Mitől székely az író?

A Székely Könyvtár sorozat félszáz könyvét és az ötvenedik kiadott kötetet, Markó Béla „Válogatott versek” című könyvét mutatják be november 9-én, szerdán 16 órától a Marosvásárhelyi Művészeti egyetem Stúdió termének előcsarnokában. A rendezvényen

a Székelyföld folyóirat szerkesztői, Fekete Vince és Lövétei Lázár László az ötvenedik kötet szerzőjével, Markó Bélával beszélgetnek. Bevezetőt mond és moderál Elek Tibor irodalom-kritikus.

„Mellettük élünk, és nem ismerjük őket” – szlovák irodalomról a Látó irodalmi estjén

axmarko_bela_szigeti_laszlo_ae_01_

A KósKároly Akadémia és a Látó szépirodalmi folyóirat közös irodalmi estet szervezett kedden a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében A legkisebb lépés címmel, szlovákok és magyarok kapcsolatáról, mai szlovák irodalomról.

A rendezvény első részében Markó Béla beszélgetett Szigeti László íróval, a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó alapító igazgatójával, szerkesztőjével szlovákok és magyarok 21. századi kapcsolatáról. Kérdésként merült fel többek közt az, hogy melyik a járhatóbb út két nép, nemzet között: a politika, vagy a kultúra.

Az erdélyi magyarok oly keveset tudnak a szlovák irodalomról, mint a felvidéki magyarok a románról – hangzott el a beszélgetés elején, amikor Markó Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy úgy élünk itt Közép-Kelet-Európa, vagy inkább Kelet-Európa e bizonyos térségében, hogy alig, vagy szinte semmit nem tudunk egymásról.

A politika és a kultúra évszázadok óta inkább összekeveredik Európának ebben a sarkában, mint a fejlettebb demokráciákban – fogalmazott Szigeti László, aki szerint a politika marginalizálta a kultúrát. Markó szerint Szigeti a híd szerepét tölti be, bár ezt a kifejezést is, sok máshoz hasonlóan „lejárattuk” – mondta.

Szigeti arról beszélt, hogy mindig utálta a verekedést és – talán gyávaságból –, mindig arra törekedett, hogy összehozza az embereket és elkerülje az összeütközéseket. Ahol a nemzet fogalma csak arra jó, hogy vitakozzanak, nehéz a munka, az ideológiai megközelítés eltorzítja a valóságot – figyelmeztett. Erre az estre azért kerülhetett sor, mert a szlovákiai nem-szlovákok, fordítók, szerzők, felhívták a figyelmet a szlovák irodalomra – mutatott rá Markó.

Az est második felében Láng Zsolt, a Látó szerkesztője a mai szlovák irodalomról beszélgetett a jelenlevő szerzőkkel és szerkesztőkkel: Eva Andrejcakovaval, Deák Renátával, Demény Péterrel, Gálfalvi Ágnessel, Görözdi Judittal, György Norberttel, Karádi Évával, Paszmár Líviával, Vida Gáborral.

A Látó a szlovák irodalomnak szentelte áprilisi számát. A SzlovákLátó című lapszámban többek közt Milan Kraus, Peter Kerekes, Maros Krajnak, Peter Balko, Daniel Hevier, Pavel Vilikovsky írásai olvashatók. maszol.ro

Átadták a Székelyföld díjait

 

0fb35a130379cee0c71d7b0d79eeade3_xl

Tizenkilencedik alkalommal adták át a Székelyföld folyóirat elismeréseit Csíkszeredában. A Hargita Megyei Tanács, a Hargita Kiadóhivatal, valamint a kulturális havilap szerkesztősége Székelyföld-díjjal jutalmazta Garda Dezső gyergyói történészt és Király Zoltán kolozsvári költőt a folyóiratban 2016-ban megjelent írásaikért, Oravecz Imre Székely bicska elismerést, Vajda Anna Noémi Szabó Gyula-emlékdíjat kapott.

