi kiállításról, amelynek anyagával jelenlegi lapszámunkat illusztráltuk.A lapszám teljes tartalomjegyzéke az alábbi hivatkozáson érhető el: https://www.helikon.ro/…/uploads/2021/12/tartalom21-23.pdf
MEGJELENT A LÁTÓ DECEMBERI SZÁMA!
VERS, PRÓZA
Demény Péter: Szomolány (Vers)
Vermesser Levente: Töprengés a kapu előtt (Vers)
Mátyus Melinda: Az enyém (Elbeszélés)
Fehér Imola – Simonfy József: Kétlelkes négykezesek (Versek)
Tófalvi Zselyke: Hűtőmágnes (Novella)
Koman Zsombor: Réunion; Te engemet, én tégedet; Múzeum; Kád; Köszöntő; Maradék; Könyörgés (Versek)
Imre Eszter: A csillagvölgyi patikus felesége (Regényrészlet)
Nagy Zalán: Nem szeretem a boldogságot; A szobámban minden (Versek)
Vida Gábor: Szükségállapot (Novella)
Molnár T. Eszter: A korpusz rekonstrukciója (Vers)
Láng Orsolya: Az örökítő (Vers)
DOKUMENTUM
Markó Béla: Az illúziók fölöttébb szükséges voltáról
Hogyan született az Ötödik évszak? (Szerkesztői levelek 1980-ból)
FÓRUM
Szilágyi Márton: Egy indulatos élet regénye (Tolnai Lajos: A sötét világ)
MÚZEUMLÁTÓ
Patkó Éva: Svájci túra
KLIKKREC
Láng Zsolt – Tamás Dénes: Vértől csöpögő geometria (Roberto Bolaño: 2666)
TALÁLT VERS
Arthur Rimbaud: Történelmi este (Weöres Sándor fordítása)
NÉVJEGY
Codău Annamária
—
A lapszám teljes tartalma a Szófa (www.szofa.eu) oldalán olvasható hamarosan, illetve utólag a www.lato.ro honlapunkra is felkerül. A nyomtatott folyóirat általában az alábbi könyvesboltokban kapható:
Gutenberg könyvesboltok (Marosvásárhely, Csíkszereda, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy), Gemma Book Café, Antikvárius (Marosvásárhely), Gaudeamus könyvesbolt, Idea könyvtér, Cărturești Cluj (Kolozsvár), Írók boltja (Budapest).
BÁN ZSÓFIA ÉS LÁNG ZSOLT KAPJÁK A FÜST MILÁN-DÍJAT
A kétévente prózaíróknak kiosztott Füst Milán-díjat 2021-ben Bán Zsófia és Láng Zsolt kapja, közölte a kuratórium döntését a Litera.hu.
Az elismerést Füst Milán emlékére alapította özvegye, Helfer Erzsébet 1975-ben, azoknak a költőknek és íróknak a díjazására, akik az „egyetemes emberi értékeket magas művészi színvonalon képviselik”. Az elismerést kétévenként felváltva osztják költők és prózaírók számára.
A prózai kuratórium első elnöke Örkény István volt, őt Cseres Tibor követte. 1993 óta Sándor Iván a kuratórium elnöke, tagjai pedig előzőleg Budai Katalin és Földényi F. László voltak, Budai Katalin halála után helyét Márton László vette át.
A díjazottak laudációja a Litera.hu-n olvasható, Bán Zsófiát Németh Gábor méltatta, Láng Zsoltot pedig Szilágyi Zsófia laudálta.
MEGJELENT A DECEMBERI SZÉKELYFÖLD!
