40986512f9144515d5360eda27937dfb_M

Cseke Péter 70 éves

40986512f9144515d5360eda27937dfb_M

A re­csenyédi születésű író, szo­ciográfus, iro­da­lomtörténész, egye­te­mi tanár január 30-án betöltötte a 70. életévét. A születése napján, il­let­ve az ah­hoz közeli na­pok­ban azon­ban nem tudták az ott­ho­ni­ak köszönte­ni, mert éppen Bu­da­pes­ten tartózko­dott, a Petőfi Iro­dal­mi Múze­um­ban vett részt azon az ünnepségen, ame­lyet an­nak az an­tológiának a meg­je­lenése al­kalmából szer­vez­tek, amellyel az idén 70. életévüket betöltő ma­gyar al­kotókat, köztük írókat és költőket kívánták meg­tisz­tel­ni. Az unitárius egyházközség ápri­lis 7-re tu­dott egyez­tet­ni Cseke Péter­rel egy he­lyi ünnepség időzítésére vo­nat­kozóan.

A gyüle­ke­ze­ti te­rem­ben egy­ko­ri is­ko­latársak, ro­ko­nok, barátok, is­merősök je­len­tek meg, s ott vol­tak néhányan a szom­szédos te­lepülése­ken szolgáló pe­dagógu­sok és unitárius lelkészek közül is. Nem volt túl népes a közönség, ám közülük mind­annyi­an évti­ze­dek óta fi­gye­lik, érdeklődéssel köve­tik a honi ma­gyar sajtó, a ko­lozsvári Bab­es-Bo­lyai Tu­dományegye­tem (BBTE) és az iro­da­lom ber­ke­i­ben ala­kuló pályaívet. “Olyan íróval, je­les értel­miségi­vel van dol­gunk– mon­dot­ta Geréd Gábor tanár úr, a ren­dezvény mo­derátora, az író beszélgetőtársa –, aki­nek nyers­anya­ga az a valóság, ame­lyet mi élünk meg itt, a két Ho­moród-mentén, il­let­ve a Székelyföld más vidékein.
A beszélgetés ke­retét a pálya állomásai szolgáltatták. Cseke költőként in­dult. Első pub­likációi lírai jel­legűek. A közeli, jó is­merős, a későbbi barát, Ho­moródalmás szülötte, Szabó Gyu­la azt ja­va­sol­ta, hogy ma­rad­jon a versírásnál, Kányádi pe­dig a prózát ajánlot­ta. A fi­a­tal­em­ber­ben meg­volt az af­fi­nitás a prózai műfa­jok iránt is, bár első an­tológiás sze­replése (Vi­tor­la-ének, 1967)még a líra jegyében történt. A BBTE Bölcsésztu­dományi Karának friss végzettjét (1968) azon­ban Bu­ka­rest­be, a Fal­vak Dol­gozó Népe című he­ti­lap szer­kesztőségébe he­lyezték. Ez a mun­ka, amit egy mezőgaz­dasággal, a vidékiek életével fog­lal­kozó idősza­ki ki­advány szer­kesztőjétől elvártak, feltéte­lez­te, hogy kellő rálátással kell bírnia arra a társa­dal­mi réteg­re, amelyből maga is szárma­zott. A népi iro­da­lom, a klasszi­kus fa­lu­mun­ka vi­ze­in evez­ve, meg­találta ek­kor azt a műfajt, amely aztán hosszú időn  hu­szonkét éven át –meg­határoz­ta pályája ala­kulását. Víznyu­gattól vízke­le­tig című Forrás-kötete(1976) már a szo­ciográfiai ri­port jegyében fo­gant, de nem előzménytől men­te­sen, hi­szen a két ugyan­csak je­les fa­lujáró íróval  Ma­ro­si Barnával és Beke Györggyel közösen  is írt köny­vet (Em­ber­ar­cok, 1976).
Geréd Gábor­nak nem kel­lett különöseb­ben fag­gat­nia az ünne­pel­tet, hi­szen a kiváló beszédkészséggel és nagy előadói gya­kor­lat­tal ren­del­kező író látszólag kötet­lenül beszélve, min­dig vissza­ka­nya­ro­dott a lényeg­hez, ab­ban a me­der­ben ma­radt, ami valóságo­san is az övé. Mint­egy hu­szonkét esz­ten­de­ig élt két színhely  Bu­ka­rest és Ko­lozsvár közt ingázva  úgy, hogy közben értő és látó szem­mel fi­gyel­te a társa­dal­mi je­lensége­ket, s bejárta Erdély és a Székelyföld vidékeit. Bár a látszóla­gos nyitást követően  amely 1968 és 1974 között mu­tat­ko­zott a szo­ci­a­lis­ta rend­szer Romániájában  újabb meg­szorítások követ­kez­tek, amely­nek utolsó négy évében egyáltalán nem pub­likálha­tott saját névvel, min­dig meg­találta a han­got.
Ami a je­lent il­le­ti, Cseke el­mond­ta: Egy­re többet fog­lal­ko­zik a szülőföldjével is. Az iro­da­lomtörténeti ku­tatáso­kat, a népi írók műveit elemző ta­nulmányköte­tek mel­lett lesz még olyan könyve, ame­lyet a két Ho­moród vidéke ih­let. Hogy ez a ter­ve si­kerüljön, s ide­ha­za szállja meg, s kény­szerítse írásra a he­lyi Múzsa, a fa­lustársak el­határozták, hogy fel­ajánla­nak számára egy házhe­lyet Re­csenyéden, ahová közös erővel és aka­rat­tal akár még egy hajlék is épülhet, hogy le­gyen hely, ahol igazán ott­hon érez­he­ti majd magát, s amely az emlékét is őriz­he­ti az utánunk elkövet­kezők körében, s a jövendő időkben.
Ez a vállalás ko­moly­nak ígérke­zik, többen meg­erősítették a hírt a nyilvános beszélgetés során, s ha a közösségi szel­lem kalákában len­ne képes építkez­ni, tetőt ácsol­na és zöld-ágas reménnyel és áldomással ko­ronázná a végül helyére kerülő utolsó kupás-cse­re­pet, ak­kor jóleső érzés fészkelné be magát lelkünkbe, hi­szen ezáltal láthatnánk, hogy meg­ma­radt va­la­mi a ha­gyományos székely falu igaz em­berségéből és egy­ko­ri erejéből. eirodalom.ro