„Min­den nép számára fon­tos a történel­mi tu­dat, az önazo­nosság, az önmagával való szem­benézés. Az iden­titás lénye­ges ele­me, hogy tud­juk, mi történt a múlt­ban, ez különösen fon­tos egy ki­sebbség számára a meg­ma­radás szem­pontjából is. Ki­emelném Gar­da Dezső pre­ci­zitásra, pon­tosságra való törekvését min­den munkájában” – fo­gal­ma­zott laudációjában Molnár Vil­mos író. Király Zoltán költészetéről szólva a házi­gaz­da Lövétei Lázár László, a folyóirat főszer­kesztője úgy fo­gal­ma­zott, na­gyon pon­tos, szikár, hi­te­les, őszin­te, férfi­as líra a ko­lozsvári költőé. „Urbánus em­ber létére nem res­tellt visszatérni gyöke­re­i­hez, Sóvárad­hoz és szókincséhez. A haj­da­ni re­bel­lis lázadóból, láss csudát, székely költő lett a szó jó értelmében: míve­sen, szépen, úri­em­berként. Eb­ben is példát mu­tat” – méltat­ta Királyt György At­ti­la író.
Újabb tag­gal bővült a 11 évvel ezelőtt alapított Székely Bics­ka­rend: Ora­vecz Imre Kos­suth-díjas ma­gyar­országi költő, író kap­ta a Székely bics­ka el­is­merést. A díja­zot­tat Fe­ke­te Vin­ce költő méltat­ta, ki­emel­ve Ora­vecz Imre szel­le­miségét, költészetének egye­diségét. György At­ti­la a rend­be való felvétel do­ku­men­tumát ol­vas­ta fel: „Mü, Székelyföld re­dak­to­rai, írástudói és betűvetői híven tanúsítjuk je­len ok­irat­tal, tel­jes fi­gyel­mességünk­kel és meg­fon­toltságunk­kal, az mi kiváló hívünk­nek, Ora­vecz Imrének az nap­pal, az hold­dal és csil­la­gok­kal ékesített Székely Bics­ka­rend első és utolsó fo­ko­zatával való meg­tisz­telését, mellyel sokféle szolgála­ta­it meg­ju­tal­maz­ni és a jövőben hűségét meg­tar­ta­ni igye­kezünk.”
Saját kötet­tel még nem ren­del­kező, te­hetséges fi­a­tal al­kotót ju­tal­maz évről évre a Szabó Gyu­la-emlékdíjjal a Romániai Írók Szövetsége Ma­rosvásárhe­lyi Egyesületének csíksze­re­dai képvi­se­le­te és a ho­moródalmási polgármes­te­ri hi­va­tal. Eb­ben az évben a sep­si­szentgyörgyi születésű Vaj­da Anna Noémi­nek ítélték oda a kitüntetést. Szabó Gyu­la író Ho­moródalmáson szüle­tett, szülőföldjére min­dig visszatért, írása­i­nak nagy részét ez a vidék ih­let­te – mond­ta el Ti­ko­si László, Ho­moródalmás polgármes­te­re. „Kollégáim úgy gon­dolták 2010-ben, hogy ezt a ra­gasz­kodást tovább kell vin­ni. A fi­a­tal íróknak, költőknek ezt a szel­le­miséget sze­retnénk átad­ni” – mond­ta a polgármes­ter. (Péter Beáta)


www.kronika.ro

Molnár Vilmos Kolozsváron

Október 27-én, csütörtökön este 6 órától, az Áll­junk meg egy szóra! beszélgetésso­ro­zat követ­kező állomásán Molnár Vil­mos író, a Székelyföld folyóirat szer­kesztője lesz László Noémi vendége. A beszélgetésre Ko­lozsváron, a Bul­ga­kov kultúrbisztróban (I. M. Klein 17.)kerül sor.  eirodalom.ro

Tolnai Ottó, a formátlan formák költője

Palicsról érkezett Nagyváradra Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a Törzsasztal beszélgetéssorozat októberi vendége, akivel Körőssi P. József beszélgetett, miután Szűcs László, a Várad irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője a közönség figyelmébe ajánlotta a lap legújabb számát.

„Én egy jugoszláviai magyar költő vagyok” – fogalmazott Tolnai Ottó, aki Magyarkanizsán született, Zentán járt iskolába, élt Újvidéken, jelenleg Szabadka mellett, Palicson lakik. Hamar tisztázta, hogy számára ez nem politikai, hanem esztétikai kategória, még ha jelenleg olyan is a helyzet, hogy “állandóan pártok kerekei közé zuhanunk.” Mint mondta, őt Belgrád és az Adria határozta meg, az, hogy egy olyan országban élt, aminek egyik oldala a végtelenre nyílt.