A tartalomból:SzépirodalomMárton Ágnes: VersekOrcsik Roland: Házi kedvencTatár Sándor: VersekBalázs Attila: Kárókatonák daloskönyveRăzvan Petrescu: Kioldás (Bertóti Johanna fordítása)Bangha Mónika: Piros magassarkúVári Csaba: VersekVasas Tamás: VersekFellinger Károly : VersekDemeter Arnold: VersekCsikós Attila: Lenni birtokosszerkezetbenPintea László: Sárga virágokNádasi Krisztina: A dzsinnCzegő Zoltán: VersekFehér Imola: LélekfürtökVölgyi Anna: VersekPályakép„Én minden voltam Szentléleken” (Simó Márton beszélgetése Balázsi Dénes nyugalmazott magyartanárral, helytörténésszel)KödoszlásNagy Emőke: A Nagy Szent Család kultusza a késő középkori Magyarországon, és annak székelyföldi vonatkozásaiUjjlenyomatMásréti Kató Zoltán: Pokolsár I.Alma MaterTánczos Vilmos: A másik tekintetében. (Emlékezés Eigel Ernő tanár úrra)SzemleSzékelyföld-díjak, 2021Bene Adrián: Bentlakás az időben (Tamás Dénes: Az élő ház)Borsodi L. László: A leheletnyi szótól a holtak sötétlő ligetébe (Orcsik Roland: Legalja)Lőrinczi Dénes: Rendvédelem Maros-Torda vármegyében – Könyv a kakastollas csendőrökről (Nemes Gyula: Népem biztonságát őrzöm)A Székely Könyvtár 96–100+ köteteiről (Benkő József: Transsilvania specialis, Földi István: Századelő az udvartereken, Gazda József: A XX. század, ahogy megéltük, Király László: Kék farkasok, Egyed Emese: Válogatott versek, Siklódy Ferenc: Könyvjegyek II.)Máriás József: Sorsantológia – versben elbeszélve (Boros Erika: Köszörű-időben. Itthontól – Otthonig. Egy nemzetként – két hazában, 1920–2020)A lapszám illusztrációit Szentes Zágon In the Concrete NYC visions fotósorozat anyagából válogatták.
Megrendüléssel búcsúzunk a november 29-én elhunyt írószövetségi
kollégánk, Ion Nete írótól, újságírótól.
Ion Nete1938. augusztus 28-án született a Vâlcea megyei Pesceana községben.
Egyetemi tanulmányait a bukaresti egyetem román nyelv és irodalom
szakán végezte. Az Informația Harghitei újság munkatársa, majd a
Hargita Megyei Kulturális Felügyelőség tanácsosa volt.
1970-ben debutált az AMFITEATRU cimű lap hasábjain. Számos
román irodalmi folyóiratban közölt (Luceafărul, Vatra, Ateneu,
Academia Bârlădeană, Asta, Agero, Asymetria, Hargita Népe,
Székelyföld).
2003-tól a Román Írószövetség tagja volt. 2014-ben elnyerte a
Romániai Írószövetség marosvásárhelyi Fiókjának próza díját.
Széles látókörű gondolkodóként, sokoldalú érdeklődésű értelmiségiként
a romániai kultúrélet meghatározó személyiségei közé tartozott.
Emléke legyen áldott.
A Romániai Írók Szövetségének Marosvásárhelyi Fiókja
2021-ben harmincadik alkalommal osztja ki a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztősége a lapban publikált szerzők közül válogatva évzáró nívódíjait. Huszonkilenc év alatt közel 90 alkotó vehette át vers, próza, esszé és debüt kategóriában a pénzjutalommal járó elismerést. A nívódíj 2019-től az 1000 dollárral járó Jackovics-díjjal bővült, amelyet a legjobb dráma szerzőjének oszt ki a szerkesztőség.A nívódíjak átadására 2021. december 9-én, csütörtökön 18 órától kerül sor a marosvásárhelyi Bernády Házban. 2021-ben BABICZKY TIBOR, HORVÁTH PÉTER, IMRE ESZTER és NAGY ZALÁN veheti át a Látó-nívódíjjal járó pénzjutalmat. A Jackovics-díj idei nyertese IOANA HOGMAN, akinek drámáját Máthé Barbara és Stekbauer-Hanzi Réka fordításában olvashattuk a 2021-es SzínházLátóban. Az est házigazdája: Vida Gábor. Laudációt mond: Codău Annamária, Demény Péter, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt és Szabó Róbert Csaba. Ioana Hogman Szeretem a Szusit című drámáját felolvassa: Codău Annamária, Demény Péter, Láng Zsolt és Szabó Róbert Csaba.A Látó-nívódíjat először 1992-ben osztották ki, az előző Látó-évfolyam legjobbnak ítélt szerzőit tüntetve ki az elismeréssel. Eddigi díjazottak: Aczél Géza, Amik Annamária, André Ferenc, Áfra János, Balázs Imre József, Bálint Tamás, Benedek Szabolcs, Bodor Ádám, Bogdán László, Boros Kinga, Burus János Botond, Codău Annamária, Demény Péter, Dimény