Kovács András Ferenc teátrumi versei

A Ma­rosvásárhe­lyi Nem­ze­ti Színház és a Fi­a­tal Írok Szövetsége iro­dal­mi szimpózi­u­mot szer­vez Ma­rosvásárhe­lyen, márci­us 27-én, hétfőn Kovács András Fe­renc teátru­mi ver­se­iről. A mottó: „Elég a játék!… Add a zálo­gom”. A színpad, a színpa­di látványi tárgyi­asságok, a párbeszéd, a tes­ti je­lenlét a színház médiumához erőtel­je­sen kap­csolódnak. De kap­csolódnak-e a költészet­hez?

Van­nak-e átme­ne­tek poézis és színjátszás között? Kovács András Fe­renc költeménye­i­nek je­lentős da­rab­jai világszínház-szerűséget, egy­faj­ta the­at­rum mun­di jel­le­get kölcsönöznek ma­guk­nak nem csupán a ver­sek témáit, motívum­használa­ta­it, stílus­re­gisz­te­re­it, ha­nem működésmódjuk­nak össze­tettségét il­letően is. Fel­te­hetjük a kérdést: mi­lyen sza­vak beválo­gatását en­ge­di egy vers, és mi­lyen működést köve­tel meg ah­hoz, hogy va­la­miféle előadásként, még inkább előadódásként működjön? Egyáltalán: előállítódnak-e ben­ne egy előadás feltéte­lei? Fi­gyel­mes-e a médi­u­mok (költészet, színház) különbsége­i­re? Mennyi­ben en­ged­nek pa­norámi­kus szétte­kintést e költészet­re az ilyen és eh­hez ha­sonló so­rok: „Sze­re­ped van itt… / Ma lépsz föl!”?
Ha­sonló kérdések­re ke­re­sik a választ a Fi­a­tal Írók Szövetsége szimpóziumának előadásai. Mészáros Márton, Pa­ta­ki Vik­tor és Porczió Ve­ro­ni­ka fi­a­tal ma­gyar­országi iro­da­lomtörténészek re­ferátu­ma­it követően színpad­ra lép maga a szerző, Kovács András Fe­renc is, két fel­vonásban. Előbb Kor­pa Tamás költő kérde­zi iro­da­lomról és életről, majd The­at­rum Mun­di címmel sor kerül KAF 100 per­ces költésze­ti előadóestjére!
A szimpózium szim­bo­li­kus helyszínválasztásához szim­bo­li­kus időpil­la­na­tot ren­del, hi­szen az eseményre márci­us 27-én, a színházi világna­pon kerül sor a Ma­rosvásárhe­lyi Nem­ze­ti Színház kis­termében.
Szak­mai együttműködő part­ne­rek: Ma­rosvásárhe­lyi Nem­ze­ti Színház, Látó folyóirat, Fi­a­tal Írók Szövetsége