Markó az újra terjedő nappali sötétségben azzal világít, hogy egyenesen beszél. Valahogy így: „…Romsics Ignác könyve mégis jó példa lehet arra is, hogy aki objektív, az végül is toleráns.” (221.) „Tájékozottsága és elemzőkészsége mellett van még valami, ami kivételes nála [Romsicsnál]: az önmegtartóztatása.” (213.) A fegyelmezettség és önmegtartóztatás azonban Markónál nem akadálya a felelősségvállalásnak és a bátorságnak: „Végül is az RMDSZ kényszerű pártsemlegessége sem jelentette azt, hogy nekünk Erdélyben nem voltak fontosak az általános demokratikus célkitűzések, de nyilvánvalóan sajátos optikával közelítettük meg ezeket, például a közigazgatás decentralizációját magyar szempontból nem pedig szociáldemokrata, liberális vagy kereszténydemokrata megfontolásból tartottuk jónak, mivel mi az önkormányzatokban mindig erősebbek lehetünk, mint Bukarestben. Akárhonnan nézem tehát a többség és kisebbség viszonyát, nem lehet pártprogramoknak alárendelni.” (152.) „Ha nem muszáj, nem szólunk. Mintha nem azért lennénk ott, ahol vagyunk, hogy legyen bátorságunk véleményt mondani. Politikusok, papok, tanárok, értelmiségiek, mindenki.” (343.)
Csillag István
Forrás: Élet és Irodalom