Lóránt, Domokos Géza, Egyed Emese, Farkas Wellmann Éva, Ferenczes István, Fekete J. József, Fekete Vince, Gagyi József, Gulyás Miklós, György Alida, György Andrea, Hajdú Farkas-Zoltán, Hatházi András, Horváth Előd Benjámin, Jakabffy Tamás, Jánk Károly, Jánosházy György, Kántor Péter, Karácsonyi Zsolt, Kányádi András, Kelemen Hunor, Kenéz Ferenc, Kész Orsolya, Kincses Réka, Kinde Annamária, Király Kinga Júlia, Király László, Kisgyörgy Réka, Korpa Tamás, László Noémi, a Láthatatlan Kollégium hallgatói, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Lövétei Lázár László, Magyary Ágnes, Márton László, Máté Angi, Mátyus Melinda, Mihály Emőke, Mihálycsa Erika, Molnár Vilmos, Mózes Attila, Murvai Béla, Nagy Attila, Ozsváth Zsuzsa, Parti Nagy Lajos, Papp Sándor Zsigmond, Romhányi Török Gábor, Salat Levente, Sebestyén Mihály, Selyem Zsuzsa, Simonfy József, Szakács István Péter, Székely Csaba, Székely Örs, Szepesi Attila, Szilágyi Júlia, Szöllősi Mátyás, Tamás Dénes, Térey János, Tibori Szabó Zoltán, Tófalvi Zselyke, Tompa Gábor, Tóth Mária, Vallasek Júlia, Varga Illés, Varga László Edgár, Váradi Nagy Pál, Vári Csaba, Veress Dániel, Vermesser Levente, Visky András, Visky Zsolt, Zalán Tibor, Závada Péter, Zoltán Gábor.A Jackovics-díjat eddig Ayhan Gökhan és Papp András vehette át.Megjegyzendő, hogy a díj történetének első évében a romániai magyar szellemi élet műhelyei, a média jelentős intézményei és személyiségei iránti megbecsülésként Látó-díjban részesült a Balogh Edgár vezette Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkaközössége, a marosvásárhelyi Rádió kulturális szerkesztősége, Jászberényi Emese személyében és Makkai János, a Népújság főszerkesztője rangos publicisztikai tevékenységének elismeréseképpen.A rendezvény és a díj támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Bethlen Gábor Alap, Aranka György Alapítvány.—Imre Eszter, Babiczky Tibor (fotó: Huszár Dávid/Népszava), Horváth Péter (fotó: Bazánth Ivola), Ioana Hogman, Nagy Zalán.FACEBOOK-ESEMÉNY LEÍRÁSALátó-nívódíjak 2021Szeretettel meghívjuk Önt a Látó szépirodalmi folyóirat díjátadó ünnepségére 2021. december 9-én, csütörtökön 18 órától a Bernády Házba.2021-ben harmincadik alkalommal osztja ki a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztősége a lapban publikált szerzők közül válogatva évzáró nívódíjait. Huszonkilenc év alatt közel 90 alkotó vehette át vers, próza, esszé és debüt kategóriában a pénzjutalommal járó elismerést. A nívódíj 2019-től az 1000 dollárral járó Jackovics-díjjal bővült, amelyet a legjobb dráma szerzőjének oszt ki a szerkesztőség.2021-ben Babiczky Tibor, Horváth Péter, Imre Eszter és Nagy Zalán veheti át a Látó-nívódíjjal járó pénzjutalmat. A Jackovics-díj idei nyertese Ioana Hogman, akinek drámáját Máthé Barbara és Stekbauer-Hanzi Réka fordításában olvashattuk a 2021-es SzínházLátóban.Az est házigazdája: Vida Gábor. Laudációt mond: Codău Annamária, Demény Péter, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt és Szabó Róbert Csaba.Ioana Hogman Szeretem a Szusit című drámájából részletet olvasnak fel: Codău Annamária, Demény Péter, Láng Zsolt és Szabó Róbert Csaba. Közreműködik: Patkó Éva, Mihai Păcurar és Stekbauer-Hanzi Réka.A rendezvény és a díj támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Bethlen Gábor Alap, Aranka György Alapítvány.A rendezvényen az aktuális járványügyi intézkedések érvényesek: a belépés feltétele az oltásigazolvány felmutatása, illetve a maszk viselése. A helyek száma korlátozott. Megértésüket köszönjük!
MARKÓ BÉLA, SZARVAS MELINDA ÉS CSERKUTI DÁVID KAPTÁK A SZÉPIRODALMI FIGYELŐ-DÍJAKAT
- november 26-án, a budapesti Magyar Műhely Galériában adták át a 2019‒2020-as Szépirodalmi Figyelő-díjakat. A száz éve született Pilinszky János előtt tisztelgő kiadvány bemutatójával egybekötött ünnepségen Markó Béla költő, Szarvas Melinda irodalomtörténész, kritikus és Cserkuti Dávid képregénykészítő részesült az elismerésben.