754616_2

Kovács András Ferenc és Fried István Udvarhelyen

754616_2

Passziózni, pes­soázni: Kovács András Fe­renc szójátéka az esemény­nek, ame­lyen a Kos­suth-díjas költőFried  István  Her­der-díjas  iro­da­lomtörténésszel  beszélget  ápri­lis  25-én,szom­ba­ton 20 órától a székely­ud­var­he­lyi G. Caféban.

Kovács András Fe­renc, közked­velt  költői  jel­nevén  KAF  a  világiro­dal­mi  rangú  kortárs  ma­gyar  líraképvi­selője. Költészetét a ha­gyomány és történe­tiség mo­dern meg­je­lenítőjeként,az  európai költésze­ti  örökség  és  az  újító  szel­lem találkozásának  egyedülállóválto­za­taként értékeli a kri­ti­ka. Gyak­ran más személyiségek álar­ca mögé bújvaszólal meg – ezek le­het­nek haj­dan-létezők vagy kitaláltak; néhány al­te­regót őmaga te­rem­tett meg magának. Il­lik rá azon­ban a po­e­ta doc­tus ka­tegória is, de épp így ne­vez­hetjük nyelvbűvésznek, szen­vedélyes fi­lológus­na­kis. Ver­sei szer­teágazó kultúrtörténeti és művésze­ti utalásrend­szerük mi­att oly­kor­felkészült,  be­ava­tott  be­fo­gadót feltéte­lez­nek.  De alap­vető érzel­mi és  szel­le­miüze­netüket  min­den  ol­vasó  em­ber  be  tud­ja  fo­gad­ni,  aki  oly­kor  en­ge­di  magátbe­le­vesz­ni  a  végle­te­kig  ki­fi­no­mult  képrend­szer­be,  máskor  meg hagy­ja,  hogy­magával  ra­gad­ja  őt  a  sodró  erejű  lírai beszéd.  Házi­gaz­da: Murány Sándor-Olivér. eirodalom.ro

