Tisztújító közgyűlést tartott a Romániai Írók Szövetségének Marosvásárhelyi Fiókja

Április 18-án, Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában sor került a Romániai Írók Szövetsége Marosvásárhelyi Fiókjának tisztújító közgyűlésére.

A közgyűlésen meghallgatták Nicolae Manolescunak, a Romániai Írók Szövetsége elnökének, illetve Markó Bélának, a Marosvásárhelyi Fiók elnökének beszámolóját. Sor került az országos elnökjelöltek, Dan Lungu, Nicolae Manolescu, Ștefan Mitroi, Simona Vasilache és Narcis Zărnescu programbeszédére, majd a hozzászólások után a tagok szavaztak az országos elnök személyéről. Ezeket a szavazatokat akkor fogják összeszámolni, miután minden írószövetségi fiókban lezajlottak a tisztújító közgyűlések.

A közgyűlésen megválasztották a Marosvásárheyi Fiók vezetőségét.

Elnök: Markó Béla. A Vezető Tanács tagjai: Iulian Boldea, Fekete Vince, Kocsis Francisko és Eugeniu Nistor.

Vida Gáborral találkozhatnak az udvarhelyiek

vida-gabor-head

A VADONBAN címet kapta a G. Kulturális Egyesület a székelyudvarhelyi Mokka Kávéház újabb irodalmi rendezvénye, amelyre április 21-én, szombaton 20 órától kerül sor.

A kisjenői születésű Vida Gábor nagy sikerű, Egy dadogás története című regényét Libri irodalmi díjra jelölték. A kötet tulajdonképpen az alkotó életrajza, amelybe beletartozik – édesapja és édesanyja élettörténete mellett – az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is. Vida Gáborral Murányi Sándor Olivér többek között erről is beszélget a szombati irodalmi esten. A kötet pedig a helyszínen kedvezményesen megvásárolható, dedikálás is lesz. Marosvásárhelyi Rádió

Bühnagy hangulat Székelyudvarhelyen is!

20180309214822

A költészet napján a számos, a város­ban egymásra li­citáló prog­ram közül is ki­emel­ke­dett a székely­ud­var­he­lyi Polgármes­te­ri Hi­va­tal Szent István termében tar­tott könyv­be­mu­tató, ame­lyen végre a félszáz fős he­lyi közönség is meg­is­mer­ked­he­tett Sántha At­ti­la székely szótárának felújított, kibővített válto­zatával (két kilós, de tar­talmában fel­becsülhe­tet­len), a Bühnagy Székely Szótárral, a szerzővel és vendége­i­vel.