Tolnai Ottó élvezetesen, humorosan elevenítette fel gyermekkorát is, például azt, amikor hittanórán a plébános kérdésére „Hol lakik az Úr?” – azt válaszolta  „Nálunk a fiókban”, ugyanis édesapjának –aki gyarmatáru-kereskedéssel foglalkozott – Azúr feliratú fiókja. A költő romániai látogatásait is felidézte, a román fővárosban az 1970-es években például azzal keltett megdöbbenést, Târgu Jiut akarta meglátogatni, mivel Brâncuşi műveire volt kíváncsi. Szürreális vonatút, egy szálloda, ahonnan az összes villanyégőt ellopták, és rádőlt a szekrény ajtaja – mesélte a költő, aki a város művészettörténészét a krumpliföldön találta meg akkor. Később felelevenítette Nagy Imre festővel való zsögödi találkozását is.

Tolnai Ottó 1964-ben az újvidéki Új Symposion alapító munkatársa volt, 1969 és 1974 között pedig ennek főszerkesztője, így szinte minden jelentős alkotóval és művel kapcsolatba került. Ezt követően 1974 és 1994 között az Újvidéki Rádió magyar adásának szerkesztőjeként és képzőművészeti kritikusaként dolgozott. Művészeti íróként szívesen ír a “kismesterekről” – ahogyan ő nevezte az általa tehetségesnek tartott, de még nem jegyzett festőket.

„Nem vagy, mert kisebbségi vagy, kitalálta a többség hogy a kisebbségi költőnek valamit védeni kell” – mondta a költő, aki saját bevallása szerint itt is, ott is, amott is otthon van. „Csatornaérzékeny emberként utazom a világban” – hangzott el aCsökmői esőcsatornák felolvasása után, ugyanis azt is elmesélte, hogy palicsi házuk megvásárlása után gondot okoztak a ház túl rövid esőcsatornái. Egyébként a palicsi ház is elkezdett úgy működni, mint annak idején az újvidéki Virág utca (Virág utca 3 címmel jelent meg regénye), ahol felfedezte a „szőrös házat”, és elkezdtek megjelenni nála a fiatal irodalmárok, például annak idején Szőcs Géza – hogy lássák azt. A palicsi ház udvarára egy szoborfej került, melynek szemgödreit belepte a moha…

Tolnai Ottó maga is mosolyogva idézte fel, hogy miután gyermekkori élményeire alapozva (csicsókát kapartak ki a földből), leírta versben azt hogy „csicsóka”, erről sokan azt hitték modernizmus, és elnevezték avantgard költőnek. A módszere egyébként az, hogy kiemeli a centrális helyről a „nagy” fogalmakat – mint az Isten és haza – és betesz mondjuk egy karfiolt, rizómát, „a formátlan formákat” ezek helyére. maszol.ro

A legkisebb lépés a Kultúrpalotában

A Kós Károly Akadémia és a Látó szépirodalom folyóirat szervezésében kerül sor október 25-én, kedden 17 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében A legkisebb lépés – Szlovákok és magyarok a huszonegyedik században című beszélgetésre, amelyen Markó Béla Szigeti Lászlót kérdezi. Ugyanitt a Mai szlovák irodalom című beszélgetést Láng Zsolt vezeti. Résztvevők: Eva Andrejcakova, Deák Renáta, Demény Péter, Gálfalvi Ágnes, Görözdi Judit, György Norbert, Karádi Éva, Paszmár Lívia és Vida Gábor.

Double Rise: Költő Fészek Torockón

f0b4849041f96778b53308b54b0db5c3_XL

A To­rockón első ízben meg­szer­ve­zett Do­ub­le Rise összművésze­ti fesz­tiválon iro­da­lom­ban sem kell szűkölködni­uk az odaláto­gatóknak. Az Erdélyi Ma­gyar Írók Ligája (EMIL) számos ren­dezvényt szer­vez, de a slam­me­rek sem tétlen­ked­nek.  A Költő fészek  Iro­dal­mi ud­var prog­ram­ja:

Június 30. csütörtök:
19:00: Ex­pe­ri­jam Ses­si­on, azaz slam, zene és vizuális ef­fek­tek egy­ve­le­ge. Slam: André Fe­renc, Burján Kin­ga, Horváth Ben­ji, Ko­csis Pi­tyu, Vass Csa­ba. Zene: Dobri­cza Szi­li, Enyed Károly, Fe­rencz Áron. VJ: Esztr (Ja­kab Esz­ter)

Július 1. péntek:
13-15 óráig: Slam Po­etry Work­shop André Fe­ri­vel és Horváth Ben­ji­vel
15:00: Vi­ruló Te­tem – Lírai beszélgetés Musz­ka Sándor­ral, beszélgetőtárs: Karácso­nyi Zsolt
16 :00: Prózaírók délutánja, meghívot­tak: György At­ti­la, Márton Eve­lin, Molnár Vil­mos, a beszélgetést ve­ze­ti: Karácso­nyi Zsolt
17:00: Tar­ka-bar­ka strófák – Dsi­da Jenő írásaiból előadja: Ma­rosán Csa­ba