emke-logo-kremalap

130 éves az EMKE

emke-logo-kremalap

2015. ápri­lis 11-én, szom­ba­ton sor került az Erdélyi Ma­gyar Közművelődési Egyesület – EMKE idei közgyűlésére és díjki­osztó ünnepségére,  Ko­lozsváron, a Pro­testáns Teológiai Intézet dísztermében. A ren­dezvény a „130 éves az EMKE” jel­ige jegyében került meg­ren­dezésre. Ápri­lis 10-én a Györkös Mányi Al­bert Emlékházban meg­nyi­tották a 130 éves az EMKE c. kiállítást, majd sor került a Kárpát-me­den­cei Közművelődési Ke­rek­asz­tal tag­ja­i­nak a tanácskozására.
A szom­ba­ti közgyűlés ke­retében előadást tar­tott Dávid Gyu­la és Huszár László, majd átadták Az EMKE-díja­kat és díszok­le­ve­le­ket

Vinceolvas_foto_TOMAKI_web

Versünnep születésnapokkal, lájkokkal és vitával

Vinceolvas_foto_TOMAKI_web

Szombaton ünnepelte avilág magyarsága a költészet napját, 1964 óta ugyanis április 11-ét, József Attila születésnapját tartják a magyar versek, költők és költészetet kedvelők közös ünnepének. A jeles napot jónéhány éve már Erdélyben is kiemelten kezelik kulturális intézmények és fórumok, idén például a legtöbb magyar színház különleges, költészethez kapcsolódó programmal várta közönségét. Kolozsváron valóságos programözön árasztotta el az ortodox nagyszombat miatt lecsendesedett város magyar lakóit, és sajnos a legtöbb azonos időpontban zajlott, így mindenki kénytelen volt kiválasztani egyet az egyébként nagyon nívós programok kínálatából. Jómagam a Bulgakovban zajló Álljunk meg egy szóra! irodalmi beszélgetősorozat ünnepi kiadását választottam, amelyen László Noémi, a sorozat háziasszonya ezúttal az 50. születésnapját ünneplő Fekete Vincével beszélgetett.  Előtte azonban nem mulasztottam el, hogy a Posztolj verset az utcára! mozgalomhoz csatlakozva én is kinyomtassak egy verset és „posztoljam” (vagyis kiragasszam) egy közterületen: A gittegylet.com kezdeményezését idén Kolozsváron a KMDSZ közvetítette, és a húsvéti vakáció ellenére sokan voltak rá vevők.

Bár sajnáltam, hogy lemaradok Laczkó Vass Róbert és Szép András Maszek balladáiról, meg Bertóti Johanna zenés-verses előadásáról, jó volt „megállni egy szóra” Fekete Vincével és László Noémivel.

Az április 7-én ötvenedik évét betöltött Fekete Vince a rendszerváltás utáni erdélyi magyar irodalmat meghatározó „transzközép” generáció tagja, egyike annak a hat költőnek (Sántha Attila, László Noémi, Orbán János Dénes, Kelemen Hunor, Benő Attila mellett), akik 1995-ben elsőkötetes fiatal szerzőkként egy „nagy dobással” alaposan felkavarták az irodalmi állóvizet. A két transzközépes felidézte a Bretter-körök hőskorát is, amikor még a zoknikból készült falloszok és megjátszott verekedések is hozzátartoztak az irodalmi eszmecseréhez.

A beszélgetésen elkerülhetetlen volt, hogy szót ejtsenek a szintén szombaton lezárult Versversenyről is. Mint arról itt írtunk, a Román Közszolgálati Televízió kolozsvári magyar szerkesztősége idén is versenyt hirdetett, amelynek során 11 költő 11 színész által előadott versére kellett szavazni. A bökkenő csak az, hogy a szavazás a facebookon zajlott, a verseny tehát eleve eldőlt azok javára, akiknek több ismerősük, kedvelőjük van a közösségi oldalon. Az erről szóló vitát még élesebbé tette a Bulgakovban, hogy az egyik versenyző éppen Fekete Vince költeménye volt, amelyet a születésnapi rendezvényen „élőben” is előadott Albert Csilla színésznő.   Fekete Vince csak annyit fűzött hozzá a lájkverseny-vitához, hogy a szerkesztők helyében ő maga biztos beválogatta volna Markó Béla, Kovács András Ferenc és Visky András legalább egy-egy, tavaly született, „nagyon erős” versét. A Versverseny eredményeit itt lehet megtalálni.