A Házsongárdi kalauz című vers ‒ az egyéni elmúlás szemléletes képét nyújtva mindvégig ‒ zárlatában az individuális beállítás nyelvtani egyes számát úgy tudja a közösségi általánosság többes számának tájékozódási horizontjára átemelni, hogy igazsága, érvényessége történetfilozófiaivá szilárdul” – fogalmazta meg Markó Bélának eredetileg a Székelyföld 2019/8. számában publikált, majd a Szépirodalmi Figyelő 2019/5. számában utóközölt verse kapcsán Zsávolya Zoltán, a lap szemle rovatának szerkesztője.
Idén második alkalommal egy, a Szépirodalmi Figyelő tanulmány- vagy kritikarovatában publikáló szerzőt is Szépirodalmi Figyelő-díjjal tüntettek ki. „Szarvas Melinda munkássága a – hangsúlyosan – magyar vajdasági irodalom kidolgozásában ragadható meg. Ennek egyik sajátos példája a kulturális gravitáció modellje, amelyet a szerző éppen a térségileg elválasztott közegek és ezt az elválasztást mesterségesen is fenntartó értelmezői közösségek közti viszonyrendszerként ír le és értelmez” – fejtette ki méltatásában Pataki Viktor, a Szépirodalmi Figyelő tanulmány rovatának szerkesztője.
A képregény mint médium előtti tisztelgésként a Szépirodalmi Figyelő-díjat immáron harmadik alkalommal adták át képregényalkotónak is. Az elismerést Dudás Győző és László Márk után ezúttal Cserkuti Dávid vehette át Hogy elérjek a napsütötte sávig című Petri György-adaptációjáért. „Cserkuti Dávid munkájával különleges árnyalatokat nyer a vers; megelevenedik. A gomolygó lépcsősorok, melyek a teljes reménytelenségből egy napsütötte kilátástalanságba vezetnek, a pulzáló, intenzív képek kilencszázhatvanegy nyári hajnalát mutatják be. A sok szöveg ellenére az alkotó ritmust ad a vizualitásnak, irányít, de megmarad az egyensúly. A komor, sötét tónusok és a rajzstílus kellően csúnya-groteszk hatást kölcsönöz, melyből a végül megjelenő fény segítségével áttör egyfajta tisztaságba” ‒ mondta laudációjában Demus Zsófia, a Szépirodalmi Figyelő képregény rovatának szerkesztője.
Az est második felében Veréb Árnika és Vass Norbert szerkesztők mutatták be a Százsoros Pilinszky Jánosnak című kiadványt, amelyben huszonöt költő négysorosa olvasható. A rendhagyó, a költő századik születésnapjára megjelent „ötvenkezes” költeményt tartalmazó, száz példányban megjelent egyedi könyvtárgy jelképes, 1921 forintos áron megvásárolható a kiadótól, de elolvasható a SZIFONline oldalán is.
KINEVEZTÉK A ROMÁN KULTURÁLIS INTÉZET ÚJ VEZETŐSÉGÉT, WEINBERGER ATTILA ALELNÖK LETT
Hétfőn kinevezte a szenátus a Román Kulturális Intézet (ICR) új vezetőségét. Az elnök Liviu Jicman lett, az alelnöki tisztségeket Mirel Taloş és Weinberger Attila töltheti be. Emellett a 14 vezetőtanácsi tagot is megválasztották.
A szenátus ülése fizikai jelenléttel zajlott, az ICR új vezetőségét titkos szavazással választották meg. A plenáris ülés előtt a felsőház külügyi és a kulturális szakbizottságai meghallgatták a jelölteket.
Az ICR elnöki tisztségére a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által javasolt Liviu Jicman 81 támogató voksot kapott, és 36-an szavaztak ellene. További jelöltek voltak: Andrei Novac (a Romániai Írószövetség jelöltje) és George Pleşu (a Mentsétek meg Romániát Szövetség jelöltje).
Az alelnöki tisztségre a PSD által jelölt Mirel Taloşt 90 támogató és hét ellenszavazattal, az RMDSZ jelöltjét, Weinberger Attilát 80 támogató és 14 ellenszavazattal választották meg. A nagyváradi születésű Weinberger Attila (művésznevén AG Weinberger) blueszenész és zeneszerző jelenleg a bukaresti Állami Zsidó Színház művésze, több lemeze jelent meg, ugyanakkor számos színházi előadás zeneszerzője.
