Az elvarázsolt este – ez a címe annak a versciklusnak, amelyben a nemrég elhunyt Bogdán László intenzív fiatalságára emlékezik, A börtön szagából ismert Migdállal, Visky és Zsoldos Árpáddal, Baász Imrével és a többiekkel. Egy nagy legenda-őrző, legenda-teremtő távozott közülünk a nyáron, és azt, hogy hogyan kezdődött az ő költészete, a szám végén közölt Talált vers, a (mondhatsz akármit papolhatsz) jelképezi szépen.
Különben az egész Látó a varázs jegyében szerkesztődött: Imre Eszter regényrészletének címe A csillagközi patikus felesége, Kiss-Pál Klára sprőd versei egyikének a meglepetések kora…, Vermesser Levente Szavak egy júliusról címmel közöl szintén verset, Korpa Tamás egyik verse A kertész titka címet viseli. De aki nem ilyen szó szerint varázsos, az is beilleszthető ebbe a hangulatba: Abafáy-Deák Csillag Fókuszváltás-novellája az átmenetet írja meg egyik szerelemből a másikba, Borsodi L. László iskolai emlékeket sűrít mesélve, Pomázi Adél Weöres Psychojából ihletődik a mese és a valóság határán élő cigányokról szóló regényrészletben, Ménes Attila elbeszélője a Gólyakalifa teraszán ül, Csősz Gergő a kozmosz legpusztítóbb csillagáról beszél.
Ayhan Gökhan Lászlóffy Csaba válogatott verseiről kérdezi Korpa Tamást, aki megérzékíti „második apja” nyugtalan, mohó, izgatott, érdeklődő személyiségét, és ráirányítja a figyelmet az életműre.
A két Klikkrec egyike (Amik Annamária és György Andrea beszélgetése) Darvasi László Magyar sellő című regényéről szól, a másik pedig (Codău Annamária és Demény Péter irodalmi chatje) Kemenes Henriette, illetve Ozsváth Zsuzsa verseskötetéről.
Novák Éva a jóságról szóló szövegek egy részét rendezi egyetlen esszébe. Lőcsei Péter Jékely Zoltánnak a Nyugatban közölt verseiről jegyez tanulmányt, a Névjegyben pedig Imre Eszter mondatai olvashatók.
latoblog.blog.hu/