A költő mesélt franciatanáráról, („aki nem is volt tanárom, mert én oroszos voltam, mégis rengeteget tanultam tőle”), mesélt irodalmi barátságokról és irodalmi ellenségeskedésekről, Kézdivásárhely udvartereiről és arról, hogy a vers „szent ahhoz, hogy politikai vélemény kifejezésére használjuk” – a próza viszont már nem az. „A tárcanovellákat úri passzióból írtam” – jegyezte meg a költő, majd felolvasta Lóra, magyar! című írását, amelynek valós történet, valós újsághír és az a háromszéki közélet az alapja, amelyet a szerző nap mind nap megtapasztal.

Ötvenedik születésnapjára pedig költő- és szerkesztőtársa, Karácsonyi Zsolt köszöntötte, ezekkel a szavakkal: „Nem siet, nem lassít. Tudja, mit tud, tudjuk mi is róla: például azt, hogy nem sieti el a dolgokat. Már első kötetének anyagát is több mint fél évtizednyi versmező terméséből válogatta, ugyanez a helyzet a legutóbbi verseskötettel, a Védett vidékkel is (…) A kezdet kezdetétől jellemzi alkotásait dísz és dísztelenség, játékosság és komoly dolgok, humor és irónia együttes és egymásmelletti jelentkezése, hogy egy élő klasszikust idézzek. (…) Költőnk tán megállította volt az időt: egyszer csak, valahol, két szó között, egy soráthajlás kanyarában, csak úgy félrelökte, s azóta nincs.”

Maszol.ro

130 éves az EMKE

emke-logo-kremalap2015. ápri­lis 11-én, szom­ba­ton sor került az Erdélyi Ma­gyar Közművelődési Egyesület – EMKE idei közgyűlésére és díjki­osztó ünnepségére,  Ko­lozsváron, aPro­testáns Teológiai Intézet dísztermében. A ren­dezvény a „130 éves az EMKE” jel­ige jegyében került meg­ren­dezésre. Ápri­lis 10-én a Györkös Mányi Al­bert Emlékházban meg­nyi­tották a 130 éves az EMKE c. kiállítást, majd sor került a Kárpát-me­den­cei Közművelődési Ke­rek­asz­tal tag­ja­i­nak a tanácskozására. A szom­ba­ti közgyűlés ke­retében előadást tar­tott Dávid Gyu­la és Huszár László, majd átadták Az EMKE-díja­kat és díszok­le­ve­le­ket

A Magyar Költészet Napjára készülnek Kézdin

Április 11-én, szombaton a Magyar Költészet Napja alkalmából a kézdivásárhelyi Kosztándi Jenő Képtárban 20 órától tekinthetik meg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves színészhallgató osztályának Jámbor imák című előadását, valamint Jazz Bistróban koncertezik a Kovács Linda – Bögöthy Ádám Duó 21 órától és az Ego Sum zenekar 23 órától. A magyar költészet napját 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves színéJámbor imákszhallgató osztályának Jámbor imák című előadását (Radnóti Miklós versei és szépprózái) összeállította Dr. Gyéresi Júlia, osztályvezető tanár Dr. Tompa Klára.

Előadják: Bajkó Edina, Erőss Brigitta, Jáger Simon, Lukács Ivett Andrea, Markó Ildikó Hilda, Mesés Gáspár, Nagy Esti Norbert, Szilágyi Míra Laura és Zsenák Lilla.

Kovács Linda és Bögöthy Ádám ének-bőgő duója ebben a szokatlan és egyben izgalmas felállásban ad teret a modern mainstream jazz és a szabad improvizáció mezsgyéjén mozgó kamaramuzsikának. Zenéjük elsősorban Linda szerzeményeire és örökzöldekre épül, melyben a játékosság, a tradíciók iránti tisztelet vagy éppen a határok feszegetése adnak komplex zenei élményt.

Kovács Linda a fiatal magyar zenész generáció egyik kiemelkedő egyénisége, énekese. Pályája során számos zenekarban működött közre (Egy Kiss Erzsi Zene, Equinox, Szalóki Ági, Both Miklós, Rutkai Bori) és szerepelt lemezeiken. Gyakran vendégeskedik különféle formációkban kis zenekaroktól egészen a big bandekig (Budapest Jazz Orchestra, Modern Art Orchestra). Karizmatikus és magas fokú zenei kvalitásának köszönhetően a 2009-ben megjelent „Teach Me Silence” című debütáló lemeze elismerő kritikában részesült.