Orbán János Dénes köszöntötte és hoz­ta han­gu­lat­ba a hall­gatóságot, mo­derátorként a meghívot­ta­kat is be­mu­tat­va és az est fő csapásirányát is meg­szab­va, de rop­pant hu­mo­ros székely nye­let­len­kedése­ket is fel­ol­va­sott a Véres Képes­lap Erdélyből című könyvéből. Ma­ximáli­san ki vol­tunk szolgálva, az iro­da­lom az első per­cektől zaj­lott, az úri közönség szóra­ko­zott. A székely iro­dal­mi hu­mor szolgálatában ha­sonlóan tel­jesített és ne­vet­te­tett Musz­ka Sándor is, a Sa­nyi bá történe­tei már nem először hang­zot­tak el itt, és hiába tud­ta a többség a csat­tanókat, az utánoz­ha­tat­lan előadásmód mi­att a hatás a so­ka­dik al­ka­lom­mal sem ma­radt el.
Természe­te­sen a fősze­replő, Sántha At­ti­la sem oko­zott csalódást. Egy­szer­re volt érde­kes és érdek­feszítő, de tu­dományos és szóra­koz­tató az előadása. A sok mesélés, a „manó” szó eti­mológiája, a mándo­ki rét, a vic­ces nyelvválto­za­tok, a szom­szédos népek álta­li hatás vagy éppen an­nak hiánya egy-egy sza­vunk ki­ala­kulásában egy­szer­re el­gon­dol­koz­tató volt, de néhol olyan magától értetődő is, hogy az ol­vasók/​hall­gatók a hom­lo­kuk­ra csap­nak, mennyi­re lo­gi­kus és természe­tes, ahogy a nyelv él és válto­zik. At­ti­la sze­rencsére megszállot­tan végez­te az elmúlt két évti­zed­ben is a gyűjtést és fel­dol­gozást, és reménye­im sze­rint a követ­kező évti­ze­dek­ben sem te­szi félre ezt a szívügyét. Már az est végén, a de­dikálások közben is új sza­va­kat jegy­zett le, hogy aztán utána a világhálón vi­tas­suk meg, miért léte­zik az, hogy csak most kerül a fi­gyelmébe az a „hin­gyol” szó, amely az ő lak­helyétől néhány tíz ki­lométer­re, a mi családunk­ban annyi­ra az alap­szókincs része, hogy édes­anyám sze­rint egész ka­masz­ko­rom­ban na­pon­ta követ­tem el a meg­ve­tett ágyon.
A székely nyelvjárás mel­lett az est másik fősze­replője a székelyföldi táj volt, sze­rencsénkre az egyik leg­ava­tot­tabb szemű megörökítője, a szótár egyik fo­tográfusa is a helyszínen volt, így Ádám Gyulától elsőkézből tud­hat­tunk meg műhely­tit­ko­kat a képek ke­let­kezéséről, témájáról, ame­lye­ket közben ki­vetítőre vetítve külön is meg le­he­tett csodálni.
A hosszú, de min­den percében élve­ze­tes műsor végén, a de­dikálások közben az anek­dotázások, a szótári gyűjtés és a baráti beszélgetések foly­tatódtak tovább és min­den valószínűség sze­rint a jövőben is foly­tatódni fog­nak, nem csupán további könyv­be­mu­tatók formájában, ha­nem a Bühna­gyobb Székely Szótár összeállítása során is. eirodalom.ro

Pro Urbe díjat ad Sepsiszentgyörgy Farkas Árpádnak

farkas_arpad1

Idén a Kossuth-, József Attila és Babérkoszorú díjas Farkas Árpád, költő, író, műfordító kapja meg Sepsiszentgyörgy városának elismeréseként a Pro Urbe díjat.

A háromszéki megyeszékhely önkormányzata hétfői, rendkívüli ülésén döntött arról, hogy kik kapják a Pro Urbe díjat, amiért önzetlenül „taps nélkül” tesznek a városért és a közösségért. A képviselő testület öt jelölt közül egyöntetű szavazattal döntött arról, hogy a Szent György napok alkalmával Farkas Árpád költő, író, műfordítónak adják a Pro Urbe díjat.

Farkas Árpád idén, március 15-én Kossuth-díjat vett át a magyar Parlamentben „az egyetemes magyar irodalmat autentikus erdélyi színezettel gazdagító, örökérvényű témákkal foglalkozó költői életműve elismeréseként”. Farkas Árpád pályája viszonylag fiatalon indult, első verseskötete, a Másnapos ének 1968-ban jelent meg. Mint fogalmazott, második kötetével, az 1971-ben kiadott Jegenyekörrel találta meg saját hangját. A kilencvenes évektől úgy érezte, nincs tétje a versírásnak, ezért éveken át inkább ismét újságszerkesztéssel foglalkozott: 1992-től 2010-ig a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap főszerkesztője volt. Farkas Árpádnak tavaly válogatás kötete jelent meg legszebb verseiből. maszol.ro

A líra udvarterei

cd76c5e6fb5e779b5242c1be6c1adacb_XL

A líra ud­var­t­erei címmel 2018. ápri­lis 12-én, csütörtökön 18 órai kez­det­tel költészet­na­pi fel­ol­vasóes­tet tart a kézdivásárhe­lyi Vi­gadóban az Erdélyi Ma­gyar Írók Ligája. Az est meghívot­tai: Fe­ren­c­zes István, Király László, Király Zoltán, Lövétei Lázár László. Beszélgetőtársuk: Fe­ke­te Vin­ce. eirodalom.ro

Meghalt Horváth Andor

30624507_1783124831719634_4097962470898274019_n

Életének 75. évében elhunyt Horváth Andor esszéíró, szerkesztő, műfordító, egyetemi tanár.