Július 2. szom­bat:
13-15 óráig: Slam Po­etry Work­shop André Fe­ri­vel és Horváth Ben­ji­vel
15:00: Bálint Tamás könyv­be­mu­tató– A beszélgetést ve­ze­ti: Gáll At­ti­la
16:00: Ki­for­dulás – Petőfi Sándor: A he­lység ka­lapácsa eposz­paródia alapján előadja Molnár Ben­ce
17:00: Költők délutánja, Meghívot­tak: Karácso­nyi Zsolt, László Noémi, Lövétei Lázár László, a beszélgetést ve­ze­ti: Bálint Tamás
18:30: Grand Slam In­vi­ta­ti­o­nal: ne­ves erdélyi és ma­gyar­országi slam­me­rek mérkőznek meg egymással. Ver­senyzők: Basch Péter, Burján Kin­ga, Gábor Tamás In­dia­na, Horváth Ben­ji, Kemény Zsófi, Ke­resz­te­si Dávid, Ko­csis Pi­tyu, Mészáros Péter, Mo­rar Er­vin, Sze­ge­di Fan­ni, Teng­ler Ger­gely, Vass Csa­ba. Hószt: André Feri. Beat: Kvark (Dobri­cza Szi­li). VJ: Esztr (Ja­kab Esz­ter)

Július 3. vasárnap
13-15 óráig: Slam Po­etry Work­shop André Fe­ri­vel és Horváth Ben­ji­vel
13:30: Ma­rosán Csa­ba: Sze­rel­mi tanácsok előde­inktől
14:30: Sorsjáték– a ko­lozsvári Váróte­rem Pro­jekt imp­ro­vizásiós előadása
16:00: Fi­a­tal szerzők délutánja
Meghívot­tak: André Fe­renc, Kali Ágnes, Var­ga László Edgár,Vis­ky Zsolt, Házi­gaz­da: Horváth Ben­ji
17:30: Do­ub­le Rise Open Mic ver­seny, ami­re te is ne­vez­hetsz, és he­ti­je­gyet nyer­hetsz a követ­kező Do­ub­le Rise fesz­tiválra. Hósztok: André Feri, Horváth Ben­ji. Beat: Vekt! (Hal­men József). VJ: Esztr 

eirodalom.ro

Emlékezés a költőre, aki fiatalon is értette az öregeket

METADATA-START

METADATA-START

Szilágyi Domokosra, a 40 éve elhunyt költőre emlékeztek a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében a Minerva-házban, ahol az Öregek könyve kétnyelvű (magyar és román), új kiadását is bemutatták.

Az Erdélyben született életművek közül az egyik legjelentősebbnek nevezte a Szilágyi Domokosét Kántor Lajos irodalomtörténész – és költészetének értékét semmi nem kérdőjelezheti meg, tette hozzá, utalva arra, hogy a költő 38 évesen, önkezével véget vetett életének, miután a Szekuritáté együttműködésre kényszerítette.

Halálának évében írta, Plugor Sándor rajzaiból inspirálódva, azÖregek könyvét, amelyet Bánfi Géza fordított most románra. A 699 sorból álló poémát rendelésre írta, és Kántor fel is olvasott néhány levélrészletet, amelyeket „Szisz” (így nevezték barátai) élettársának, Nagy Máriának írt, és amelyekből kiderül, hogy alaposan megkínlódott a szöveggel.

A játék a halállal-tematika egyébként számos versében megjelenik, nem véletlenül: az egzisztencialista filozófusok (Sartre, Camus) által fémjelzett korszak egyik meghatározó témája volt a halál gondolata, és ez a melankóliára, depresszióra hajlamos Szilágyi Domokos alkotói világát sem kerülhette el. A fordító, Bánfi Géza arra is felhívta a figyelmet: a vers vizuális megjelenítése, a sorok szimmetrikus, középre rendezett tördelése a homokórából pergő időt jeleníti meg.