Bögöthy Ádám jelenleg egyike a legfoglalkoztatottabb magyar bőgősöknek. Zenei elhivatottságának egyik bizonyítéka, hogy nemcsak nagybőgőn, hanem gitáron is diplomát szerzett 2013-ban. Jelenlegi állandó formációi közül Karosi Júlia Quartetjét, valamint a Vörös Janka e-Seriest kell kiemelni, melyekben zeneszerzőként is jegyzi nevét.

A kézdivásárhelyi Ego Sum zenekar bemutatkozó koncertje 2011 nyarán volt, azóta több belföldi és külföldi színpadon is megfordultak. Műsoruk elsősorban saját dalokra épül, ám emellett felcsendülnek angol és magyar nyelvű feldolgozások is, a zenekar stílusára formálva. Zenéjük több műfaj stílusjegyeiből építkezik, a bluestól a funkyn át egészen a SKA és hip-hop ritmusokig. A csapat tagjai nem csak színpadon, hanem a mindennapokban ís jó barátok. 2014 januárjában mutatták be első saját albumukat a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban, Kabaré címmel. Maszol.ro

Találkozás a Magyar Költészet Napján

Időpont és helyszín: Marosszentgyörgy, Kolping-terem (plébánia), 2015. április 11., szombat, 18 óra 30 perc. Az est moderátora Székely Szabó Zoltán színművész, író. A találkozón Komán János méltatja a Borszéken élő Kamenitzky Antal frissen megjelent verseskötetét. Az est házigazdája Baricz Lajos marosszentgyörgyi lelkész, költő. Közreműködik Pataki Ágnes és Szántó Árpád. Az alkotók felolvasnak műveikből.
Az érdeklődők számíthatnak a következő szerzők jelenlétére: Albert-Lőrincz Márton, Ambrus Lajos, Baricz Lajos, Bölöni Domokos, Cirmay Szabó Sándor, Csata Ernő, Demeter Attila, Fülöp Kálmán, Hadnagy József, Kamenitzky Antal, Kedei Zoltán, Komán János, Kuti Csongor, Nagy Attila, Nagy József Levente, Nagy Székely Ildikó, Székely-Benczédi Endre.

KAF köszönti Marosvásárhelyen a Magyar Költészet Napját

000016704_1201-kovacs_andras_ferenc2-20131007.jpg.jpg_origA Magyar Költészet Napja és József Attila születésének 110. évfordulója alkalmából a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Látó Irodalmi Színpad bemutatja Kovács András Ferenc egyéni műsorát, A KÖLTŐ SZÍNHÁZA  című kétrészes felolvasó-estet. A József Attila-, Babérkoszorú és Kossuth-díjas költő előadására április 11-én, szombaton 18.00 órától kerül sor a marosvásárhelyi színház nagyszínpadán kialakított stúdiótérben. Jegyek egységes 6 lejes áron válthatók online a www.biletmaster.ro oldalon, a Kultúrpalota jegyirodájában hétköznap 12.00-17.30 között és a színházi jegypénztárban 9.00-15.00 óra között, valamint előadás előtt egy órával a helyszínen.KAF_foto_GasparikAttilaKAF_foto_GasparikAttila

b90c3557a61a887cb566204d08aac170_XL

Reményik, Hervay, Sziveri

Mi köthet össze három költőt, akik különböző terekben és különböző időkben éltek?  Egyikük, Reményik Sándor(1890–1941) élete legnagyobb részében Kolozsváron. Másikuk, Hervay Gizella (1934–1982) valamivel többet hányódva Magyarország, Erdély, Bukarest, majd újra Magyarország között. A harmadik pedig, Sziveri János(1954–1990) ugyancsak helyét keresve előbb Jugoszláviában, majd Budapesten, ahová már nagybetegen érkezett – meghalni.

(tovább…)

03807072d7e91bc720b7e2b8ee4be3ad_XL1-300x169

A FISZ Marosvásárhelyen

 

(tovább…)

1 16 17 18 19