Horváth Andor 1944. március 8-án született Kolozsváron.

Középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Líceumban végezte (1961), a Babeș–Bolyai Egyetemen francia–magyar tanári diplomát szerzett (1966). Négy évig Tordán tanított, 1970-től A Hét belső munkatársa volt Bukarestben; előbb a világirodalmi rovat szerkesztője, 1975-től az 1983-ig főszerkesztő-helyettes. Ekkor átszervezik a szerkesztőséget, Horváth Andort is leváltják, és a Művelődés szerkesztőségébe kerül 1990-ig.

1990 januárjától 1992 szeptemberéig a román Művelődési Minisztérium miniszter-helyettese, majd államtitkára. Ugyanakkor 1990-től a kolozsvári BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa, összehasonlító irodalomtörténetet tanít, 1997–2011 között egyetemi docens. 1990-ben többedmagával megalapítja a romániai Soros Alapítványt.

1995-től a kolozsvári székhelyű Bolyai Társaság elnöke. 1996-tól a Korunk főszerkesztő-helyettese. 1999 és 2004 között tagja volt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szenátusának.

Horváth Andor számos világirodalmi tárgyú esszé- és tanulmánykötet, illetve tankönyv szerzője és társszerzője volt. Többek között Montesquieu- és Camus-műveket fordított.

 

Bécs fölött a Hargitát

1217775d545a22a59038b9e66093688c_XL

A húsvéti ünne­pi menü különle­ge­sen íny­csik­lan­dozó fogásának ígérke­zett Lőrincz György új regényének székely­ud­var­he­lyi be­mu­tatója. A Művelődési Ház kon­cert­ter­me tel­je­sen meg­telt, a szerző asz­talánál a be­mu­tató előtt és után is kígyóztak a de­dikálásra váró ol­vasók, azt pe­dig külön öröm volt látni, hogy min­den korosztály képvi­sel­tet­te magát a közönség so­ra­i­ban.

A köny­vet Szakács István Péter méltat­ta, a fel­ol­va­sott szövegrészek között a szerzőt is fag­gat­va. Szemünk előtt raj­zolódott ki a ti­zen­nyolc éves korában szülőfa­luját Auszt­riára cserélő Csapó András története, a határ előtt a külföldre vágyás, majd azt átlépve a honvágy, a gyer­mek– és felnőtt­kor, az ide­gen nagyváros és az ott­hon, a falu fölött ma­ga­sodó hegy által határolt gon­do­la­tok és történe­tek ke­ve­redése. Az anek­doták, a fel­ol­va­sott részle­tek egy­szer­re gon­dol­koz­tatták el és ne­vet­tették meg a közönséget, ugyan­ak­kor arra is ráébreszt­ve min­den­kit, hogy ez a könyv ren­ge­teg ro­ko­nunkról vagy is­merősünkről is íródha­tott vol­na (a közönség so­ra­iból meg is je­gyezték, hogy az a különbség a személyes élmények és Lőrincz György regénye között, hogy az írónak meg­van a te­hetsége, hogy meg is írja eze­ket). A ku­tyasétáltatás mun­kaköre, az apai büszkeség, amíg a gye­rekét először ha­za­hoz­va egy fel­vo­nuláson a huszáro­kat nézik, mígnem a gye­rek fel nem kiált: „Apa, nézd, indiánok!”, vagy az érzés, ami­kor az ide­gen­be­sza­kadt fi­a­tal leg­szíve­seb­ben ha­zajönne, de mégsem te­he­ti, mert az­zal be­is­merné, hogy nem jött össze a kin­ti számítása.
A regény min­den részletéből kiérződött, hogy mennyi ötlet, mun­ka, sze­re­tet van ben­ne, nem csak a szöveg minősége mi­att jó a könyv, ha­nem azért is, mert lerí róla, hogy a szerző a lelkét is beleírta.
Rendkívül ha­mar el­telt a könyv­be­mu­tató másfél órája, ráadásul a közönség is aktívan be­kap­csolódott kérdése­i­vel, egy­aránt kap­tunk könnyed, szóra­koz­tató, de zsíro­sabb, ne­he­zebb fa­la­to­kat is, azon­ban ab­ban is biz­tos va­gyok, hogy sen­ki­nek nem feküdték meg a gyomrát az el­hang­zot­tak.

eirodalom.ro

Látó Irodalmi Játékok 90. – Bódi Attila könyvbemutatója

29388992_1731785270215529_8947934429821576694_n

A Látó márciusi meghívottja Bódi Attila író, akivel Lázadni veletek akartam c. regénye kapcsán Demény Péter beszélget. Helyszín: Yorick Stúdió, Marosvásárhelyi Vár. Időpont: 2018. március 28., szerda, 18 óra.