Nagyon hiányzik ez a két ember, aki ezt a zseniális könyvet megalkotta – vallotta be Szilágyi Júlia, az egykori diáktárs. Szisz „át tudta érezni azt is, amit nem élt át”: városi költőként, harmincas évei végén tudott hihetetlen empátiával írni a Plugor által megrajzolt falusi öregekről, az időskorról.  „Olyan emberek voltak ők ketten, akik pátosz nélkül odafigyeltek másokra” – jellemezte az alkotópárost Szilágyi Júlia. Szisz „úgy ment el, hogy nem vált meg tőlünk, kortársaitól, utókorától. És örököseiként hálával gondolunk arra, amit nem szűnünk meg kapni tőle.” maszol.ro

 

Eddigi legsikeresebb kiadását zárta az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét

kh2
A 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten bebizonyosodott: nagy igény van a család minden tagját megszólító kulturális rendezvényekre. A Communitas Alapítvány, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által szervezett eseményre több ezren látogattak el a Fogoly utcába – közölték hétfőn a szervezők.
„Olyan rendezvényt hoztunk össze, amelynek sikere rácáfol arra, hogy a digitális világban a nyomtatott szónak, könyvnek csökkent volna a jelentősége, az iránta mutatott érdeklődés” – jelentette ki Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke. Hozzátette: az Ünnepi Könyvhét megmozgatta Kolozsvár minden generációját, írók és olvasók találkozhattak, a könyvbemutatók zömét pedig nagy érdeklődés övezte.
„Az a feladatunk továbbra is, hogy keretet biztosítsunk ezeknek a találkozóknak, a Könyvhéthez hasonló kulturális rendezvényeknek” – tette hozzá. Bodor László rámutatott: minden rendelkezésre álló eszközzel támogatni kell az erdélyi magyar kultúra fennmaradását, gyarapodását, legyen szó könyvkiadásról, irodalmi, zenés eseményekről, családi programokról.
H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke, az esemény egyik szervezője elmondta: a Könyvhétnek otthont adó Fogoly utca újra alkalmasnak mutatkozott az esemény befogadására, a történelmi környezet, a városfal árnyéka nagyban hozzájárult a kulturális hangulat megteremtéséhez. Az olvasók nem csak a több mint 30 kiadó kínálatából csemegézhettek – személyesen is beszélgethettek több neves szerzővel. „Öröm volt látni a könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat övező fokozott érdeklődést” – jelentette ki.
A szervezők színes, változatos programmal szólítottak meg minden generációt: a könyvvásár, workshopok, színházi előadások mellett kiállítás, gyermekprogramok, slam poetry és további gazdag felhozatal várta az érdeklődőket. Május 12-én, az ünnepi megnyitón a Kolozsvár Társaság díjazta Láng Gusztáv irodalomtörténészt, Kolozsvár büszkeségének titulálva, valamint együttműködési megállapodást írt alá a Budapest II. kerületi Marczibányi Téri Művelődési Központ és a Kolozsvár Európa Kulturális Fővárosa 2021 Egyesület, amelynek kereteit a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét szervezői teremtették meg.
Nem maradtak el az író-olvasó találkozók sem. A meghívott szerzők között szerepelt Varró Dániel, Péterfy Gergely, Farkas Wellmann Endre, Magyari Tivadar, az estéket pedig koncertek színesítették. Fellépett ByeAlex, a Bagossy Brothers Company, a Jazzybirds és a Garabonciás együttes, de a szórakozni vágyók a Váróterem Projekt előadásait, valamint néptáncműsorokat is megtekinthettek.
Emlékkonferencián tisztelegtek Tamási Áron munkássága és Szilágyi Domokos Öregek könyve előtt, Méhes György születésének századik évfordulójára pedig két eseményt is szerveztek. A fentiek mellett irodalmi élőkönyvtár, a Homokkönyv című kiállítás, három tematikus séta, az Életfa Családsegítő Egyesület gyermekfoglalkozásai, interaktív jam session, valamint a slam poetry előadói által szervezett workshop is gazdagította a programkínálatot.

Valaki ismét megérkezett: ez vitte el a pálmát a Versversenyen

Papp Attila Zsolt költő és Marosán Csaba színész a Valaki ismét megérkezett című verssel, 208 szavazattal a Versverseny első díjazottja lett – közölte a TVR Erdélyi Figyelő című műsorának szerkesztősége.
Második helyezett Simonfy József és Albert Csilla, a Csak azt necímű verssel, 143 szavazattal, harmadik Varga László Edgár és Laczkó Vass Róbert, A névadás önbizalma című költeménnyel, 133 vokssal.
A legnagyobb nézettséget elért videók:
Simonfy József – Albert Csilla: Csak azt ne (357)
Papp Attila Zsolt – Marosán Csaba: Valaki ismét megérkezett (342)
Demény Péter – Köllő Csongor: Odüsszeusz éneke (341)

1 26 27 28 29 30 32