A parlamenti frakciók által jelölt és megválasztott vezetőtanácsi tagok: Gabriela Alexandrescu (PNL), Demeter András kulturális államtitkár (RMDSZ), Andrei Dîrlău (AUR), Dragoş Neamu (USR), Emil Pantelimon (PNL), Dumitru Preda és Valeriu Şuşnea (PSD). Az alkotói szervezetek által jelölt és megválasztott vezetőtanácsi tagok: Benoni Ioan Cărmăzan, Aurelia Corbeanu, Damian Dumitru, Petru Lucaci, Ileana Tureanu, Ulpiu Vlad és Răzvan Voncu. maszol.ro
MARKÓ BÉLA-ESTTEL LÉPETT SZÍNPADRA BOGDÁN ZSOLT A 27. MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETKÖZI KÖNYVVÁSÁRON
Markó Béla verseinek sajátos antológiájával lépett színpadra egy újabb önálló esten Bogdán Zsolt. A “Saját Faust” bemutatójára a 27. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretén belül, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében került sor. Az emlékezetes Dsida- és Ady-estek után a Kolozsvári Állami Színház Jászai Mari- és Uniter-díjas színművésze arra vállalkozott, hogy az idén 70 éves Markó Béla lírai életművének teljes keresztmetszetét bemutassa.
Az előadás címéről Bogdán Zsolt így vallott: „Hogy miért Saját? És miért Faust? Hogy címadóként miért épp erre a verscímre esett a választásom? Talán mert úgy érzem, összecseng, összefog, mert szerzőt és előadót, meg előadói szándékot egyaránt jelez. Hiszen „Saját”, mert Markó Béla saját verseit mondom, miközben én is sajátommá teszem őket, és „Faust” is, mert ennek az az ára, hogy a szerző a műveit, jómagam pedig előadóként testemet-lelkemet eladjuk egymásnak ennek az előadásnak az erejéig.” Az előadás után a könyvvásár riportere, műsorvezetője két külön interjúban rögzítették a szerző és az előadó gondolatait a produkcióról.
Az előadást magát nem közvetítették élőben a szervezők, azonban Demény Péter író Facebook-bejegyzése tökéletesen megragadja az est hangulatát, a versek és a közönség találkozásának atmoszféráját.”Bogdán Zsoltot nemes anyagból mintázták. Mélybarna tekintete, szépen ívelt keze, pompás arcéle még a megszólalása előtt magával ragadja a nézőt. Sok színész a tehetségével válik közvetítővé földiek és égiek között – ő kétségtelen tehetsége nélkül is már jelent valamit. Bartis-műsorát sajnos nem láttam, számomra tehát ez az első alkalom, hogy kortárs alkotó műveit szólaltatja meg. Alkata, kisugárzása jót tesz a többnyire önreflexív, epikus, tanulságos Markó Béla-verseknek. Kövesdy István rendezővel együtt úgy kapcsolja össze őket, hogy kiadjanak egy lelki-idegi történetet, egy verses szellemi önéletrajzot. Ha egyetlen momentumot kellene kiemelnem, akkor azt emelném ki, ahogy az egyre szűkülő hazát mondja Bogdán, A haza milyen? című verset. Valóban elszűkül körülötte a tér és benne a teste: ez a kiemelkedően nagy színész úgy tud bánni szöveggel és testtel, ahogy nem sokan mások” – írja Demény Péter.
A “Saját Faust” előadásban “kibomlanak a hazáról, tücskökről, festményekről, szobrokról, háborúkról, Istenről, Erdélyről, Magyarországról és mindenről szóló versek, igazuk mellé még egy igazat nyernek. Ilyen esteken jön rá ismét az ember, hogy verset mondani az tud, aki tud verset olvasni is. Bogdán jókedvű, lendületes, finom hangsúlyozású műsora éppen olyan egyedi, mint minden igazán, mélyen átélt, a rátalálás és felfedezés izgalmával, az elemzés arányérzékével mondott vers” – zárja gondolatait Demény Péter. Transindex.ro
ÖT SZÁZALÉKRA CSÖKKEN AZ ELEKTRONIKUS KÖNYVEK ÁFÁJA ROMÁNIÁBAN
Elfogadta a november 16-ai ülésén a képviselőház azt a törvénytervezetet, amely 5 százalékra csökkenti az elektronikus könyvekre kivetett áfát.
A tervezetet 302 támogató szavazattal, egy tartózkodás mellett szavazta meg az alsóház, amely döntő törvényhozási fórum ebben a kérdésben.
A törvény értelmében a fizikai formátumú (papír alapú vagy CD-n, más multimédiás eszközön forgalmazott) könyvek áfájával egy szintre, 5 százalékra csökkentenék az elektronikus tankönyvek, könyvek, újságok, folyóiratok forgalmi adóját.
A jogszabály célja az olvasási kedv növelése, főleg a fiatalok körében, akik széles körben használnak olyan elektronikus eszközöket, mint az okostelefonok, a tabletek vagy az e-book olvasók.
A törvény 2022. január elsejétől lép hatályba.- a Maszol.ro portálról