A könyv fülszövege:
1989 ősze, Ceauşescu Romániája. Három magyar kamasz fiú a lét szűkössége ellen lázadva rendszerellenes akciókba kezd. Noha a forradalmárnak született, és annak is nevelt Péter, az elnyomó hatalom és barátai között őrlődő, konformista Zoli és az egész világgal, benne saját magával is békétlenségben élő Áron indítékai egészen eltérőek, a kezdeti sikerek mámorítóan hatnak mindannyiukra, valóságos hősöknek érzik magukat. Ám az eufóriát nagyon hamar követi a tragédiák sorához vezető lebukás. Húsz évvel később egy osztálytalálkozó alkalmával kell szembenézniük tetteik következményeivel, egymással, a múlttal és legfőképpen önmagukkal. S ami még ennél is fájóbb: azzal, hogy akaratukon és tudtukon kívül mások életét is felforgatták, tönkretették.

Kire, mire fogjuk, foghatjuk a sorsunkat? Az országra, ahol élünk? A történelmi korra, amelybe beleszületünk? Szüleinkre, nagyszüleinkre, barátainkra? A gyerekkorunkra? Eszmékre, a politikára? Istenre, vagy talán a véletlenre? Csakis magunkra?
A nagybetűs történelem és a legközönségesebb hétköznapok találkozási pontjában játszódó mű, amely egyszerre izgalmas “kalandregény” és elgondolkodtató fejlődéstörténet, azonban elszakad attól a közegtől, ahol megszületett, és általános tanulságot hordoz. Sorsunk nem az, ami körülvesz minket, és megesik velünk, hanem az a történet, amit mindebből “készre alkudunk” magunkkal. S a legfontosabb kérdés, hogy azután mennyire tudunk együtt élni ezzel az alkuval. Lato.ro

Bodor Ádám író székelyföldi közönségtalálkozó-körútra indul

bodoradam_

Három székelyföldi városba látogat el Bodor Ádám Kossuth-díjas író, a körút Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében kezdődik március 27-én 18 órától. A hetedik címmel megszervezett beszélgetésen a szerző beszélgetőtársa Murányi Sándor Olivér író, a házigazda Szonda Szabolcs könyvtárigazgató lesz.

Bodor Ádámtól mind élőszóban, mind írásban idegen bármiféle mellébeszélés, visszafogott emberi és szerzői alkata ugyanakkor igen színes és hiteles személyiséget takar. Könyveiben – így például a legendás Sinistra körzetbenAz érsek látogatásában, a Verhovina madaraiban – a lehető legtömörebb kifejezésmódra szorítkozik, mintha csupán a vázát írná meg valaminek.Tartózkodó, puritán kifejezésmódja azonban irodalmunk egyik leggazdagabb, klasszikus értékű, maradandó szerzői világát építi fel.

A szerző könyvei a rendezvény helyszínén kedvezményes áron megvásárolhatók, dedikáltathatók. A budapesti Szépírók Társasága, a Magvető Kiadó, a G. Kulturális Egyesület, a Gondűző Étterem és Szálloda, a Bod Péter Megyei Könyvtár, a Kájoni János Megyei Könyvtár, valamint Hargita Megye Tanácsa támogatásával-partnerségével létrejövő közönségtalálkozó-körút további helyszínei Csíkszereda (Kájoni János Megyei Könyvtár, március 28., 17 óra) és Székelyudvarhely (Mokka Kávéház, március 29., 20 óra). Maszol.ro

Kossuth-díjat kapott Farkas Árpád erdélyi költő, író, műfordító

D_KOS20180315105

„Az elismerés nagyon megtisztelő, de nem a díjakat szem előtt tartva dolgoztam, korábban utasítottam vissza magas magyar állami kitüntetést” – erről Farkas Árpád erdélyi író, költő, műfordító beszélt az MTI-nek abból az alkalomból, hogy csütörtökön a nemzeti ünnep alkalmából Kossuth-díjat vehetett át a Parlamentben.

Az indoklás szerint a Babérkoszorú és József Attila-díjas Farkas Árpád az egyetemes magyar irodalmat autentikus erdélyi színezettel gazdagító, örökérvényű témákkal foglalkozó költői életműve elismeréseként kapta meg a Kossuth-díjat. „Erdélyiként annyiban vagyunk mások, hogy gondjaink valamelyest speciálisabbak a világ más részén élőknél. Az egyetemes magyar irodalmon nőttünk fel, amely pont annyira szólított meg bennünket, mint amennyire mi meg akarjuk szólítani a környezetünket. Az erdélyi magyar irodalmon Magyarország, illetve az egész európai és kortárs irodalom minden gondja átfolyik” – mondta Farkas Árpád.

Pályája viszonylag fiatalon indult, első verseskötete, a Másnapos ének 1968-ban jelent meg, és az úgynevezett emberarcú szocializmusból történt kijózanodást tükrözte.

„Közvetlen mesteremnek Kányádi Sándort és Nagy Lászlót tekintem, szerkesztőként Ilia Mihályt, indulásomhoz a pályán sok köze volt Lászlóffy Aladárnak. Az ő nemzedéke volt az, amelyik az erdélyi irodalomban az ötvenes évek dogmatikus és nevetséges időszaka után fordított egyet a versbeszéden. A mi nemzedékünk már azt mondta: amíg a verslábakat mossák, addig radikálisan mást kell képviselni” – idézte fel a költő.

Mint fogalmazott, második kötetével, az 1971-ben kiadott Jegenyekörrel találta meg saját hangját; a Kolozsváron megjelent, két kiadást is megért könyv szokatlanul magas, nyolcezer példányban kelt el. „Ez már komorabb és lázadásos szimbólumokkal terhesebb korszak volt, amikor a sötétben élő emberek félszavakból is értették egymást. Később még inkább bekomorult költői világom, az anyaországi szellemi élettel majdnem szimultán jött az érzet, hogy elveszett a gulyásszocializmust főző kondér, igaz, később a véres forradalmat is ellopták egy fél év alatt” – magyarázta.

Farkas Árpád kitért arra is, hogy a kiábrándulással a poézis korábbi hitele is elillant, a kilencvenes évektől úgy érezte, nincs tétje a versírásnak, ezért éveken át inkább ismét újságszerkesztéssel foglalkozott – hatvanas évek végétől már dolgozott különböző romániai magyar lapoknál. 1990-től a Látó című marosvásárhelyi irodalmi lap szerkesztője volt, majd 1992-től 2010-ig a Háromszék című független sepsiszentgyörgyi napilap főszerkesztője.

„Pályám elején rengeteget jártunk az emberek között, közel voltunk a valósághoz, mélyebben megismertük a körülöttünk lévő világot. Később, a kilencvenes évektől olyan kérdésekbe tudtunk belemélyedni, mint a nemzetiségi gondok, ami egyfajta misszionáriusi újságírói feladat volt” – idézte fel Farkas Árpád.

Tavaly válogatás jelent meg legszebb verseiből Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész válogatásában. „Az ember az elmúlásból tekint vissza. Végigfutva a tartalomjegyzéken azt tapasztaltam, hogy egy-két kivétellel mindegyik úgy vállalható, mintha ma írtam volna. Nem írtam nagyon sok verset, Kányádi Sándor annak idején viccesen meg is jegyezte, hogy csak a válogatott verseimet akarom írni. Indulataimat, odafigyelésemet a világra inkább kispublicisztikában, kisesszében vezettem le. Mindig az volt az érzésem, hogy nem az örökkévalóságnak írok, de nem is a mindennapoknak, verseim nagy részét ezért nem is datáltam. A kivételt a romániai fordulat idején született verseim jelentik” – fejtette ki a Kossuth-díjas Farkas Árpád. maszol.ro

1 2 3 4 5 16